A zabigyerek is lehet bazi kerek

Menetpróba: Opel Grandland X 1.2 Turbo – 2017.

2017.10.10. 06:09 Módosítva: 2017-10-10 07:00:04
Van az úgy, amikor a kék szemű, fekete hajú anyukának és a szintén kék szemű, sötétbarna hajú apukának vörös, durván göndör hajú, barna szemű gyereke lesz. „Tiszta apja” mondja a család, „tiszta anyja”, mondják az ismerősök, mert egyikük sem járt még a család háza felé, amikor a kézbesítő kiviszi a leveleket.

Mit tesz anyuka, hogy eloszlassa ilyenkor a balhé felhőjét? Apuka stílusában öltözteti a kölköt, egy idő múlva pedig, amikor apuka kopaszodni kezd, és emiatt sörtére vágja a haját, megvan az ürügy, hogy a gyerek miért járjon rövid hajjal. „Hiszen beírattuk úszni drágám, megfázna azzal a hosszú lobonccal” - így az anyuka, és lám, máris tiszta apja a gyerek, már tényleg csak a kék kontaktlencse hiányzik a két tojás hasonlathoz. Hunyorítva. Messziről. Az apa szerepében az Opel, a gyerek szerepében a Grandland X, a postás szerepében a Peugeot.

Ha úgy vesszük, a Grandland X nagyjából az Antara utódja lenne az Opelek láncolatában, hasonló a méret, csak hát a technika továbblépett: míg az Antarában mindenféle két liternél nagyobb motorok mozgatták a sok vasat és műanyagot, itt – bár nagyon hasonló nyomatékkal és teljesítménnyel – de csupán 1,2 (benzines), illetve 1,6 (dízel) a liter. Ma már ez is elég, bizonyos megkötésekkel persze.

Itt, ahol most vagyok, az északi Év Autója-tagok által szervezett dániai Tannistesten akadt mindkét motorfajtából, de mivel a próba előtti napon olvastam, hogy Európában hosszú évek óta először több benzines fogyott, mint dízel, a biztonság kedvéért az egykettest vittem el. Nem nézünk visszafelé, arra ott vannak a veterános tesztek. A szóban forgó háromhengeres, egykettes motornak csak a méretéhez képest nagy a teljesítménye (130 lóerő), abszolút értékben nem, de amit elveszít erőfronton, behozza nyomatékban. 230 newtonmétert tud, amivel ugyan még nem kell tartania attól, hogy befogják traktornak, ha már nagyon öreg lesz, de azért az a mennyiség sem kevés.

Nem tudok rá rosszat mondani. Ez a motor, hiába akasztottak a nyakába egy közel 1,4 tonnás (ami a kategóriában nagyon könnyűnek számít), hórihorgas acéldobozt, hihető lelkesedéssel veszi magára a terhet, s a fordulatszámok legkisebbikeit leszámítva mindig ugrásra kész. Persze, a számbeli adatok nem túl meggyőzőek, 11,1 másodperc százig és 188-as végsebesség – de az életben teljesen elfelejti az ember, mekkora motor hajtja a fenenagy gépet körülötte, mert mindig ott van a szeren.

Amellett, hogy sokkal, de sokkal készségesebb, rugalmasabb és meggyőzőbb, mint a szellemi előd Antara kettőnégyes, Holden-származék szívó benzinese volt, csendes is, méghozzá nagyon. Ez az a fajta háromhengeres motor, amelynek hangjáról elsőre nem a vartyogás, hanem a mormogás jut az ember eszébe, és hihetetlen, de utána is végig megőrzi a kulturáltságát. Jó volt már ez a motor mindenféle Peugeot-ban és Citroenben, de itt is legalább olyan jól érzi magát, ebben az... Opelben.

Izé, hogy is? Peugeot meg Citroen meg Opel? Oké, emberek, senki ne játssza nekem itt a szatyorban élőt, ne mondja, hogy fogalma sincs arról, hogy az Opelt megvette a PSA? Hiszen ezzel a hírrel van tele az autós sajtó március óta.

A vicc az, hogy a Grandland X még nem a mostani PSA-Opel/Vauxhall-házasság szüleménye – hiszen fél év alatt nem lehet tető alá hozni bármilyen autót. Ennek a tervezését még akkor kezdték, amikor az Opel és a Peugeot között csak laza, cégek közötti együttműködés létezett, s afféle termékpaletta-racionalizáló lépés volt a két cég részéről. A Grandland X tehát mindvégig nem tudta, hogy mire zabigyereknek hívnák, valójában már az egész nagycsalád része lesz.

Ez mit sem változtat a tényen, hogy a Grandland X valójában Peugeot 3008-nak készült – minden, ami igazából autó benne – a vázszerkezet, a futómű, a motor, a váltó, az elektromosság lényegi elemei -, francia. Ami opeles jegy van rajta, azt utólag kapta meg – ilyen a karosszéria kinézete, a lámpák, a műszerfal, a kormány, a kapcsolók, az ülések, a díszek, kicsit szerintem a futómű hangolása is, ugyanis máshogy mozog, mint a 3008-as.

Nekem személy szerint a Peugeot futurisztikus, bátor, szokatlan, de mégis jól használható belseje jobban tetszik, mert merészebb, és mégsem lőttek vele mellé. Olyan nincs másik a szakmában, nem is volt. Grandland X viszont odabent alapvetően egy Photoshoppal furcsán eltorzítgatott belsejű Astra – és emiatt se nem harmonikus, se nem igazán szép. A Peugeot ugye, erőlteti ezt a „kis kormány fölött nézem a magasra tett műszercsoportot”-stílust mostanában az autóinál, amit én speciel nagyon szeretek, bár tény, hogy a kis kormány, a viszonylag közvetlen áttétel és a nagy test kombinációja óhatatlanul kiad egy adag vezetői erőlködésből és pontatlanságból következő billegést gyors kanyarváltásnál.

A Grandlandbe az Opel sokak örömére a saját, nagyobb, szerintem kevésbé stílusos kormányát tette be. Ehhez a műszereket lejjebb kellett tennie, hogy a karimán belül lehessen szemlélni azokat, mint minden, új Peugeot-tól eltérő fajtájú autóban, ettől a sok tektonikus mozgástól viszont meglehetősen sok műanyagláva dermedt burkolattá a vezető előtt mindenfelé. Vessenek meg, de nem tudom sem szépnek, sem harmonikusnak látni. További probléma, hogy az Astra-jellegű szellőzőrendszer-kapcsolók is alapvetően kicsik, elegánsak, ezért kicsit elveszve rettegnek a középkonzoli plasztik-Mariana-árok süllyedő bugyrában. Ha nem is mondanám szedett-vedettnek a képet, ami a beülőt fogadja, azért ma már nem ilyen egy eltalált és elegáns autóbelső.

Egy pozitív hozadéka viszont van e relatív stílustalanságnak: íme, a 3008-as Peugeot, amiben nem az LCD-ről érintve vezérelhető a szellőzés (mert még ezzel a második szériás Pug-rendszerrel sem tudtam teljesen megbarátkozni) , hanem rendes, áttekinthető tekerőket és nyomógombokat kap az ember. Ez itt egy nagy piros pont.

Kívülről amúgy elég jól sikerült az Opellé alakulás, már amennyiben az volt a cél, hogy senki ne ismerje fel a kocsiban a Peugeot-t. Hogy Opel lett-e... Nem tudom, nem stimmelnek hozzá az arányai, inkább egy valami lett, aminek az eleje és a hátulja erősen opeles. Ez azonban itt nem kritika, a hasonló méretű SUV-ok között a Grandland X mutatós, felismerhető és részleteiben is igényes darab, sokkal szebb, mint az aránytalanul keskeny másik PSA-Opel SUV, a Crossland X. De azért van egy vegyesfelvágott-érzete, és ilyen vezetni is.

A váltó még talán annyira se jó, mint a 3008-asban, ami szintén nem tartozik a krémbe. Lötyög, pontatlan, hosszú úton jár, ha pedig nem a H szárai mentén kapcsolhatunk, hanem kitérnénk a síkból, és mondjuk ötödikből szúrnánk egy négyest, csúnyán akad is, ha siettetjük. A jó váltó nem ilyen, és nem ilyen volt már húsz éve sem, de ez egy harmadik fajta irány a rossz minőségben: köze nincs sem a régi Astrák definiálatlan lötyögéséhez, sem a régi Peugeot-k karcos, hitvány pontatlanságához. Ez olyan megfontoltan, jónak tervezetten, de az elcseszettsége miatt igazi súllyal pocsék.

Valószínűleg a futóművet is áthangolták az Opelnél, mert míg a 3008-ast leginkább az a kritika éri, hogy túl keményen, bizonyos bukkanófajtákon pedig kifejezetten zavaróan rugózik, azaz pont hogy nem rugózik, addig a Grandland X puhán, medveszerűen dülöngél, a fekvőrendőrökön (elnézést, ezek itt Tannisby-ben a legnagyobb úthibák) pedig bamba spéttel himbálózik át. Ha választani kell, azt mondanám: az Opel-hangolással Magyarországon jobban együtt lehet élni, de ez se jó ám, mert kapunk egy csomó rángást, ami nem kellemes és egyáltalán nem személyautós.

A puhított futóművel és a nagy volánnal lehúzták a vécén a 3008-as tűrhetően pontos kormányzását is – ezzel a döggel senki nem megy majd jót autózni a Mátrába, az biztos. Legfeljebb muszájból indul arra. Ha oldalszél van, a kormánnyal elég sokat kell korrigálni még egyenes úton is, de még szélcsendben is van egy olyan szorulása középtájon, hogy picit mindig ide és oda húzza a vezető, hogy eltalálja az egyenest.

Vannak azért jó tulajdonságai. Például az ülések, amelyek a legújabb Opel-tanok szerint rendkívül jól követik a test formáját, épp kellően tömöttek és isteni bennük ülni. Tény, nekem kicsit kevés volt a támaszték combtájban – aztán megtaláltam a kihúzható combtámaszt, bocsi, Opel... Csendes is az autó, de nagyon. Gördülési zaja lényegében nincs, pedig a tannisi aszfalt nagyon durva és emiatt zajos is, a motor fojtott hangon, távol teszi a dolgát, a szélzaj 110-ig biztosan alatta marad a zavaró küszöbnek – többet nem tudtam menni a Grandland X-szel, mert forgalmas időszakban teszteltem, és a dánok 90-ben következetesen 65-tel mennek. Nem akartam, hogy szívinfarktust kapjanak. Én meg egy feljelentést.

Amúgy egyvalami azért nagyon megkülönbözteti a Grandland X-et a régi Antarától: a mai világ őszintesége. Akkor még mindenféle himi-humi indokokkal éltek a vásárlók, hogy nekik kell az az összkerék, mert hát a telek meg a horgászat meg a vadászat... Most már egyenesebb a beszéd: az emberek magas, mutatós autóra vágynak, amiben nem érzik magukat kicsinek és jelentéktelennek, az meg hogy hol hajt, kit érdekel? Ennélfogva az Antarával szemben a Grandland X-ből már nem is készül 4x4-es változat (hiszen Peugeot 3008-asból sem), maximum egy masszív elektronikával vezérelt elektromos első differenciálzárat (értsd: a fékeket nyomkodja, ha valamelyik kerék megcsúszik), azaz Grip Controlt kap az ember – azt is felárért, és olyan a mi autónkban nem volt.

Akadt viszont benne kormányra is ható sávelhagyás-figyelő (az olcsóbbik verzió csak hanggal jelez), holttérfigyelő, első és hátsó ülésfűtés, indukciós telefontöltő, két magasságban rögzíthető, merev csomagtérpadló (az ilyennek az elsődleges feladata általában az, hogy a hátsó ülések lebillentése után, fölső helyzetbe téve létrejöjjön a sík padló). Amúgy az 514 literes csomagtartó a szokásos láblengetős módszerrel is nyílik, csukni meg gombbal, elektromosan lehet, tehát a bevásárlóközponti elegancia adott.

Ekkora Opelek között először fordul elő gyerekfőzés-gátló, azaz oldalsó roló a hátsó ajtókban. Találják ki, miért éppen ebben a modellben (vajon milyen hasonló kocsiban lehet ilyen, na milyenben...?) Szerencsére üvegtetőt nem tettek az autóba, mert a Peugeot 3008-ból tudom, hogy azzal rémesen elfogy a hátsó üléseken a fejtér. Ebben a Grandland X-ben, a teljesen benőtt lemezdarab alatt egész komfortosan el lehetett üldögélni.

Itt jön az érdekes rész: a Peugeot és az Opel nagyon hasonlóan árazza a saját 3008-Grandland-verzióit, tehát az új konszern egyiket se sorolja lejjebb vagy feljebb. Innentől fogva tényleg csak ízlés és megszokás kérdése, melyiket választja valaki.