Makulátlan monolit

Teszt: Honda Accord Tourer 2.0

2003. szeptember 2., kedd 09:46
Minden idők legjobb autóreklámjának zárószlogenje így szól: Hát nem nagyszerű, ha a dolgok egyszerűen csak működnek? Az Accord hirdetését nem csak azért kellene gravírozott repi-tollkéssel bevésni minden reklámszakember agyába, mert égrekiáltóan zseniális, hanem mert tökéletesen megragadja tárgyának lényegét. És még csak nem is hazudik róla.
csik.jpg

Aki netán még nem látta volna a neten az Accord reklámfilmjét, fejvesztés terhe mellett nézze meg azonnal. A lényeg röviden: Accord alkatrészek elképesztő techno-dominóként hatnak egymásra, minden megpöcköl-kilő-elgurít-lespriccel-bekapcsol valamit, mígnem elérkezünk a kész autóhoz. George Lucas vagy a Wachowski testvérek simán megcsinálnák számítógépes effektekkel, és őket is állva tapsolná meg a közönség, de a Honda-verziót igazi vasdarabok játsszák. Tökéletesen beteg ötlet, a létező legnehezebb út kéjes vállalása - a 606. kísérletre sikerült csak felvenni, amikorra már a stáb minden tagjának egységesen őszbe fordult a frizurája.

A valódi Accord pontosan erről szól, simán csak hibátlanul teszi a dolgát minden porcikája. A Honda elvileg a kategória prémiumautói ellen küldi az Accordot, így előre rettegtünk, hogy a prémiumság a temérdek idétlen kényelmi elektronika és az elburjánzó műfa rengetegét hozza majd, gonosz áremeléssel. Ehelyett egy átlagosan felszerelt, egyszerűen szép autót gyártottak, amit minden áldott nappal egyre jobban szerettünk.

A szedán külsejét már a TotalCar tévéműsorában alaposan megdicsértem. A formanyelv ismerős, a legtöbb részletet már viseli egy vagy több másik autó, de az Accordon egy értelmes, szép egésszé áll össze minden. Fa Nándornak kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen erős élekkel megrajzolt autóról a vízcsepp jusson valakinek az eszébe, de az Accord légellenállási együtthatója 0,26, minden ma kapható nagyszériájú autó legalacsonyabbika.

Mindez a négyajtós verzióra vonatkozik. Az Accord Tourer háta ugyanis egy gusztán becsomagolt tégla, így fel is tolja a légellenállási mutatót 0,32-re, ami már csak a kombik között számít jónak. Ennél sajnos nagyobb bajt is okoz: diszkréten elcsúfítja a Hondát. A kasztni 8,5 centivel hosszabb a szedánnál, a tengelytáv 5-tel, és mindez a csomagtartót gyarapítja. Hátul ülni ugyanakkora a hely, és ez így is van jól, mert eddig is pont elég jutott. Nem divatkombi, rendes haszonállat a pofásabbik alomból.

Oldalról nézvést idegenül hosszúnak tűnik az Accord, főleg a hátsó ajtó mögötti rész. A hátsó oldalablak lefelé ível a sportosság jegyében, de a tető fölötte szép egyenes, így a csomagtartó belmagassága a kategórián belül nagyon nagy. És mivel az áttervezett hátsó futómű alig vesz el helyett, így 576 liternyi csomag fér be, vagy 1657 liter lehajtott ülésekkel. Az első szám nagyobb a Citroën C5 Break vonatkozó adatánál, és a második is csak egy literrel kisebb, pedig a C5 akkora autó, hogy sorsot húztunk, ki mer először a közelébe menni.

Optikai csalás lesz ez - Az Accord és a C5 kívülről is majdnem centire ugyanakkorák, bár a Citroën 4 centivel magasabb. Ez tehát egy nagy autó, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a kilincs megfogásának a pillanatától minden, amivel kapcsolatba kerülünk, úgy jó, ahogy van. A gyönyörű, masszív, krómozott kilincs egy meglepően súlyos, kísértetiesen simán nyíló ajtót tár ki, ami mögött az egyik legkényelmesebb beltér sötétlik.

Majdnem teljesen fekete autóbelsőt ritkán talál otthonosnak az ember, de az Accord formái annyira a helyükön vannak, hogy a szín fel sem tűnik. < b>A sivárság ellen a középkonzolra szép műanyag díszburkolat került, ami lényegesen elegánsabb az álságos műfánál. Van egy tucat CD-re méretezett, csillapítottan nyíló tárolódoboz, hamutartó, kesztyűtartó, szemüvegtartó, kapaszkodó, nehogy egy hirtelen mozdulat megriassza a stresszbeteg tulajdonost.

< >

Az összes ülés kényelmes, a hely temérdek. Szükség esetén a hátsók olyan elegáns tökéletességgel hajthatók össze, hogy a többi gyártónál felpofozták az összes ergonómust. Az ember meghúz egy kart, és ahogy előredönti a támlát, a fejtámlák lekókadnak, az alsó ülőlap hidraulikusan felemelkedik, és egy makulátlanul kárpitozott, tökéletesen sík padló várja csomagokat.

A folyamatban az Accord lényege, a megszállott átgondoltság, a mániákus igényesség. A csomagtér krómperemétől a padlókárpitig olyan minőségű anyagok közé hajíthatjuk a cementeszsákot, amiket az autók kilencven százalékánál az utastérből is kispórolnak. Hihetetlen. És persze a padló alatt ott lapul a pótkerék, melynek kiemeléséhez nem kell félkézzel tartani a takarólapot, mert megáll magától. És mindkét oldalon van lámpa, nehogy pont rossz oldalra vetüljön árnyék. Meg elektromos csatlakozó.

A jószerivel példátlan összeszerelési minőség (jó, Lexusban és Mercedesben is van hasonló) elpusztíthatatlannak mutatja az Accordot. Ehhez jön a szerkezet iszonyatos masszivitása - nehéz ezt meghatározni, mert nincs gépzsír és lőporszag, mégis döbbenetes, micsoda tanknak hat belülről. Ennél tankabb már csak a szedán volt, a dobozforma egy keveset ronthatott a karosszéria merevségén, de a legtöbb vetélytársa még mindig tejfelesdoboznak érződik a Tourerhez képest.

A merev kasztni a jó futómű alapja, mint tudjuk, és az Accord futóművét a TCTV-s ámokfutás során már illendőn felmagasztaltam. A Tourerben elöl ugyanazt a kettős keresztlengőkaros megoldást találni, hátul viszont helytakarékoskodásból átalakították a multi-link felfüggesztést, a gátló kiköltözött a rugó belsejéből, az egész szerkezet laposabb lett. Mivel a kombi még nehezebb is, másként viselkedik, megfontoltabb, kényelmeskedőbb, kevésbé pengeéles, de még mindig remek. Ráadásul lecsillapodott a fenéktáncolási hajlam - a tévésztár négyajtós Accord készséggel körbejárta a hátával az elejét, amitől a hordárkivitel kedvesen tartózkodik.

A motorban semmi különleges, hacsak az nem, hogy ezúttal a rendes irányba forog, ami a Hondák közt relatíve friss fejlemény. 155 lóerős kétliterest a Hondánál még a titkárnőknek is tudni kell tervezni, mérnököt csak a 100le/liter fölé hegyezett motorokhoz alkalmaznak. Az I-VTEC vezérlés miatt elvileg alul is jól és egyenletesen húz, ráadásul tiszta és takarékos is. Ez majdnem mind igaz, alul normálisan megy és nagyon halk, de rendesen hajtani csak 4500 felett akar, és ekkor sem fog halálra ijeszteni senkit.

Egyszerűen pont jó, pláne a tökéletes váltóval, a tökéletes kuplunggal, a tökéletes fékekkel. Hangja nem sok van, de az is kellemes, minden jó, na. Kivéve talán a hifit, ami az autó egyetlen eleme, ami nem lényegesen jobb az átlagnál, épp csak jó átlagos. De a hifit megbocsátja az ember, ha egy hétig használ egy autót, és egyáltalán semmi de semmi rosszat nem tud róla mondani.

A felszereltség józan, van alapáron kétzónás, digitális légkondi, CD, 4 légzsák plusz függönylégzsák a belső teljes hosszán, ( 4 csillagos törésteszt ), plusz az apróságok. A képeken látható szép felni feláras. Mindezekért 6,5 millió forintot kérnek. Azonos teljesítményű motorral az ekkora kombik rendszerint minimum ennyibe, de inkább többe kerülnek, az Accord minőségét megközelítők pedig milliókkal drágábbak. A szintén kiváló Mazda6 a legközelebbi konkurens, de ha paraszthajszálnyival is, érzésre az Accord a jobb. Ha a saját pénzemen kéne a középkategóriából autót választani, egy percet sem tűnődnék. Az Accord kéne. A szedán. < >

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Gonoszabb lett a 7-es BMW
Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

A futóműállítás nem misztikum

Rosszul van beállítva a futómű, de korrigálni otthon sem lehetetlen. Elmondjuk merre induljon.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.

Megjött a Peugeot dácsiája