Szarvasokkal táncoló

Teszt: Mercedes A-osztály tartósteszt - 2000

2000.07.25. 14:46
Megér-e hatmillió forintot egy bébibenz? Hiszen az A-osztály a Mercedes első olyan modellje, amelynek létjogosultságát már megjelenése pillanatában megkérdőjelezte a nemzetközi sajtó.
 
   

Végre egy koncepció, amelyből a sorozatgyártás során sem sikerült kiölni a dizájnerek egyedi elképzeléseit. A marketing és a csúcstechnika történelmet írt: Stuttgartban létrehoztak egy kategóriát, ami addig nem létezett. Miniatűr buszlimuzin luxus tálalásban. Néhány nem éppen költségkímélő (más márkákkal tett) kitérőt követően '98 telén kezdetét vette a történet második szakasza: a mindennapos használat. Az első hetek eufóriáját azonban kisebb-nagyobb csalódások követték.

Megér-e hatmillió forintot egy bébibenz? Hiszen az A-osztály a Mercedes első olyan modellje, amelynek létjogosultságát már megjelenése pillanatában megkérdőjelezte a nemzetközi sajtó. A kétkedők véleménye az inkriminált jávorszarvasteszt során észlelt hiányosságoknak köszönhetően nyert igazolást. A stuttgartiak új termékprogramjának márkamilliárdokért kifejlesztett első kísérlete a teszt során felborult. Ezt követően a gyár - kárpótolandó a csalódott megrendelőket és reménybeli vásárlókat - a tarsolyában lévő összes menetstabilitást fokozó extrafelszerelést (ESP, ASR) felár nélkül, szériafelszerelésként építette az autóba.

 
   

Az ajtók becsukását ugyanaz a "páncélszekrény" hangeffektus kíséri, mint az "igazi" mercikben. Az alapfelszereltség része a négy légzsák, az ütközéskor az utaskabin alá csúszó motor, a már említett elektronikus menetstabilizátoron (ESP) és kipörgésgátlón (ASR) kívül a blokkolásgátló (ABS) és a fékasszisztens. A biztonsággal tehát semmi baj. Sőt! A belső tér ergonómiájának komponálásakor a Macintosh számítógépek tervezési metódusához hasonló elveket valósítottak meg a konstruktőrök. Ívelt formák, puha, kellemes tapintású műanyagok és néhány apróság (például: a sebességfokozatokat a műszarfalon kijelző piktogram, a nemcsak dönthető, de könnyűszerrel kiemelhető hátsó ülések) teszi személyre szabottá autónkat. Szerethető és használható autó.

 
   

Egy stabilizált A-osztály tulajdonosaként kanyarodtam ki a Kárpát utcából, miután rövid időutazás keretében győződhettem meg arról, hogy az ezermesterek még mindig nem haltak ki széles e hazában. Telefonkihangosító beszerelés szabad felfogásban: szigetelőszalaggal összekendácsolt vezetékek. Ha csak ennyi kellemetlenség ért volna ez alatt az 50.000 kilométer alatt...

Az első 1.500 kilométert követő kötelező átvizsgálás után elégedetten foglaltam helyet a félhomályos szervízudvaron parkoló autó vezetőülésében, hiszen a kocsi egy díjtalan külső mosáson is részt vett. Negyed óra elmúltával újabb csalódás: az autót olyan gépi mosásnak vetették alá, amitől a karosszéria fényezése maradandó károsodásokat szenvedett. Erre csak a legközelebbi benzinkútnál döbbentem rá. Ingerült, de visszafogott hangvitelű telefon a munkafelvevőnek. A megnyugtatóan blazírt szakember biztosít, hogy ez náluk bevett gyakorlat. Semmi okom az aggodalomra, a szalonban álló több tízmilliós luxuscirkálókat is ugyanezzel a technológiával varázsolják tetszetőssé, mielőtt boldog tulajdonosaik birtokába kerülnek.

Az első 15.000 kilométer során - eltekintve attól, hogy a sebességváltókarról cafatokban feslett a burkolóanyag - már csak kellemes élményekben részesültem. Lévén, hogy a tesztüzem ezen periódusa épp egy kivételesen mostoha téli időszakra esett, tapasztalatból mondom: kevés "hóbarátabb" autót volt szerencsém vezetni. Hihetetlenül hangzik, de igaz - 20 - 30 centiméteres hóban is vidáman lehet közlekedni az A-osztályal. Az ember szinte észre sem veszi, hogy hómezőkön gurulnak a kerekek. Köszönet a jávoszarvastesz megálmodóinak! Egyetlen zavaró tényező azért beárnyékolja a hosszú autópálya etapokat: 120 kiloméres sebesség fölött, a szélvédő jobb oldala felől fülsüketítő sípolást hallani. Irány a márkaszervíz. Tanácstalanság. Az élet megy tovább, a zaj marad.

 
   

A következő inspekcióig (30.000 kilométernél esedékes) ismét egy megalázó intermezzó: a váltó nem talál ki a kettes fokozatból. Telefon a márkaszervízbe. A tréler fél óra múlva a budai hegyekben. A rakodási ceremónia alatt háttérinformációkat is kapok: ez már hozzávetőleg a nyolcadik A-Mercedes, amit hasonló problémával szállítanak orvoshoz. Hmm. Öt nap autó nélkül. A meggyógyult autó átvételekor tájékoztatnak, hogy a jobb első gumi - általam figyelmen kívül hagyott - szálszakadása miatt a fedélzeti számítógép átprogramozott valamit, amitől egy másik egység nem megfelelően...

A harmincezres szervíz után ismét beköszönt a tél. Ha lehet, még az előző évinél is zordabb időjárással, de mint az előzőekből már tudjuk, ezek a viszontagságos téli útviszonyok nem billentik ki lelki egyensúlyából egy kismerci vezetőjét. Ilyenkor úgy érezhetjük, az autó valóban megéri az árát. Néhány esetben előfordult, hogy az A-Mercedesszel, egy nap alatt 6-700 kilométert is megtettem, és a kiszállást követő nyújtózkodás után teljesértékű résztvevője voltam számtalan emberpróbáló tárgyalásnak. Útközben - most már - halk suhanás, az utastérben a F.S.O.L. cizellált cyberelektrójának minden apró hangeffektusa élvezhető a gyári zene segítségével.

 
   

A magas üléspozíciónak köszönhetően rálátunk a forgalomra, így az előttünk haladó vészfékezése előtt mi már gázelvétellel megúszhatjuk az izgalmakat. Az utazást kánikulában is kellemessé teszi a rendkívül hatékonyan működő (feláras) klímaberendezés. A kuplungolás -általam kínszenvedésként megélt- gyötrelmeitől megszabadít a szintén extrafelszerelésként kapható automata kuplung (AKS), amelynek az automata váltóval szembeni előnye, hogy az előzési manővereknél a vezetőre bízza a gyorsítás mikéntjét.

Akkor mégis mi a gond? A 45.000 kilométernél esedékes átvizsgáláskor bal első toronycsapágy és hátsó lengőkar csere. Az időközben többször labilisnak bizonyuló vezetőülés sínjének cseréje. Talán - oly sok honfitársával egyetemben - ezt az autót sem ide tervezték? Visszakerülnek a nyári gumik, és néhány hét múlva a két első gumin ismét szálszakadás. Nem valószínű, hogy Magyarországon is tesztelték az A-Mercedest.

 
   

Néhány ezer kilométer megtétele után épp elkiabálnám a dolgot, és tessék: újra beragad a kettes fokozat. Szerencsére egy napfényes péntek délelőtt, épp Újlipótvárosban ismétlődik meg a tavalyi kaland, így csak néhány utcát kell gurulnom. Munkafelvevő: szerdára tudjuk vállalni, mert teljesen tele vagyunk. Én is. Rövid vitánknak egy másik - háboríthatatlan nyugalmából kibillentett - A-osztály tulajdonos közbevetése ad új távlatokat. Ő ellentmondást nem tűrően közli, hogy -immár harmadik alkalommal- elromlott sebváltójának és fülsüketítően sípoló szélvédőjének soronkívüli ellentételezéseként azonnal csereautót követel, ellenkező esetben hoz egy kanna benzint és a márkatársak, a békés járókelők, meg a Jóisten szeme láttára lángragyújtja a ház előtt veszteglő szerkezetet.

Hirtelen felindulásból én is szert teszek egy csereautóra. Egy újabb tapasztalat. Csereautóm egy A170 CDI, lamellás tetővel kiegészítve. Meglepően hangtalan, jó nyomatékú közvetlen befecskendezéses dízelmotor. A speciális tetőszerkezetnek köszönhetően napnyugta után még egy kis kabrióhangulatban is részesülök. Másnap a márkaszervíz szombati ügyeletesével mosolyogva cseréljük vissza az autókat. A váltót illetően szakmai továbbképzést is kapok: szerinte nem típushibáról van szó, lehet, hogy a hét első munkanapján készült az autóm. Sejtettem, a szakmunkások stuttgartban is másnaposak hétfő reggelente.

 
   

Utóirat: a teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a teszt során bekövetkezett meghibásodások (sípoló szélvédő, sebességváltó hiba, labilis vezetőülés) javítási költségeit a márkaszervíz éppúgy nem számította fel, mint a szállítás és a csereautó díjait. Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy autómnak csupán egyetlen alkalommal kellett egy napnál többet szervízben vesztegelnie - hála egy segítőkész munkafelvevőnek.