Ezt valahogy mindenki szereti

Volvo XC60 D5 AWD R-Design – 2017.

2017.06.27. 06:03

Adatlap Volvo R-Design D5 AWD - 2017

  • 1969 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 235 LE @ 4000 rpm
  • 480 Nm @ 1750 rpm
  • 8 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    7.2 másodperc
  • Végsebesség:
    220 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 15 875 000 Ft
Jól néz ki, szépen megy, és érzésre biztonságosabb, mint egy bevetésen lévő tank. Ám az XC60 legnagyobb erőssége talán mégis az, ahogy pihentet a dugóban, köszönhetően az ortopédusokkal tervezett bőrüléseknek és a velünk utazó robotok láthatatlan seregének.

Egy XC90-hez képest az XC60 visszafogottan orbitális, valószínűleg ez teszi a Volvo legnépszerűbb modelljévé. Lényegében elég magas és masszív a trónusos bunkerek szerelmeseinek, miközben elfér a város parkolóhelyeinek legalább egyharmadában, és a három gyereket is elnyeli az összes tartozékukkal együtt. Egyben luxusautó is, úgyhogy legalább annyira ideális tárgyalásokhoz, mint alkalomadtán erdőszéli vadászházas bulikhoz, közben pedig jól mutat otthon a ház előtt is, akár tetőig sárosan. Ez az összetett csomag az utóbbi években a Volvo eladásainak harminc százalékáért felelt, és az új modell tényleg mindent megtesz, hogy ne repüljön el az aranytojást tojó tyúk.

Az XC60 a Volvo harmadik teljesen új modellje 2014 óta, és ugyanarra a moduláris platformra épül, mint a nagyobb S90, V90 és XC90. A svédek szerint épp ezért sikerült nagyon jól a dizájn, hiszen feszesebbre szabhatták a karosszériát az XC90 technológiája köré, élesebb vonalakkal hangsúlyozva, hogy itt sportosabb járműről van szó, különösen R-Design formában. Persze mindez inkább a szemünknek szól, mintsem a jobb lábunknak. Az XC60 ugyan fürgén falja a kilométereket mind 316 lóerős, duplán feltöltött kétliteres benzinesével, mind a most tesztelt trükkös dízellel, de Volvót általában nem azért vesz az ember, hogy a fölöslegesen izmos németeket kergesse vele. Arra ott vannak a Volvo Polestarjai, habár az XC60-ból egyelőre egy 400 lóerős hibrid a csúcsmodell.

Annak hála, hogy az amerikai piacra is írok, nekem a barcelonai világpremieren csak a legmagasabb felszereltségű benzinest engedték vezetni, úgyhogy különös érdeklődéssel pattantam a D5 R-Design makulátlan ülésébe. Európában még nem halott a dízel, és ez a Power Pulse-szal megtámogatott 480 newtonméteres négyhengeres rá is világít, hogy miért. Az egyébként kétlépcsős, és változó geometriájú turbót is használó motor különlegessége, hogy alacsony fordulaton sűrített levegővel pörgeti fel a turbinát, ezáltal minimalizálva a turbólyukat. A rendszer működése viszonylag egyszerű, hatása pedig azonnal érezhető, amint rossz pillanatban gyorsítanánk. Mert hogy innentől kezdve nincs rossz pillanat, már ami a motorerőt illeti. Különösen dinamikusra állítva ugrik jót a dízel, ami jó móka még akkor is, ha az esetek túlnyomó részében az XC60-at inkább komfort üzemmódban jó vezetni.

A nyolcsebességes Aisin-automatát úgy hangolták, hogy provokáció nélkül még véletlenül se rántson a nyakunkon, egy picit sem. Simán teszi a dolgát, később vált, ha érzi, hogy nagyon menni akarunk, de amúgy mintha ott sem lenne. Egyedül a start-stop rendszerrel áll hadilábon néha, mert ha nem húzzuk át a kart elég gyorsan D-ből R-be, az autó képes leállni egy pillanatra, azt gondolva, hogy épp üresben tervezünk táborozni egy kicsit. A start-stopot persze ki lehet kapcsolni, ami pedig sokkal fontosabb, hogy vegyes használatban és az autópályán közel sem fogyasztás-optimalizálva a számítógép szerint 9,3-at fogyasztott százon. Biztos, hogy ezt valamivel még lejjebb is lehet tolni, ha figyel rá az ember, de így sem rossz egy ekkora autótól.

Az összeszerelési minőségről tanúskodik, hogy még rossz útfelületen sem hallani semmi oda nem illő zajt, és furcsa rezdülések sem jutnak el az utasokig. Ez nem csupán zajszigetelés kérdése, inkább a Volvo feláras légrugós futóművének dicsérete, mely tudja, hogy kell elsimítani a nézeteltéréseket az aszfalthibák és a kemény oldalfalú sport SUV-gumiabroncsok között. A vaskos kormányt legalább annyira jó megragadni, mint bármi mást az új Volvók belterében. Mindent finoman párnázott bőr, szépen megmunkált fém vagy minőségi műanyag borít, középen meg ott a Teslákat megszégyenítő érintőképernyő, amit ugyan eltarthat pár napig megszokni, de utána megkönnyíti az életünk. Amennyiben pedig nem az R-Design belsőt kérjük, a világos színek és a nyers fa dominálnak.

Eddig azt hittem, hogy ezeket az új Volvókat mindenki a burzsuj hippi nappalibelsővel kéri, de az R-Design fekete bőr és fém kombinációja jó megoldás lehet azoknak, akik fiatalosabbnak érzik ezt a színvilágot. Bárhogy is, a teljes nyitható panorámatető egy hatalmas bónusz, ami képes még a sötétségből is levegős teret csinálni anélkül, hogy hátul kimászhatnának a gyerekek. Vagy éppen a felnőttek, mert vannak olyan barátaim, akik simán.

Persze leginkább azért jó ezekben az új Volvókban tanyázni, mert a félig önvezető funkcióknak hála, jobban ki lehet élvezni az ott töltött időt, mint korábban bármikor. Igaz, jogilag végig mi maradunk a felelősök a robotok ügyködéséért, de ideális körülmények között a Pilot Assist azért elvisz A-ból B-be az autópályán százharminccal, még akkor is, ha néha bele kell nyúlni egy kicsit a sávváltások miatt. Ám mivel sajnos nem tökéletes sem a rendszer, sem a magyar autópálya-hálózat felfestése, engem még mindig jobban lefáraszt, ha a robot hibáira kell ügyelnem, mintha én vezetnék, úgyhogy a legtöbb esetben csak az adaptív tempomatot használtam. Ez gyakorlatilag a Pilot Assist kormányzás nélkül, és tényleg remek dolog, akár a pályán, akár a körúti dugóban, akár a budai alsó rakparton.

Egész érdekes tapasztalat, hogy mennyivel több idő jut fontos gondolatokra így, ha az autó kezeli helyettünk a két pedált ilyen unalmas helyzetekben, miközben a kezünk szinte rutinból tekergeti a kormányt. Ezzel persze nem azt sugallom, hogy innentől lehet bambulni. Az XC60-ban ugyanúgy figyel az ember, csak sokkal kevésbé ideges. Ha pedig esetleg mégis lankad a figyelem, az autó éber, és teszi a dolgát. Észreveszi a gyalogost, fékez, megakadályozza a ráfutásos baleseteket, közben pedig még a kormányt is visszahúzza, ha rossz pillanatban kezdünk előzni.

Az, hogy az autó érezhetően belenyúl és eltekeri a kereket, elsőre furcsa érzés, de minden ilyen biztonsági lépés felülírható egy padlógázzal vagy hirtelen kormánymozdulattal, a menürendszerben pedig ki is kapcsolható az összes. Ám kár lenne lemondani mindenről, amit a Volvo oly sok évnyi munkával összerakott. Az XC60 nyilván azért 1,8 tonna, mert van benne szupererős acél és légzsák is dögivel, de ezek a kamera- és radaralapú védőangyalok épp azért vannak a helyükön, hogy a fém és a légzsákok is a gyári helyükön maradhassanak.

És hogy milyen vele elmenni a vidéki nyaralóba? A pályán ragyogóan hasít, városban nagyon könnyű vezetni, a kanyargósabb utakon pedig az is megvillan, milyen remekek a fékek. Ha pedig letérünk a betonról, a légrugós rendszer egy pillanat alatt megemeli az autót, és bár a lengőkarok ettől még alacsonyan maradnak, én mentem vele olyan úton, ami a Bükki Nemzeti Park szerint csak saját felelősségre járható még nyáron is. Gond nélkül. Az XC60 ilyenkor 11 km/h-ra fékezi magát hegynek le, kivéve persze, ha ez indokolatlanul lassúnak tűnik a vízmosások közt, és adunk neki egy kis gázt.

Ami az ilyenkor elvárt praktikumot illeti, hátsó üléssor gombnyomásra lehajlik, a csomagtérfedél szintén elektromos, ebben az állapotban pedig nincs az az elütött szarvasbika, amit el ne nyelne kényelmesen a hátulja, a lopott tűzifa mellett. Bár személy szerint maradok a sportos kombik és fordulékony ferdehátúak kitartó rajongója, ha már ez kell a világnak, a Volvo középső SUV-ja tényleg kellemes mindenes. A parkolás miatt meg izguljon, akinek nem adatott ekkora hasmagasság.

Totalcar értékelés - Volvo R-Design D5 AWD - 2017

A Volvo XC60 a jelenlegi piac talán legbiztonságosabb autója úgy, hogy közben nem rossz vezetni sem. Sportos helyett inkább kényelmes és nagyon könnyen kiismerhető, emberközpontú belterének hála pedig tényleg jó benne ülni. Persze túl nagy, de ez egy ilyen műfaj.