A 350Z a kigyorsítások mestere, de nem olyan kanyar-zsonglőr, mint a Honda. A futóműve végtelenül stabil, a Nissan valósággal odaragad az úthoz. A kasztni is nagyon merev - hatásvadász, de nagyon hasznos, alkarnyi toronymerevítőt láthatunk a motortető alatt, és egy még vaskosabbat hátul, a csomagtérben. Szóval a Z remekül fordul, de.

Borzalmasan alulkormányzott. Annyira, hogy a hátsókerék-hajtás érzése egy kicsit el is veszik. Driftelni még kézifékkel sem könnyű, a 350Z makacs jószág, elhatározta, hogy odatapasztja a seggét az úthoz, és ebből nem szívesen enged. Gyors kanyarokban kicsit ijesztő, ahogy az autó orra elúszik, mi pedig nem tudunk korrigálni, csak elvesszük a gázt, és reménykedünk, hogy az első kerekek még az aszfaltcsík széle előtt visszanyerik a tapadást. Lassú kanyarokban sem olyan játékos, mint hátsókerekes társai, hiszen ilyenkor is az orrát tolja el, nem a feneke fickándozik.

Hiába a sperr, hiába a zseniális motor, a 350Z-vel lehetne sokkal nagyobb élmény az autózás. Meggyőződésem, hogy egy gyors futóműállítás után az alulkormányzottság javát meg lehetne szüntetni, de egy utcai autónál természetesen mindig a biztonság a legfontosabb szempont, és ez így is van jól. Pláne, ha még így is gyors a Z, mint az istennyila, az Euroringen 1:27 elejét ment, és ezt érezni is lehetett bent, csak élvezni nem olyan nagyon - legalábbis, ha kategóriatársaihoz viszonyítjuk.

A nap pikantériáját azonban nem a fenomenális köridő, hanem a sárga Murciélago adta. Úgy hozta a sors, hogy egyszer mögé érkeztünk meg, midőn a boxutcából kihajtottunk, aztán rövid időn belül - legnagyobb csodálkozásomra - el is kaptuk. A sofőr a kör végén a célegyenesben illedelmesen bekapcsolta a vészvillogót és félrehúzódott, mi pedig elhúztunk a rizsrakétával.

MEGELŐZTEM EGY LAMBORGHINIT! Istenem, de jó volt. Persze tudom, nem Schumacher ült a volánnál (az is lehet, hogy először járt a pályán), és valójában semmilyen sportértéke nincs a dolognak, de akkor is. Abban egy V12-es motor van, kétszer olyan nagy, kétszer olyan erős, ráadásul slick gumikon ment. Ez meg csak egy V6-os, utcai abroncsokkal és derekasan küzdő, mégis hamar fáradó Brembo fékekkel.

Igen, a fékek hamar megadták magukat. Hiába, egy versenypályán még a Brembók is elfáradnak, de ez semmit sem jelent, reális használat során semmiféle fékprobléma nem merült fel, közúton, hegyi szerpentinen a 350Z fékei harapnak, ahogy kell, végzik a dolgukat rendesen. Nem úgy a váltó.

Emlékszem, már a Roadsternél is feltűnt, hogy negyedikig semmi gond, aztán megáll a tudomány. Ez a tesztautó még rosszabb volt, az ötödik és a hatodik ugyanis nem akadt, hanem egyszerűen nem volt a helyén. Nem tudom, mind ilyen-e, vagy ezt már a kollégák vágták tönkre, egy biztos, ha koppanásig toltam a kart jobbra, nem ment be a helyére. Kicsit vissza kellett engedni, és akkor becsusszant, de ez nem is mindig sikerült elsőre, bosszantó is volt.

Nagyjából mindent elmondtam az autóról, csak azt nem, hogyan viselkedik, amikor nem ragadjuk ki természetes élőhelyéről, és valós helyzetekben kell helytállnia. Z, a hétköznapi autó egyszerűen zseniális. Kényelmes a futóműve, nem rázza ki az ember belét, a motorja szolidan brummog, nem rángatja a kasztnit, de ha úri kedvünk úgy kívánja, azonnal könyörtelen sportkocsivá változik. A magas fordulaton pörgő motorból feltörő hangorkán igazi V-muzsika, könnyfakasztóan szép.

Autópályán erőlködés és zaj nélkül hasít bőven a megengedett határok felett, az ülései kényelmesek, és a tetejébe még 235 liter poggyászt is belegyömöszölhetünk a csomagtartóba. És 14 liter körül fogyaszt, ami ekkora teljesítmény mellett teljesen normális.

A 350Z borzasztó gyors, mégsem versenypályára való. Nem kell megijedni, ettől még rengeteg vezetési élménnyel kecsegtet, hiszen remekül fordul, a motorja pedig egyenesen zseniális, de - a Honda S2000-essel ellentétben - nem arra való, hogy nyílt napokon őrjöngjünk. A hétköznapokban kiválóan, szinte kompromisszumok nélkül használhatjuk, akár városban közlekedünk, akár autópályán vagy autóúton ingázunk lakásunk és a munkahelyünk között. A váltó hibája valószínűleg kollégáinknak is köszönhető, mégsem lehet csupán a véletlen műve, a technika vélhetően hajlamos rá, hogy így kikészüljön. Ennek ellenére aki ment a Z-vel, módfelett elégedetten szállt ki.