Tudja, milyen érzés egy gyári állapotú 2-es Golfot vezetni? Én már szerencsére igen: egy siófoki család két példánnyal is elvégezte a konzerválás feladatát. Tibor, a piros Golf tulajdonosa, és a nagypapája fehér Golfjának hivatalos gyámja és takarítója alig leplezett izgalommal kérdezi, hogy tetszik, és szerintem bekerül-e a Golf Fesztivál döntőjébe. Vagy hogy legalább a Papp Tibi benne van a zsüriben, ugye? Hát, biztosat nem mondhatok, de szerintem a legszebb 300-ba biztosan belefér.
hirdetés
Az autó a Merkur leszálló ágának időszakából származik, amikor már csepp Kadettet, és hasonló nyugati típusokat is árultak: 1991. A nagypapa tulajdonképpen nem az első tulajdonos, mert eredetileg egy merkuros vette meg, de akkor jött ki a 3-as Golf, ez már nem volt neki elég progresszív, úgyhogy négyezer kilométerrel adta el. Na azóta egygazdás ez a fehér Golf, és a családi márkafanatizmust látva nem is áll meg a harmadik generációnál. Mármint családban marad.
Most 179 ezer kilométer van benne, de Tibor, az unoka ritkán használja, inkább csak egy-két hetente megsétáltatja. A takarítást bezzeg nem veszi félvállról. Tagadja, hogy mókusszőr ecsettel cucálgatná, de például képes akár hetente többször is kiporszívózni. A távlati terve a Volkswagen El Camino, egy platós 1-es Caddy volna, de abból már sajnos csak a teljesen szétrohadt példányokat lehet megvenni emberi áron.
Gyere VW-találkozóra!
A Golf-találkozóként indult rendezvénysorozat tavaly óta Volkswagen-találkozóként él tovább, melyet idén szeptember 19-én rendeznek meg a Hungaroringen. A Paddockban álló, zsűri által kiválasztott 300 Golf, valamint a woodstocki hangulatú Hippifalu Transporterei mellett 8 másik típus is összejövetelt tart: a Bogár, a Passat, a Scirocco, a Corrado, valamint a Jetta, a Vento és Bora mellett a negyedik X betöltését ünneplő Polo. A vadonatúj Touran mellett az új Transportert és Caddyt is itt láthatja majd először a hazai közönség, emellett a gyárból különleges, egyedi autók (Golf R400 és T1 Westfalia kempingautó) is érkeznek. A program a család minden tagjának kínál érdekességeket, a szervezők pedig természetesen márkától függetlenül mindenkit örömmel várnak a Ringre. Bővebb információ a www.volkswagen-talalkozo.hu honlapon és az esemény Facebook oldalán olvasható.
A piros Golfot Tibor Siófokon, egy utcával odébb vette egy bácsitól, 92 ezer kilométerrel. Mivel Tibor a Siófoki Bányász U19-es csapatában játszik, ez nem lehetett olyan régen. Az autó viszont a fehérhez hasonlóan 1991-es évjáratú, és 1992-ben hozták be Svájcból. Hogy miért lett piros, nem tudni, de ha megnyomjuk egy kicsit a gumikédereket, látszik is az eredeti fehér festés. Ráadásul, ezt kapják ki, a nagypapának falubelije a bácsi, mindketten Ozoráról származnak.
A Balatonon az 1980-as években huszonnégy vízirendőr hajó közlekedett. Az (anyai) nagypapa, Nagy Csaba ezeket tartotta karban. Hozzá tartozott az őszödi kormányüdülő motorcsónak-állománya is, amivel Kádár János és vendégei csapathattak. Fidel Castrót viszont nem igazán érdekelte, a motorcsónak-téma, ő inkább búvárkodni ment, pedig az a Balatonban mennyire szánalmas élmény lehet már a Karib-tengerhez képest. A motorcsónakok pedig elég kemények voltak, akár 60 km/h-t is mentek - vízen. A papa természetesen nem márkaszervizbe hordta az autót, hanem maga szervizelte, bár a 300 lóerős csónakmotorokhoz szokott szemének és kezének mindig meghökkentően kicsi volt az 1,3-as Golf-motor. És amennyiben kíváncsiak a korszak csónakmotorjaiban jártas ember véleményére, a soros motorok megbízhatóbbak voltak, mert a V-k hamarabb kikönyököltek.
Motorra is ugyanaz a két autó: mindkettőben a Volkswagen porlasztós 1,3-asa van, amit a Wartburg utolsó szériáiba is szereltek. A Golf II GTI ekkor már rég injektorral működött. A típus második generációját majdnem tíz évig gyártották, 1983-ban kezdték, és a képen látható két autó születési idejét követő évben, 1992-ben állították le. A fehér Golfnak bő két évtized alatt annyi baja volt, hogy egyszer hazafelé egy előzés alatt az alsótekeresi faiskolánál elszakadt a gázbovden. Nem volt nagy dráma, visszasoroltak. A piros Golf évekig állt, úgyhogy azon aztán sok minden kijött, miután megvették és használni kezdték, a főfékhengertől a hengerfej-tömítésen át a fűtőradiátorig. A fehér persze kímélő üzemmódban van, tavaly összesen ezer kilométert sem ment.
Összesen 6,3 millió Golf II készült, ma már ritka látvány az ilyen jó állapotú. Az alapmotorosokat széthajtották, majd betolták a roncstelepre, a GTI-ket szétfaragták, összetörték, meggyalázták. Ma egy 50 ezer kilométer körüli, hasonlóan jó állapotú Golf II-esért Németországban még kis motorral is simán elkérnek 3-4 ezer eurót.
Itt egy ponton a gumi sárfogó összegyűjtötte a port, meg a nedvességet, és el is kezdett rozsdásodni, de ez természetesen már a múlté.
A kédereket összehúzza az idő, úgyhogy az illesztéseknél elkezdenek távolodni egymástól. További intézkedésig kipótolták egy kis fekete szilóval.
A giccsek giccse, a siófoki kalózhajó a szezonban teljes kihasználtsággal üzemel. Időnként pukkantanak egyet az ágyújával
Bár elájulni csak a régi Golfok kockás üléshuzataitól szoktunk, azért ne feledkezzünk meg róla, hogy akkoriban más gyártóknak is voltak szép, 80-as évekbeli kockás üléshuzataik. És félretéve a kötelező régen minden jobb volt-nosztalgiát, ez a halszálkás, kispolgári kárpit is kifejezetten kívánatos.
Nagyon fapados a Golf, természetes, hogy tekerős az ablak és motormentes a külső tükör.
Na itt van, miről beszéltek, akik a 80-as években az alacsony szériafelszereltség miatt szidták a német autókat, mondjuk a japán vetélytársak ellenében. Itt ugye nincs fordulatszámmérő. Oké, egy óra van helyette, istenem, legalább tudjuk, mennyi az idő. Na de mit gondolnak, mi volt az alap-alap kettes Golfban a fordulatszámmérő helyén? Semmi! A nagy, fekete, üres, sötét semmi. Plusz kéthangszórós, dobozhangú gyári hifi.
Érzékeny vagyok az indexkarok kattanási érzetére, ezért is lepett meg, hogy a fehér Golfé a 200 ezredik kilométeréhez közeledve is egész jó. Mondjuk nem közelíti meg egy millió kilométeres japán kortárs kattanását, de jobb, mint vártam. Úgy általában a kapcsolók is kellemesebben működtek, mint azokban a 2-es Golfokban, amiket eddig vezettem, beleértve a saját egykori GTI-met is. Szervó természetesen nincs, de elég könnyű tekerni a kormányt, még lassú tempónál is.
A váltó is meglepetés volt. Az egyik, hogy négysebességes - nem is tudom, mikor láttam ilyet utoljára. Még a paleolit, hosszmotoros Renault 5-ösömben is ötös váltó volt. Azért sem találkozhattam ilyen váltási érzettel, mert a 2-es Golfok váltói százezer kilométerenként elég határozottan romlanak. A piros Golfé meglepően jó, a fehéré, hiába a kíméletes tartás és szakszerű ápolás, már nagyon hasonlít az általam is megszokott kopogós, lötyögős váltási érzetre.
Az 1,3 literes sor négyes benzines alapmotor. Volt még 1,6, 1,8 és két liter, meg az 1,6-os dízel és turbódízel. 54 gyári ló, az valószínűleg meg is van, mert egész jól megy. 140-es tempónál adja fel, és úgy 110 körül van az utazója; a négysebességes váltó meg az alapmotor inkább városra és országútra van kitalálva. A fordulatszámokról a már említett okok miatt nem tudok referálni.
Bent azért nem olyan szörnyű, mint az Ypres-i csata hírhedt gáztámadása: a Wunderbaum-gyűjtemény darabjai csak akkor kerülnek be, amikor már elment a szaguk/illatuk. Hogy ott a helyük egy Golf II-esben, az nem lehet vitás. Minden Wunderbaum más, de senki sem tudhatja, mikor lesz teljes a gyűjtemény.
Az eredeti dísztárcsaleszedő rugó is elég komoly kincs. A fehér Golfon már alufelnik vannak, de persze megvan az eredeti lemez garnitúra is, dísztárcsástul.
A csomagtartóban sikerült megőrizni az eredeti pótkereket: így néz ki egy 1991-es, megkímélt Vredestein. Ezen a ponton nagyjából érzem már, hogy egy magára valamit is adó Golf-rajongó leküzdhetetlen késztetést érez, hogy megírja, nem is ilyen pótkerék volt a 2-es Golfokban. Méltányolom a babáslökhárítós kisegyház felindulását, de óriási pech: a cikk nem kommentálható.
Balról Nagy Csaba, az anyai nagypapa, aztán Laczkó Tibor, Laczkó Tibor és Laczkó Levente a Siófoki Bányász U17-es csapatából. Az elsőszülöttek Tiborsága már a harmadik nemzedék óta tart, ha tehát texasi olajmilliárdosok lennének, Lackó Tibor III és Laczkó Tibor II lenne a megfelelő.
További cikkeink
