A legolcsóbb Dacia sem fáj

Bemutató: Dacia Logan, Logan MCV, Sandero, Sandero Stepway - 2016.

2016.12.10. 06:51 Módosítva: 2016-12-10 09:25:06
A többség szeretne új autót, hiszen azzal nincs gond: nem kell rajta drága kopó alkatrészeket cserélni és szinte nulla eséllyel esik ránk egy csontváz a szekrényből. Viszont az új autó a világ jelentős részének elérhetetlen, hiszen drága, már az egykor népautónak kitalált Volkswagen Golf fapados változata sincs 4,5 millió alatt. Így viszont egész más megvilágításba került az 1,99 milliós Dacia Logan.

Mielőtt mindenki fejvesztve rohanna egy Daciáért a hatéves használt Golf helyett, az ár az óriásplakát-autóra vonatkozik. Még a pótkerék is feláras extra – 25 ezret kérnek érte –, viszont hatalmas betűkkel ki lehet írni a hirdetésre, hogy már 1990000 forinttól. Ebből következik, hogy a valóban ennyibe kerülő Daciák ritkábbak, mint egy LaFerrari különkiadás, hiszen senki nem vesz ilyet. Már csak azért sem, mert ketrecharcot kell vívni érte a kereskedővel, akkor is hónapokat várunk a rendelésünkre.

Ehhez a felszereltséghez tartozik viszont a motor, ami miatt nem fulladt unalomba a Sibenikben megrendezett Logan és Sandero modellfrissítés bemutatója, ugyanis kipróbálhattuk az egyliteres szívó(!) háromhengerest. Teljesen új belépőmotor, mindent meg is tettek, hogy kicsi legyen, könnyű és takarékos. Három hengerre 12 szelep jut, két vezérműtengellyel, váltakozó szelepvezérléssel. A blokk könnyűfém-ötvözet, a dugattyúk szoknyáit súrlódáscsökkentő anyaggal kezelték. A 75 lóerős motort nem csak a Loganba és a Logan MCV-be, hanem a Sanderóba is beépítik.

Az ezres Sandero tényleg nem megy jól, viszont egyszer sem éreztem, hogy mozgó forgalmi akadály vagyok. Amivel sikerült elmaszatolni az erőtlenséget az a váltó: rövidek a fokozatok, a 130-nál, ötödikben már 4500-at forog a motor. Ez is azt üzeni, hogy taposd barátom, akkor él, Ilyenkor már van hangja is, a háromhengeres morgás bejön az utastérbe. Nem szép hang, inkább érdekes, hiszen az ember füle hozzászokott a négy hengerhez, ettől viszont a harcias morgás szokatlanul karakteresnek tűnik.

Vagyis nem, nem fáj az alapmotor, hiszen rövid a váltó és könnyű a kaszni, de mielőtt ezt így elfogadjuk, érdemes végiggondolni, mi történik, ha mondjuk négy nyolcvan kilós ember ül be fejenként 10 kiló csomaggal, és jön egy combos emelkedő, vagy feltámad a szél. Ez az, amit nem tudtam kipróbálni, de a két utassal mutatott vehemencia alapján nem remélek sok jót egy megpakolt alapmotoros Sanderótól vagy Logantól. A keresztségben Sce 75-nek nevezett motor a rövid próbakörön 5,8 literes fogyasztást hozott össze, ezt országúton, több erős gyorsítással, néhány emelkedővel sikerült belediktálni. Amikor átvettem az autót 8,1 litert mutatott a számláló, elképzelni nem tudom, mit műveltek vele. Mellesleg a fapados Sandero 2150000 forinttól vihető haza. 

Még aznap sikerült megszerezni a motorpaletta másik végét, a 900-as, háromhengeres turbót is. Ez már 90 lóerős, és nagyjából mindenre elég a 980 kilós autóban. Az erőfölény leginkább abban áll, hogy már 2000-es fordulatnál is megindul, nem kell a legfelső fordulatszám tartományban dekázgatni a gázzal. Ezzel 5,5 literes fogyasztás jött ki a tesztkör végére, a forgalom tempóját tartva, sokszor előzgetve. További műszaki újdonság még a Dusterhez mostantól elérhető duplakuplungos automata váltó.

A Renault-csoport EDC-nek hívja, és csak a legerősebb, 110 lóerős turbódízelhez rendelhető. Nem vált annyira finoman, mint a Volkswagen DSG-je, és bár az automata Duster pontos ára nem ismert, sejthető, Wolfsburgban annyiért csak fél autót adnak. A viszonylag drága automatát okkal tették elérhetővé az árérzékeny kategóriában is: 2010-ben még csak az eladott autók tíz százaléka volt automata, hat év alatt viszont 23 százalékra nőtt az arányuk.

Ezektől eltekintve a egy szokásos ráncfelvarrást hajtottak végre a Dacia Loganon és Sanderón, ledesek lettek a fényszórók, a hűtőrács lamellái közé négyszögletes nyílások kerültek, és kicsit faragtak a lökhárítókon, meg a hátsó lámpákon is. Ja, és a B-oszlopot lefóliázták, mert így állítólag nagyobbnak tűnik az autó. Új színek, valamint új felnik is érkeztek, és megjelent egy olyan dísztárcsa, aminek küllői úgy takarják a spéci lemezfelnit, hogy csak egész közelről derül ki, hogy nem könnyűfém kerék.

Az utastérben annyi változott, hogy mostantól egy fényes, szénszálra emlékeztető dekort is rendelhetünk az ajtóbehúzókra és a középkonzolra, de újdonság még a középre helyezett hátsó elektromos ablakok kapcsolója, és a négyküllős kormány is. Az egyik leghasznosabb fejlesztés mégis a tolatókamera bevezetése. Nem kell megijedni, a Dacia nem kezd féktelen urizálásba, kiemelték, hogy sem elektromos kézifék, sem parkolást segítő elektronika nem lesz a jövőben, mert a cél továbbra is a költségek alacsonyan tartása. Alapfelszereltség lett viszont az emelkedőn való elindulást segítő elektronika, ezt a féket baromi erősen taposva lehet bekapcsolni.

Vagyis a Daciának nem kell megerőltetnie magát, a kategóriájában a Duster és a Sandero eladások a második és harmadik helyen állnak, huszonhét országban pedig listavezető a márka. Amikor kiemelték az észak-afrikai régiót, eszembe jutottak a Tunéziában eltöltött hónapok. Ott az utcaképet a Dacia határozta meg, ami nem meglepő, a márka célja a fejlődő országok piaca. Gyakran ültem olyan Logan taxiban, aminek a számlálója 700 ezer kilométer feletti értéket mutatott, vagyis valószínűleg párszor már visszahozta az árát. A többség dízelt hajtott, de az igazi pusztítók az 1,2-es benzinesek voltak, melyek sofőrjei csak a pedál két végállását ismerték, hallgatni fájt. Ők garantáltan tárt karokkal fogadják majd az új alapmotort.