Remus bácsi meséi

Bemutató: Opel Corsa OPC – 2015.

2015.05.09. 06:37
Ettől kéne úgy betojni? Mert ránézésre nem túl riasztó ez a Corsa OPC, mármint a szó rossz értelmében. Inkább kicsit kusza, az OPC-kék sem olyan harsány már, nem érzem úgy, hogy menekülnöm kéne a belső sávból, ha meglátom a tükörben. De kiderült, hogy nem is erre való.

Volker Strycek neve talán nem mond semmit, pedig nem akárki. Amikor az Opel még viszonylag komolyan gondolta az autóversenyzést, ő vezette többek között a DTM-programot, és olyanok készültek, mint a V8-as Astra Coupé – hét ezek voltak a szép idők. Ám így sem öntöttek elég pénzt a a sportba a BMW-Mercedes-Audi trió árnyékában, az Opel Performance Center azóta leginkább utcai sportváltozatokat farigcsál a Corsától az Insigniáig mindenféle Opelből, olyan ex-DTM-esek segítségével, mint Manuel Reuter.

Most épp a frissen renovált Corsa OPC-változatát mutatja be az újságíróknak, és el kell hinnem neki, hogy ez sokkal jobb, mint a 2007-es volt. Hisz ki a fene emlékszik már, milyen volt nyolc éve?! Sőt, azt is el kell fogadnom, hogy a pár éve kijött Corsa OPC Nürnurgring Editionnél is sokkal jobb az új OPC. „Ez egy teljesen más autó” - mondja Strycek. Hajlamos vagyok elhinni, hogy ez nemcsak duma, hanem a fejlődés érzékelhető, mert ő mérnök, és szinte 100 százalék, hogy a frissebb modellt addig reszelik, amíg méréssel kimutathatóan legalább olyan jól nem csinálja a kunsztokat, mint az elődök.

Valószínűleg nem is Strycekék szenvedtek a legjobban az új modellel, hanem a formatervezők. Egyrészt ugyanabból az alapformából kellett kihozniuk valami nagyon mást, ami már 9 éve piacon van. A háromajtós D-Corsa szerencsétlenségükre elég jellegzetes formájú, és mivel a a mostani Corsa főbb vonalaiban megtartotta a régi konstrukciót, pont a legmarkánsabb részeket kellett egy kicsit elsikálniuk. A kupolaszerű tetőívet nem igazán tudták kezelni, kicsivel csücskösebbre faragták a kocsi hátulját, mintha a farizmai megedződtek volna, a hátsó lámpatest meg egy erőteljes kiszögeléssé vált. Jópofa, hogy megjelent az Insignia-féle vonal az oldalán és az Adam formavilága az orrán, de kétlem, hogy ezzel a bódéval és formával a Corsa – nemcsak az OPC, hanem általában az E generáció – kihúzna újabb 9 évet a piacon.

Ami az OPC-t illeti, minden kötelező dolgot megtettek, hogy vérmesnek látsszon, rajzoltak pár kamu levegőbelépő nyílást, bár a motorházfedél előtti, csík alakú álrés teljesen érthetetlen. Gondolom, ide majd gyűlnek a bogarak. A hátsó oldalablak csücskében is megjelent valami fura toldat, amihez tán Amy Winehouse sminktechnikája adhatta az ötletet. Több harsányság és betyárság is elférne, mert még a fotókon látható nagy szárny is opció, alapból egy kisebbet tesznek az OPC-re, erről is van kép a galériában.

Corsa OPC-premier

Idén ötödször rendezik meg a Hungaroringen az monstre Opel-napot. A május 16-i rendezvényen garantáltan nem fog unatkozni a család egyik tagja sem, és itt tartja a Corsa OPC premierjét is az Opel. 150 Opel-tulajdonos fel is hajthat a Ringre, és annyiféle program lesz, hogy felsorolni is nehéz: minden megtalálható a www.legendak.com oldalon, és itt kell regisztrálni is - más teendő nincs a Legendák Találkozása teljesen ingyenes.

Bent már jobb a helyzet. Egyrészt egész jó az új Corsa-műszerfal, ami eltereli a figyelmet arról, hogy máshol a korábban is használt, ráspolyszerű műanyagtáblák burkolnak mindent. Viszont alapból olyan ordenáré módon túlzó Recarókat szereltek előre, hogy az ember kezdi elhinni: itt valami jó következik, hozzáteszem, ez nem újdonság, ugyanilyen volt az előző OPC-ben is. Ami talán kevésbé látszik a képeken, a háromajtós Corsa nem rövid autó, felülről veri a négy métert, azért még a terebélyes első támlák mögött is elücsöröghet egy felnőtt a hurkásra varrott padon. Már ha elég jó a gyomra.

Már az út előtt megkaptuk az Opeltől a magyar árakat, és mivel kábé két hete vittünk vissza egy háromhengeres Corsa tesztautót, ami hatmillióba került, szóval egy kicsit meglepődtem, hogy 5,3 millió lesz az OPC alapára. Ami persze még csak 17-es kerekeket, kis szárnyat és szimpla ESP-szoftvert jelent. Valójában van egy Performance csomag is, ami elöl nagyobb (30,8 helyett 33 centis) féktárcsákat kap, 18-as kerekeket Michelin Pilot Super Sport gumikkal, amelyek úgy tapadtak, mint a radír és ahogy a kocsikat elnéztem, úgy is koptak. A spéci csomagban az OPC megkapja azt is, ami minden erős fronthajtásos gépből kihozza a legjobbat.

A diffizárat.

Ezért is szólok: minden amit tapasztaltam, az erre a 600 ezer forinttal feljavított OPC-re vonatkozik. Hogy megéri-e? Szerintem igen, ha valaki tényleg komolyan gondolja. A valódi, lamellás diffizár amúgy sem gyakori az ilyen apró dögökben, sokszor fékezgető elektronika próbálja imitálni, de az nagyon nem olyan. Persze aki csak szeretne nyomni egy nagyot autópályán, az kihagyhatja, így is 230-at megy az OPC, de a kanyarokhoz nélkülözhetetlen.

Először azt hittem, hogy a motor már az új 1,6-os turbó, de amikor megláttam, nyilvánvalóvá vált, hogy nem: a régi Corsa OPC-blokkra épül, de a teljes szívóoldalt újratervezték, nagyobb az intercooler, újak az injektorok, a motorvezérlés és a szoftver, ami rajta fut. A 207 lóerő 15-tel több, mint korábban volt, igaz, a Nürburgring Edition nevű limitált változat 210 lovas volt már 2012-ben. A motort Szentgotthárdon gyártják, igaz, a régi gyártósoron, és Eisenachban, a néhai Wartburg gyárban szerelik az OPC-k orrába.

Strycek azt is kiemelte, hogy a turbótól a legvégéig rozsdamentes acélból készült a kipufogórendszer, amit a Remus-szal közösen fejlesztettek. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Remus-féle rendszer valóban teljesít mindenféle zajkibocsátási szabványt, méghozzá úgy, hogy kiaknázták az úgynevezett Ferrari-szabályban lehetővé tett, extra kegyelmi decibelt is. (Egy bizonyos teljesítménysúly feletti járművek ugyanis ennyivel lehetnek hangosabbak.)

És hiába bubog egy kicsit alapjáraton a Remus-cucc, valójában nincs jó hangja, nehéz a nálunk Kein TÜV-címkével árult, kiherélt dobokkal versenyezni. A szabványok és a turbó annyira megették a 207 lovas Corsa hangját, hogy magas fordulaton csak egy izmos porszívó bőgésére képes. Egyenletesen haladva viszont a felkeményített szilentek felől olyan gördülési zaj adódik át a karosszériára, hogy képes elnyomni a motor hangját. Ha választanom kéne, egyértelműen ez a Corsa OPC legrosszabb tulajdonsága, de nyilván ebbe a jó árba nem férnek azok a mesterséges jóhangcsináló trükkök, ki-be kapcsolható bödönök és a szívózajt az utastérhez továbbító, rafkós rezonátorok, amit mondjuk egy Audi megengedhet magának.

Az is hozzátartozik, hogy ez a kis dög egy pillanat alatt tereli el az ember figyelmét a sprőd műanyagjairól, de még a porszívóhangról is. Annyit rinyálunk, hogy hol van már az autózás valódi érzése, az erő, a férfikezet igénylő kormány, a nyers menés, az adrenalin?!

Hát itt.

Az 1,6-os turbómotor alul bődületesen nyomatékos, és tényleg bármit megcsinál negyedikben, amit egy normál autó kettesben. De amikor az ember valóban elkezdi tolni neki, szinte már riasztóan brutálisan megy: 1200 kiló a kocsi, nem különösebben hosszú váltóáttételekkel. A kettes például 90-nél fogy el, minden előjel, kifulladás nélkül, 6500-nál. Még a hatodik is relatíve rövid, 130-nál 3300 fölött forog a motor. A két első kerekénél fogva vonszolja előre a Corsát, de valahogy úgy, hogy az ember azt érzi: itt kérem a menésnek súlya van. Nem lötyögve, könnyedén, mint valami túlmotorizált AMG-Merci, mert a Corsa nem azt akarja elhitetni veled, hogy jó autód van, hanem azt, hogy jól tudsz vezetni. És ez óriási különbség.

Nem mondom, ehhez az érzéshez tényleg nyomni kell a gázt, kanyarban is. Ekkor derül ki, mit jelent az autósportból származó, Drexler-féle, mechanikus differenciálzár, amit Strycek annyit emlegetett. Hát azt, hogy a tétova alulkormányzottságból egy kis gázadásra kőkemény, semleges íven menés lesz, a hátsó tengely pedig betámaszt az ívkülső keréken, és innentől úgy kanyarodik az OPC, ahogy a gokartok, beleértve azt is, hogy közben azért keményen kell kezelni a kormányt és a váltót.

A futóműben egyébként van még egy-két trükk, a kormányzást átbuherálták, ami érzésem szerint a rásegítés csökkentését jelenti; másrészt tök új a hátsó futómű geometriája és a csapágyazások. Valójában kétféle futómű van az OPC-hez, ezek egyformán egy centivel alacsonyabb beállításúak, mint a normál Corsáké, de a Performance-csomagos verzió rugói merevebbek.

A lengéscsillapító speciális szelepei a frekvencia függvényében változtatják a csillapítást, ettől állítólag a jobb a kompromisszum a kis és a nagy egyenetlenségeken haladva – ezt hívják ők FDS-nek (Frequency Selective Damping – frekvenciafüggő csillapításnak). Ahhoz képest, hogy nincs semmi elektronika, hanem a szelepekkel trükköztek a Koni fejlesztői, tényleg nagyon jó, mindig nagyon jó kapcsolatot ápol az úttal a négy kerék, és nem lobog felette a kaszni. De ettől függetlenül a fekvőrendőrök nagyon tudnak fájni az OPC-vel, a csatolt lengőkaros hátsó futómű torziós rúdja valószínűleg brutálisan merev, viszont becsületére legyen mondva, nincs is alattomos keresztbe állási hajlama a hátsó futóműnek. A Performance csomaghoz más ESP jár: ha simán kikapcsoljuk, visszakapcsol, ha gáz (=stabilitásvesztés) van, de a gomb 5 másodperces masszírozása teljesen kiiktatja az elektronikus stabilizálást.

Mostanra a kis GTI-k világában szinte teljesen egyeduralkodóvá váltak az 1,6-os turbós gépek, amelyek a 200 lóerős határt ostromolják. Ez már nem játék, és az OPC tényleg gyors: 6,8 másodperc alatt van százon, úgy is mondhatnám, a régi, úgymond erős városi kiskocsik cukisága már nyomokban sem lelhető fel benne. Városba nem is igazán való, pláne Nyugat-Európában, ahol az 50 tényleg 50.

A Corsa OPC inkább ott él, ahol mi is próbáltuk: a kanyargós, viszonylag jó minőségű, sokadrendű utakra, vagyis oda, ahová régen az egy számmal nagyobb Hot Hatch-eket szánták. Ezek mára eléggé elgrandtourismósodtak (kivéve talán a Renault Mégane RS-t), és ezzel lett az ilyen kis dögöknek új játszótere. Autópályán viszont kissé zsibbasztó az OPC, bár nagyot tud menni, hisz a teljesítménye megvan hozzá.

A sajtóanyag azon állítását azért fenntartásokkal kezelném, hogy a Corsa OPC ellenfele az Audi S1-esnek (jesszusom, két liter, turbó+összkerék, két OPC áráért), de még a Mini Cooper S-nek is. Valójában az OPC a saját ligájában lehet okos: a Peugeot 208 GTI, a Ford Fiesta ST, Citroen DS3 Racing és mondjuk a Renault Clio RS ellenében, bár a Clio duplakuplungos váltója felér a kapitulációval. A Corsa amúgy papíron is pariban van velük, ha az ilyenkor nézendő kötelező számokat nézzük, úgyhogy aki excelben szeret élvezkedni, annak jöjjön néhány adat, de tessék felfogni, hogy ez semmit nem mond el az autók nyújtotta élményből.

   Opel Corsa OPC Citroen DS3 Racing Ford Fiesta ST Peugeot 208 GTI Renault Clio RS
Motor 1,6 l turbó 1,6 l turbó 1,6 l turbó 1,6 l turbó 1,6 l turbó
Teljesítmény (LE/ford.) 207/5800 207/6000 182/5700 208/6000 200/6000
Nyomaték (Nm/ford.) 245(280*)1900-5800 275/2000-4500 240(290*)/1600 275/1700 240/1750
Saját/megeng. tömeg (kg) 1218/1670 1165/1597 1063/1575 1160/1650 1179/1710
Hossz./szél./mag. (mm) 4021/1736/1479 3948/1715/1443 3950/1722/1481 3965/1739/1460 4090/1732/1432
Tengelytáv 2510 2464 2489 2538 2589
Gyorsulás 0-100 (s) 6,8 6,5 6,9 6,8 6,7
Végsebesség 230 235 223 230 230
Fogyasztás (NEDC vegyes) kit érdekel? ugyan már! viccelsz? mér, ez nem dízel? ha én váltok, 15!

* túltöltéssel, rövid ideig

A Corsa OPC zseniális húzás az Opeltől, annak ellenére, hogy szerintem egy fillért sem keresnek közvetlenül azon, hogy a renovált Corsából is készül OPC-változat. Egy sima Corsa sajtóbemutatójával mondjuk a Kisgyeked-Dörmögő Dömötör-Autó Magazin univerzumot lehet bevenni, na de egy 207 lóerős Corsa az más: jöhetnek a sporkocsis újságok. Ennek nem nálunk van igazi jelentősége, hanem Németországban, ahol a műfajnak valódi közönsége és komoly szaksajtója van. Ismerjük el, sokkal jobb egy 207 lóerős Corsáról álmodozni, mint egy 70 lóerősről, bár az emberek zöme meg is reked itt: eddig, azaz nyolc év alatt 23 ezret adtak el a legkisebb OPC-ből. Arról viszont már nincs statisztika, hogy hány turbódízel Corsát adtak el OPC Line kiegészítőkkel, de tartok tőle, hogy ezen bőven megkeresi az Opel azt a pénzt, amiből Strycekék szép csöndben kiváló futóműveket és motorokat farigcsálhatnak.