Szárnyakat az alvázaknak

Veterán: Opel Kapitän Hebmüller Cabriolet - 1938.

2014.11.30. 06:42
A világhírt a Bogár szériában gyártott kabrió változata hozta meg a német Hebmüller cégnek, az igazán különleges karosszériáikból viszont csak néhány készült. Kapitän-alvázra épített kocsijukból mindössze kettő maradt.

A második világháború előtt minden évben kiemelt helyet foglalt el a Berlini Autószalon. 1939-ben négy jelentős újdonságot mutattak be a kiállításon: a Mercedes–Benz 230-ast, a Hanomag 1.3-ast, az Opel Kapitänt és a Renault Juvaquatre-t. A rüsselsheimiek nagykocsija volt a legfrissebb, épp csak megkezdődött a gyártása. 1938 decemberében hagyta el a szalagot a Super 6 utódaként emlegetett első Kapitän, egy ilyen alvázra épített kabrió azonban már ott volt ugyanezen kiállításon a Hebmüller karosszériagyár standján. A kétajtós, kétüléses kocsi egy ugyancsak kétüléses Hanomag Sturm és egy hatüléses Opel Admiral Pullman társaságában nyújtózkodott.

A bemutatón erősen érezni lehetett a történelmi idők közeledtét, s nemcsak a protektorátussá lett Csehország autógyárai kapcsán, hanem mert már ismertté vált a német gépkocsigyártás racionalizálását szolgáló kormányutasítás. Az összevonási rendeletben meghatározták, melyik üzem milyen hengerűrtartalmú motorral hányféle autót készíthet. Számos kisebb vállalat számára ez a működés felfüggesztését jelentette, az Opel azonban megtarthatta két kiskocsiját és két nagy modelljét egyaránt.

Abban az időben az amerikai General Motors birtokában lévő Opel az volt a német piac számára, ami a Ford az USA-ban: viszonylag kedvező árú autókat készített nemcsak a jómódúaknak, hanem középosztálybelieknek is. 1936-ban jelent meg a hathengeres Opel Super 6, kényelmes, négyüléses karosszériával. Nem hozott semmi újat, de teljesítette az átlagot, könnyen lehetett kezelni, elég tágas volt, jók a fékjei, hosszú életű a motorja. Mi kell még?

A Super 6 utódja, a Kapitän azonban félresöpörte elődje szürkeségét. Kategóriájában elsőként volt acélból hegesztett önhordó karosszériája. Megnövelték a tengelytávot 50 milliméterrel, szélesebb lett a nyomtáv is, így a négyüléses Super 6-ból tágas ötüléses lett. A jobb futómű, a sokkal nagyobb csomagtér több biztonságot és kényelmet ígért. Két-, illetve négyajtós Limousine és kétüléses Cabriolet formában gyártották, s a Gläsernél és a Hebmüllernél rendelhető volt kétüléses kabrióként.

Jöttek a katonák

Minthogy híre megelőzte, nagy érdeklődés kísérte a bemutatását. Azonnal siker lett, mert a mértéktartó és mégis elegáns karosszéria a hagyományostól eltérő, amerikai divatvonalat tükrözte, és ezt sok német vevő örömmel vette. Nagyvilági presztízst sugárzott a sok krómdísszel hangsúlyozott orr, amelyet finoman kiemeltek az ék alakú, sárvédőbe süllyesztett fényszórók.

Technikai értékek is szép számmal akadtak, például a kettős keresztlengőkarok az első tengelyen, a nyomatékos, 2,5 literes, hathengeres motor, a két szinkronizált fokozattal ellátott háromfokozatú váltó és a rozsdásodás elleni védelem. Figyelemkeltő kiegészítő volt a huzatmentes szellőztetést lehetővé tevő légterelős ablak, a zárható kesztyűtartó, az óra, a kormányzár, a szakaszos ablaktörlő.

Mindezért 3975 német birodalmi márkát kellett fizetni a négyajtós Limousine esetében, és a berlini autókiállítás után özönlöttek a megrendelések a gyárba. Három műszakot kellett bevezetni a szalagok mellett, s 1940 októberéig 25 374 Kapitänt szállítottak ki, közülük 3422 volt kétajtós, 17 144 négyajtós Limousine, 4560 négyüléses Cabriolet és 248 egyéb, főleg kétüléses kabriók. Utóbbi kocsikat a Hebmüller cég készítette Barmenben, s mellettük a drezdai Gläser karosszált még Kapitänt.

Röviddel az egymilliomodik Opel elkészülte után – amely Kapitän volt – a kormány leállította a Német Birodalom legnagyobb gépkocsigyárának személyautó-termelését. A teljes kapacitást katonai célokra használták fel, a legyártott Kapitänek jelentős részét ugyancsak. A hadsereg igénybe vette őket, és csaknem minden hadszíntéren megjelentek mint parancsnoki autók.

A háború után a rombolások és az azt követő jóvátételi leszerelés ellenére az Opel már 1945-ben újra megkezdte a termelést, és a Kapitän is visszatért változatlan formában (lásd keretes írásunkat).

A háborúra való felkészülés játszotta a fő szerepet abban, hogy Magyarországon 1939-ben olcsóbb lett az autó. Csökkentették a vámokat és a kereskedelmi árrést is. Ennek eredményeként az eladások megugrottak: míg 1938-ban 801 kocsi kelt el, 1939-ben 2127. A hadügyminisztérium azért harcolta ki ezt a lépést, mert nyilvánvaló volt, hogy a hadsereg gépesítéséhez szükséges autómennyiségnek csak töredéke áll rendelkezésre, és még a behívások sem hozzák meg a kívánt eredményt. Nyilván olcsóbb volt a polgári személyekkel megvásároltatni az autókat, amelyeket aztán háborús körülmények között igénybe lehet venni.

Az eladási lista élén mindenesetre az Opel állt, főleg a Kadett és Olympia típusok révén. Egy Kapitän Cabriolet 5400 pengőbe került, ennyi pénzért két Kadettet lehetett kapni. Az összesen 22 ezer magyarországi személyautó között aligha akadt Hebmüller-Kapitän, a rövid gyártási idő és a csekély mennyiség ezt kétségessé teszi.

Van párja

Békeidőben bizonyosan Bécsben állt volna forgalomba a képeinken látható Hebmüller-karosszériás Opel Kapitän, mert a gyári iratok szerint a bécsi Opel-kereskedő rendelte meg az alvázat, amelyet az ő kérésére továbbítottak Barmenbe. A típusszám KPT 39. 1940. február 8-án gyártották, és február 12-én szállították át a Hebmüller cégnek. Nem tudjuk, megkapta-e végül az osztrák vásárló a szép kétülésest, mert a következő felbukkanás jókora idő- és térbeli ugrást követően Ukrajna.

Onnan hozták Magyarországra a kilencvenes években, és Varga Jenő gyűjteményébe került. Hozzá is kezdtek a felújításhoz, amely azután abbamaradt, és egy idő után Keller Lászlóé lett a félig szétszedett karosszéria. (Mercedes 170V kabrióját a Veterán 1999/5. számában mutattuk be.) Ő a tőle megszokott alapossággal látott munkához, amibe bevonta fiát, Balázst is.

Nyilván a szétszedett állapot a legrosszabb, amit egy gyűjtő el tud képzelni, és súlyosbította a helyzetet, hogy a bontás előtt is sokáig állt az autó. Volga-futóművek voltak alatta, az egyszerűség kedvéért kellett hát venni egy másik kocsit – Szlovákiában sikerült találni egy donor limuzint – s abból átemelni a szükséges alkatrészeket. Azt, hogy speciálkarosszériáról van szó, hamar észre lehetett venni, mert a gyári Cabriolet-n hátul, az ajtó vonala mögött is van egy ablak. A kérdés már csak az volt, hol gyártották a felépítményt. Szerencsére vannak jellegzetes eltérések a Gläser és a Hebmüller karosszériák között, mint a szélvédőkeret, az oldalüvegkeret és a két sárvédő közötti hátsó karosszériarész.

Sajátos módon a fennmaradt Hebmüller-karosszériás Opel Kapitänek csak az utóbbi időben kerültek napvilágra. Két évvel ezelőtt bukkant fel egy különös karosszériájú Kapitän, és Klaus Hebmüller egy Opel-szakértővel vitatkozott azon, vajon eredeti Hebmüller felépítmény vagy sem. Csak amikor meglátták a magyarországi autóról készült képeket, akkor derült ki számukra is, hogy bizony ezek Hebmüller-karosszériás kocsik.

Eredetileg üveg alatt volt a rendszám, 1938 és 1940 között gyártották így, alulról világítva, aztán megtiltották a konstrukciót, mert csillogott és nehéz volt leolvasni. Az ülés gyári volt, át lett kárpitozva, de alatta megmaradt az eredeti, s ami a legnagyobb csoda, a kocsi a saját lámpáival élte túl az évtizedeket. A kapcsolók, keretek épségben maradtak, a lökhárítók, feliratok hiányoztak.

Beépített rádióval a harmincas években nem sok autó büszkélkedhetett, a Kapitän a ritka kivételek közé tartozik. A berendezést a műszerfal alatt rögzítették, és a műszerfalon lévő távirányítóval lehetett működtetni. Itt persze hiányzott a rádió, és ilyen szerkezetet kereskedőktől nem lehet venni, nem is hallottak Kapitän-rádióról. Nagy szerencse, hogy Keller Balázs tudta, mit keres, és az e-bayen talált egy darabot, amelynek tulajdonosa persze nem is sejtette, mit ad el.

Bejáratva Németországban

Amikor beülünk a Hebmüller karosszériás Kapitänbe, azonnal érezhető a rendkívüliség. Mivel ötüléses felépítményből csináltak kettő plusz kettest – hátra csak lenyitott tető esetén üljenek –, elöl elképesztően nagy a hely. Legalábbis előre, a lábaknak, mert oldalirányban már nem olyan tágas a tér, a bal vállunk mellett rögtön ott az ajtó, de a kormány és az ajtó között is alig van hely.

Veterános cikkek

Az imént olvasott cikkekhez hasonlókat tucatjával talál a frissen megjelent Veterán Autó és Motorban is. Keresse a magazint az újságárusoknál, benzinkutaknál! Régebbi, nyomtatott számok megrendelhetők a magazin honlapján, a veteran.hu címen.

Indulás előtt beállítjuk az ülést – ez sem volt általános lehetőség 1939-ben –, majd érdemes áttekinteni a műszerfalat. A tetején két különös kapcsoló hívja fel magára a figyelmet. Mindkettő billenthető csontfehér rudacska, a bal oldali az irányjelző kapcsolója, a jobb oldali az ablaktörlőé.

Az elefántfület rövid karú tekerővel mozgathatjuk, van szivargyújtó is – ilyen kényelmi kellék csak a kabrióban fordult elő. A nagy kerek műszer mellett két kontroll-lámpa (olajnyomás, töltés); indítás előtt kihúzzuk a dúsító gombját, és a padlóból előmeredő indítómotor-kapcsolóra taposva indítunk. A háromfokozatú váltó egyese épp csak megmozdítja a kocsit, a második olyan, mint egy modern autóban az egyes, a harmadikkal pedig bejárhatunk ungot-berket, feltéve hogy nem kell megállnunk elsőbbséget adni.

Menet közben Keller Balázs feleleveníti a restaurálás szép pillanatait. – Felügyeltem a restaurálást, információkat gyűjtöttem. A karosszériát Freil Imre, a futóművet és a motort Kisapáti József újította fel. A fényezést Gál Gyula, az összeszerelést Geri Zoltán végezte. Éppen időben lett kész, hogy elmehessünk vele a németországi Hebmüller-találkozóra. A gyártó unokája tavaly volt 75 éves, gyerekei azt adták neki ajándékba, hogy az összes megmaradt autót összehívták egy rendezvényre – mesélte Balázs.

Az első pár kilométer volt izgalmas, mert amikor elkészült a kocsi, jóformán ki sem tudták próbálni, a lakás körül mentek három kört, és felálltak a trélerre. Neuss mellett, Észak-Németországban volt a találkozó, ott beindították, és mentek száz kilométert kattanás nélkül. Utána egy másik rendezvényen kétszáz kilométert tettek meg ugyanígy.

A Hebmüller-találkozón a VW Bogarak voltak többségben, a háború előtti kocsikat két Kapitän és egy Ford képviselte. A legszebb vitathatatlanul a magyar Opel volt, amelynek minden részlete eredeti és pontosan működik. Még a sebességmérő is, amelyet a Haudek-féle műhelyben újítottak fel az ablaktörlővel együtt. A tradíció ott is segített, mert az egyik törött fogaskereket a polcról leemelttel pótolták. A hatvanas években, amikor Fischer Annie zongoraművész Kapitänjének ablaktörlőjét javították, készítettek egy tartalékot is.

Hebmüller-történelem

A cégalapító, Joseph Hebmüller 1898-ban vágott bele a kocsigyártásba Németország Észak-Rajna– Vesztfália tartományában lévő Barmen városában. Az alapító 1919-es halálát követően négy fia vitte tovább a vállalkozást, és a korral haladva automobilokhoz is készítettek felépítményeket. Hamarosan újabb műhelyeket nyitottak Wülfrathban, és egyre több autógyárral alakítottak ki közvetlen kapcsolatot.

Készítettek taxikarosszériákat Ford A modellekre, gyártottak felépítményeket Hansa, Hanomag és Opel alvázakra. Elismertségüket nagyban fokozták az Opel hathengeresekre épített szép, kétüléses karosszériák, illetve az Opel Admiral és Ford V8 alvázakra készített hatüléses Pullman-felépítmények. A világháború éveiben a Krupp katonai gépjárműveit karosszálták a Wehrmacht megrendelésére.

A háború után előbb kishaszonjárművek kocsiszekrényeit állították elő a Ford, a Borgward és a DKW alvázaira, majd 1949-től a VW számára építettek közel 700 nyitott kétülésest. A gyár leégett, majd a céget 1952-ben felszámolták, berendezéseit később a Ford vásárolta meg. (Képünkön Opel Kapitän Hebmüller a berlini autószalonon 1939-ben.)

A Kapitän

Az 1938–40-ben gyártott első széria 1948-ban tért vissza, az egyetlen szembeötlő különbséget az egyenes első fényszóró jelenti. Közel 30 ezer készült belőle. 1951-ben jött az alig módosított karosszériájú harmadik sorozat, amely leginkább a díszítések változtatásával veteti észre magát. Majd ötvenezret gyártottak.

1954-ben végre teljesen új felépítményt láthattak az Opel-szalonok látogatói, a gömbölyű divatot követő autó motorjának teljesítménye előbb 68, majd 75 lóerőre emelkedett. Több mint százötvenezer gömbölyű Kapitän után 1958-ban érkezett a P1, amelyet egy év és 35 ezer kocsi legyártása után követett a panoráma-szélvédős P2. 145 ezer P2-es hagyta el a gyárat, mielőtt a szerszámokat 1964-ben a Kapitän A modellére cserélték.

Ebbe a karosszériába a társmodell Admiral 2,6, illetve 2,8 literes hathengeresét építették. Nem lett igazán népszerű, négy év alatt alig több mint 24 ezer kelt el, és az 1969–70-ben gyártott Kapitän B még rosszabbul teljesített. Kevesebb mint ötezer példány elkészülte után a presztízsautó szerepét a technikailag a Kapitännel szinte megegyező Admiral és a Diplomat vette át az Opelnél.

A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk kéthetente. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat, amelyek közül a jelenlegi a 2010/3-as számban jelent meg.