2004.03.12. 11:35
A Mercedes jó száz éve gyárt kitűnő autókat. A céggel majdnem egyidős azonban a vágyakozás az olcsóbb tömegtermékkekkel járó nagy haszon iránt. Először a 80-as években kísérleteztek ilyesmivel. 190-es Mercedesnek hívták, és bár sikerült sokat eladni belőle, sokan azóta is a koncepció kudarcának tartják - a minőség nem volt méltó a névhez. A Mercedes csináljon inkább drága, de jó autókat.
csik.jpg

A Mercedes azonban nem nyughatott, hiszen fajlagosan nyilván a luxusautókon van a legnagyobb haszon, de a volumen az Stuttgartban is volumen, úgyhogy a 90-es években elkezdték az új minimerdzsó fejlesztését. Ez már jóval átgondoltabb prodzsekt volt, nem egy rendes Mercedest kicsinyítettek és olcsósítottak, hanem teljesen mást terveztek, megszületett hát a bébibenz.

A koncepció legforradalmibb része a szendvicsszerkezet. A mérnökök abból indultak ki, hogy egy autó dimenziói közül inkább csak a szélességnek és a magasságnak van értelme. A hosszúság - legalábbis abban a formában, ahogyan a gyerekek autót rajzolnak - felesleges. Azért szendvics, mert a motor a padlólemez és az utaskabin közé került. Ferdén - a motorházat nyitva látjuk ugyan a motort, de hogy melyik részét, azt nehéz volna megmondani, én például a szelepfedél elhelyezkedésére nem mernék tippelni.

Az egyik Mercedes-sajtóanyag szerint az A osztály minden centiméterében igazi Mercedes. Nem lennék az illető helyében az utolsó ítélet idején, amikor ekkora hazugságot olvasnak a fejére egy amúgy is válságos pillanatban - nem rossz, sőt, de ez azért nem Mercedes. És nem azért, mert az alap, a Classic felszereltségben nem kérhetünk fa és alumínium borítást.

Az anyagok jók, főleg hogy a műszerfalborítás ugyanabból a műanyagból készül, mint a bálnamercié. Az összeszerelési minőség Mercedesről lévén szó megkérdőjelezhetetlen, a műszerfal viszont, bár sehol semmi nem zörög, kicsit ijesztő amplitúdón mozgatható, amennyiben rendesen megmarkoljuk és megcibáljuk.

Ha a Mercedes spórolni akar, a váltóval kezdi a költséglefaragást. Az A Klasse legalábbis erre utal: ennél rosszabb váltót ebben a kategóriában már nagyon alaposan kell keresni. És épp elég baj, hogy a váltón sikerült költséget megtakarítani; egy esetleges próbaútnál a váltó adja a legtöbb minőségi ingert. Ami ennél az autónál azt jelenti, hogy ebben a téli hidegben nagy valószínűséggel nem lesz meg az 1-es, a rükverc meg még tavasszal se.

Bemelegedve jobb a helyzet, de egy hitványka váltót hiába melengetünk, attól kicsit jobban működik, de jó sose lesz belőle, olyan magas hőmérséklet nincs, illetve azon megolvadna. A másik spórolási terület a futómű lehetett, ennek is köszönhette a Mercedes, hogy az 1998-as premier előtti menetpróbán svéd újságírók sikerrel borították fel az A osztályt egy olyan manőverrel, amiről addig az újságírók közül is csak kevesen hallottak.

A jávorszarvas-teszt lényege, hogy a jávorszarvast ki kell kerülni. Ez egyébként más szarvasfajokra, így a nálunk honos gímszarvasra is igaz, ha tehát szarvas kerül elénk, kerüljük ki bármi áron, mert akár egy árokba borulás is jobb, mint amikor 2-300 kiló húsos csont zúdul be a szélvédőn. A jávorszarvassal mindez azért sokkal súlyosabb, mert a jávorszarvas maga is súlyosabb, akár 800 kiló is lehet, és a gímszarvassal ellentétben nem szökell tova az úton, hanem csak úgy ácsorog - tényleg csak kikerülni lehet, vagy meghalni. A svédek nem tartoznak a megrögzött gyorshajtók közé, ezért náluk akár reális is lehet, hogy az országúti jávorszarvas-teszt egy 63 km/ó-s elkerülő manővert jelent. Ezen az elkerülő manőveren bukott meg az A osztály: felborult.

A jávorszarvas teszt becslések szerint több (száz ?) millió dollárjába került a Mercedesnek, de így utólag talán szerintük is megérte. Az A osztály borulásgátlásához fejlesztett, ESP-nek keresztelt elektronika a kerekek forgási sebességének eltéréseit figyeli az ideálistól, és ha kell, beavatkozik. Fékezi a megfelelő kereket, és általában a gázt is elveszi, ha csúszást észlel.