Harap? Horzsol? Csípat?

Megvolt: Peugeot 208 GTI - 2013.

2013.06.28. 06:10 Módosítva: 2013-06-28 08:44:49
Etalon. Nem kérdés, a 205 GTI az volt a maga idejében. Olyan forró vérű ferdehátút, mint a kis Peugeot, senki nem mert utcára engedni. Vad volt és neveletlen. Nyers kis motorja csak a padlógázt szerette, ha kanyarban vetted el, könyörtelenül meg is büntetett. Veszélyes dolog visszakacsintani egy ilyen ősre a píszí, biztonságmániás, kényelemimádó 2013-ban.

Istenem, a nyolcvanas évek. Prince reggeltől estig kántálta a Purple Raint a rádióban, az AC/DC volt a menő rock'n'roll és minden tini Depeche Mode logót rajzolt a tolltartójára, de történtek jó dolgok is. A Peugeot például története legkeményebb GTI-jeit gyártotta, és milyen őrületesen jó kis autók voltak azok! Nem csak házon belül: lényegében az egész szaksajtó letérdelt előttük, a diszkóbalestre kiéhezett frissjogsisok szervkereskedőről szervkereskedőkre jártak, a konkurencia meg dünnyögve vonult vissza a rajzasztal mellé. Mára teljesen jogosan ikonná vált, az ára megindult felfelé, a gyűjtők szorgalmasan be is táraztak már. Ennek a szobornak a hátán próbál felkapaszkodni a Peugeot a 208 GTI-vel.

Persze létezett a 206-osból meg a 207-esből is GTI, de azok valahogy nem szóltak olyan nagyot - vagy csak nekem maradtak ki? Esküszöm, annak ellenére, hogy a 208-asban alig-alig találni retró-elemet, az volt az érzésem a Peugeot tálalása láttán, hogy ezzel megint oda szeretnének pörkölni, mint a régi szép időkben.

Nemrég próbáltam ki az alap 208-ast, és nagyon tetszett. Csinos kívül, csinos belül, finom anyagok vannak benne, csecse kis autó. Meg persze ott van benne a különcködés, a pici kis kormány, ami fölött át kell sasolni, hogy lássuk a műszereket. De a lényeg a súlya: mindent lekönnyítettek benne, amit csak lehetett, így aztán alig egy tonna az egész. Nem rossz kiindulási pont egy igazán jó GTI-hez.

A motort is szerettem már más kasztnikban: akár a DS3-ban, akár a Miniben morgott, turbós létére egész jó hangulatú ez a BMW-féle 1,6-os négyhengeres, legyen szó a Cooper S 185 lóerős, vagy a DS3 Racing 207 lóerőre felhúzott változatáról. A 208 GTI-ben kereken 200 lóerőt adnak meg csúcsteljesítménynek, éppen a kettő között.

Vagyis - ismerve a Peugeot-t, a könnyű kasztnit és az erős motort - egy könnyfakasztóan penge hot hatch-re számítottam, egy autóra, amiből ujjongva pattanok ki, hogy a világba kiálthassam: igen, megint színes a világ, emberek, itt a jó kis francia GTI, feledjétek el a hanyatló világot, égessünk még egy kis benzint és gumit, amíg van! A konszerntestvér mindenkit alázó DS3 Racingje után mi mást vártam volna, mint hogy egy őrületes országúti hajsza után a fékek pattogása közben a nemrég még vadul prüszkölő turbó hangját fogom a fülemben hallani, amikor az apró kormányra borulok elérzékenyülve a boldogságtól, és nagyot sóhajtok. Annyira készültem erre, úgy vártam a beteljesülést, ha már felemlegették a 205-öst.

Nagyon jól áll neki ez a hűvös fehér. Szépen előjönnek rajta a finom kis részletek, amiből van bőven. A selymesen fénylő GTI-felirat a hátsó ablak mögött, a rafkós hűtőrács a vörös mosolyával, a króm hatású tükrök. A lámpatestek meglepő formáját már megszoktuk az alapmodellnél, de az üvegtető a felmatricázott kockamintával még inkább feldobja a látványt. Hosszasan lehet gyönyörködni benne, legszívesebben végignyalogatnánk, olyan csinos minden kis domborulata, olyan finomnak tűnnek a felületek. Ha enyém lenne, minden este lemosnám, csak hogy végigdörgölhessem a testét. De egy másik érzés is megkörnyékez: ránézek, és nem hiszem el neki, hogy ha arra kérem majd, vicsorogna mar bele a nyakamba. Túl szelíd.

Bent is milyen fenséges anyagok vesznek körül. Mindenét jó tapogatni: a bumszli váltókart, az apró bőrkormányt a piros középjelzővel a tetején, az átmenettel megfényezett ajtóbehúzót. Piros díszvarrás mindenütt, az ülésen, a kormányon, még a műszerfalon is. Nem is hiszem el, hogy Peugeot. Hideg tapintású fémalkatrészek itt is, ott is, kellemes illatok, semmi nyöszörgés. Még ha találni is elvétve pontatlan illesztést, kevésbé finom műanyagot, ennek bizony nagyon prémiumos hangulata van.

Igaz, az érintőképernyő és a mögötte dolgozó vas lehetne kicsit gyorsabb, de legalább könnyen el lehet igazodni benne. Sajnos a zene sem szól igazán szépen, bárhová tekergetjük, cserébe a klíma mintaszerűen teszi a dolgát, és van soft funkciója, ami a forró nyárban igazi áldás. Észrevétlenül, lágy átmenettel hűti le az utasteret - végre nem lesz deres a bajszunk, egyszerűen kellemesen utazunk. Ahogy böngyörgetem, felfedezek egy gombot a műszerek alatt. Nem tudom értelmezni a piktogramot, hát megnyomom, erre kipirosodik a műszerek kerete. Hoppá, egy GTI-ben ülök, el is felejtettem.

Akkor nézzünk körül GTI-s szemmel. A zsugorított kormány tökéletes, bár kicsit az ölünkben van, de jó a fogása. A váltó pont jó helyen meredezik, fémes tapintású gombja már-már gépszerűnek tűnik ebben a pihe-puha belsőben. Mögötte ott a vastag kézifékkar - mellesleg szintén díszvarrással - elsőkerekes élményautóban még jól jöhet. A pedálok enyhén túl vannak játszva, de ez műfaji sajátosság, viszont az üléspozíció kicsit magas. Nem megy lejjebb az ülés, bárhogy nyomkodom, talán azért sem, mert akkor végképp eltűnnének a műszerek a kormány karimája mögött. A tömése viszont példás, nem süpped, nem nyom, csak tart. És csak a szélére futtatták fel a bőrt, középen szövet van, így nem rohadunk bele.

De legyen elég a tapizásból, lépjünk tovább. Lapozzon!

Totalcar értékelés - Peugeot 208 GTI - 2013

Hot hatchnek langyos, de csúcskompaktnak nagyon kellemes. Az erős motor, közepes váltó, komfortos futómű és a fantasztikus belső kombinációja inkább lazításra inspirál, minthogy kihozza belőlünk az állatot.

Népítélet - Peugeot 208