Hófehérke + tesztoszteron = ?

2008.06.17. 06:52

Adatlap Audi A3 Ambition - 2008

  • 1798 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 160 LE @ 5000 rpm
  • 250 Nm @ 1500 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.3 másodperc
  • Végsebesség:
    217 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.3 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.7 l/100km
  • 8 059 000 Ft
Nyakas népség lakja Ingolstadtot. Lassan, türelmesen, a két nagy rivális morzsáiból préselt esszenciacseppeket gyűjtögetve, vállal helyet csinálva benyomakodtak a BMW és a Mercedes közé, a prémium ülésbe.

Sőt, mi több, mostanra már izegnek-mozognak és helyet is követelnek maguknak. Mert, és ezt az elvakult híveken kívül minden józanul gondolkodó ember beismeri, mára az Audi legalább olyan erős játékosnak számít, mint a két ősnemes. Igaz, kissé talán vidékies és néha-néha még megfeledkezve magáról sercint egyet az utcán, de épp ez adja sajátos stílusát. Na és persze az akarat, hogy a BMW sportosságát a Mercedes komfortjával ötvözze. Ez elsülhet néha jobban, mint várták (az RS4 méltó ellenfele az M3-nak), néha rosszabbul (az A4 első és második generációját üldözte a Golf-utánérzet), és néha így felemás, de egyáltalán nem unalmas módon.

Menjünk szépen sorban, úgy, ahogy történt. A velünk cinkos módon szövetségre lépett DS-CAR küldte a füstjelet, hogy a minap bemutatott A3 kabrióból lenne egy darab. Jövök? Dolog van, menni kell. És itt követtem el az első nagy hibát. Előítéleteim voltak. De melyik egészséges, heteroszexuális férfinak ne lennének, ha a legújabb, trendi és hűdekúl nőikabrió várna rá? Amikor a papírokat átvéve kiderült, hogy a fényezés ibiszfehér, a "Buzi-e vagy"-mérő a plafont verte. A technikai adatokat olvasgatva azonban győzött a kíváncsiság. Ambition felszereltség, a hozzá járó 15 milliméterrel ültetett sportfutómű, feszesebb lengéscsillapítókkal, 160 lóerő 5000-6200-as tartományban, 250 Nm 1500-4200 között nem hangzik rosszul, de egyelőre óvatosan kezeltem a gyártó számait, majd kiderül, gondoltam magamban.

Kulcs a zsebben, lássuk a medvét. Ekkor szembesültem először azzal a finom szkizofréniával, ami magát az egész autót át- meg átszövi gyengéden, észrevehetetlenül. Mert Hófehérke ugyan hamvas és törékeny, de a spájzban suttyomban zabálja a törpék tesztoszterontablettáit.

Elölről szigorú. A kétoldalt párhuzamos éles kontúrokkal kiemelt single-frame, a feláras xenon fényszórók az enyhén bazárgiccs LED-sorral és a színre fújt visszapillantó tükrök még így, fehérben, kicsiben is hozzák a félre az útból érzést. Képzeletben húztam egy strigulát a jó dolgok oldalára – éppen a fent említett visszapillantó tükrök miatt –, hiszen végre valaki vette a fáradtságot, és az annyira elterjedt, bányászlámpába oltott terítőreflektor helyett tényleg ízléses fénysort integrált a tükör testébe.

Félprofilból és oldalról is elfogadható a kép, az övvonal az első lökhárítótól kezdődően mindenféle hajlat nélkül az autó egész hosszán, 4238 milliméteren keresztül lágyan, de határozottan emelkedik, a hátsó ülések mögötti bukókeret negatív dőlése pedig ad a sziluettnek némi bitangos beütést. Látszik, hogy az ajtók méretesek, a szélvédő meredekebben dől, mint öt- vagy háromajtós testvéreinél. A szintén feláras 7,5×17-es tompa fényű felniken szerencsére nem túl peres, 225/45-ös gumik feketéllenek, de méretük még így sem tolakodó, szépen láttatni engedik az elsőre talán túlzónak tűnő féktárcsákat. (Pedig nem azok, az autó saját tömege 1425 kg).

A hátsó szintén a megszokott, masszív hatású Audi-tompor, a játékosság minden látható jele nélkül. Egyedül a szemnek egyszerűségében szép, aszimmetrikus kettős kipufogó figyelmeztet, hogy ott elöl a jelenleg kapható második legerősebb motor dolgozik (1,9 TDI/105 LE, 2,0 TDI/140 LE, 1,8 TFSI/160 LE, 2,0 TFSI/200 LE). A drágábbik, teljesen elektromos (azaz nem kell kézzel kapcsolva rögzíteni) vászontetőt felhúzva is emészthető marad a forma, ami szép teljesítmény.

Újabb strigula a pozitív oldalra, hogy nem dögnehéz, bonyolult mechanikájú keménytető rabolja a helyet a hátsó ülésektől. Igaz, bicska ellen nem véd a vászon, de nem igényel egy decit sem az amúgy sem túl nagy 260 literes csomagtérből. Ahogy már korábban kollégámnak is feltűnt , a tetőszerkezet mechanikáját nem fedi tüchtig fedlap, némi pénzért azonban rendelhető helyrepattintható lemez.

A meglehetősen hosszú ajtók nagy szögben nyílnak és az első ülésekkel összejátszva (melyek azonban nem jegyzik meg előző helyzetüket) elég széles nyíláson lehet beülni hátra. Igen, beülni, jól olvassák. Az A3 kabrióban ugyanis több a hely hátul, mint a kifutó A4-ben. Kissé nyújtott derekat kíván a hátsó támla, de saját magam 189 centimétere mögött, ha nem is ugrándozva, de egy középtávú utat minden további nélkül kibírnék.
Vállban szűk ugyan, mint minden kabrió, és lehúzott tetőnél a homloküreg-gyulladás, felhúzottnál a klausztrofóbia csíráját hordozza magában, de nem követel annyi kompromisszumot, amennyit elsőre feltételeznénk.

Az viszont tény, hogy 120-as tempó felett már egyáltalán nem kellemes itt ücsörögni. Csak kettesben utazva, a szélfogót egy perc alatt a helyére téve autópálya tempó is bőven vállalható szélvihar nélkül. Tetővel a fejünk fölött elcsendesedik minden, a vászontetős kabriókra jellemző dübögés 150-160 körül kezd hallatni magáról.