Jumurdzsák visszavág

Teszt: Fiat Albea 1.2 16V HL

2003. június 4., szerda 08:28
Fiat Albea, fiatal Bea, höhö, mondja a magyar piac, amikor a reklámokban először találkozik az új olcsó szedán nevével. Node sebaj, hiszen hol is van ez a kis gixer az Almera Tinó-hoz, vagy régmúlt Seat Rondá-jához képest.
 
 

No comment, a névvel nem játszunk többet. Inkább szálljunk gyorsan, kíváncsi izgalommAL BE Az autóba, amely nagyon is érdekes lehet az árérzékeny és méretigényes magyar piac számára. Mert ez viszonylag nagy kisautó, 4186 mm hosszú, 1703 mm széles és 2439 mm a tengelytávolsága. Az 515 literes csomagtér pedig egyértelműen a kategória legnagyobbja, még a Renault Thaliáé is kisebb 5 literrel.

 
   
   

Az autó kívülről nem bántja a szemet - igaz, nem is nyújt semmi különöset; egy Világautónak nehezen lehetnek karakteres stílusjegyei. Márpedig az Albea ugye gyakorlatilag egy Palio limuzin. Olaszos design-nak nyoma sincs, az Albea leginkább egy hároméves koreai négyajtós benyomását kelti. Az egyetlen érdekességet a kékesen csillanó index-izzók adják - no meg a magasan álló karosszéria alatt kissé hitványnak ható 14 collos, 175/70-es gumikkal szerelt gyári kerekek. Az autóba beülve viszont már igen érdekes disszonanciákat figyelhetünk meg.

Finom, kék plüssel borított fotelekben foglalhatunk helyet, az üléspozíció a deréktámasszal és a kedvemrevalóan könnyed, utoljára a Citroen Xsarában tapasztalt teleszkópos magasságállító karral a sofőr számára nagyon kényelmessé alakítható. Az utasoknak sem lesz nehéz mukkanás nélkül tűrni több száz kilométeres túrákat is akár: a hátsó ülések kifejezetten kényelmesek és a lábtér is elegendő marad átlagos termetű elöl pöffeszkedők esetén.

 
   
 

Hátul középen azért az Albeában sem öröm az élet: se fejtámla, se automata öv, viszont hogy ne érezzük túl jól magunkat akkor sem, ha csak egyen vagy ketten kerülünk hátra, kartámasz sincs. Van viszont hamutartó a jobb hátsó ülésen (a balon nincs), és van számtalan tárolórekesz különböző alternatív funkciókkal: szenteltvíztartó és lábmosó a műszerfal tetején, távcsőtartó a kormány alatt balra, tízescsomag-zsebkendőtartó a középkonzolban és még rekeszek és még zsebek mindenfelé.

 
   
   

A padlószőnyeg, a tetőkárpit kellemes, finom anyagból készült, az ajtókra is elegendő textil jutott. No de a műszerfal! Ilyen kopogós műanyagot már nagyon rég láttam, viszont ennyire sorjásat talán még soha. Ráadásul az egész kialakítás a Volvókat idézi fel az ember fejében (szürke keretben világos, enyhén szögletes keretbe foglalt műszeregység, kissé a vezető felé fordított középkonzol), de az imitáció csak annyira hiteles, amennyire Bud Spencer és Terence Hill indiánokat gyilkolt a Vadnyugaton. Az ajtók zsanérján a XXI. század legigénytelenebb hegesztése figyelhető meg -stabil technológiai fegyelmet sugároz, hogy valamennyi hegesztés egyformán ronda. A török üveggyártás sem állhat a helyzet magaslatán, mert a szélvédő kivételével valamennyi ablak erősen torzít.

 
   
 

Van a HL-felszereltségben gyári rádió is. A Blaupunkt mintha tartana az Albeával való együttemlegetéstől: a logót jó mélyen elrejtették a kazetta-bedobó fedelére, úgyhogy eleinte nem is tudtam, milyen márkának szidom a nagyon rossz kezelhetőségét és dicsérem a viszonylag jó hangzásvilágát.

Ne csak nézegessük és hallgassuk az autót, menjünk is vele! A 76 lóerő 5000 1/min-nél és a 114 Nm 4000-nél nem tűnik rossz értéknek - főleg nem egy 1.2-es motortól -, de az Albea azért messze nem megy úgy, mint a hasonló motorral és hasonló paraméterekkel rendelkező, szintén 16 szelepes Punto. A motor az 1040 kilóval és az Euro 3 szmötyi-kibocsátási szabvánnyal is megbirkózik, másra már nem marad ereje.

 
   
   

A gyári adatok szerint 13,5 másodperc alatt kellene 100-on lennie - nekünk ezt az értéket nem sikerült reprodukálnunk. Középhosszú egyes, hasonló, 97 km/h-nál végződő második fokozat, melynek kiforgatása végeérhetetlennek tűnik, majd egy rántással a harmadik - és már benne is voltunk a 14. másodpercben. A leszabályzás 6700 körüli fordulatszámon érkezik. A rajtolás, a gyorsulás, a gyors kapcsolgatás amúgy sem okoz nagy örömet: nagyon könnyű, határozatlan fogáspontú kuplung, szinte semmi alapjárati nyomaték, szintén pillekönnyű, de annál hosszabb járatú gázpedál és lassú gázreakció - bár a váltó nem rossz, az majdnem olyan jó, mint a kettes Puntóé. Amit viszont nem vártam volna az Albeától: 175-öt mentünk vele óra szerint (a gyári csúcsérték 167 km/h), és még egy pici tartalék volt is a motorban.

<

>

 
   
 

Persze ez az autó nem való ilyesmire. Az Albea családi jövés-menésére való: telekre járáshoz, gyerekszállításhoz, munkába menni - néha egy-egy leruccanásra a nagymamához a magyar viszonyok közepette megfelelő partner. 47 literes tankja ritkán kér inni: 6,66 litert sikerült vele megetetni normál használatban (100-140 közötti utazó és ź-nyi város), de agyongyötörve, végsebességet és kanyarstabilitást, kitörési hajlamot és gyorsulást nézegetve is 7,77 liter volt a legtöbb, amit ledugtam a torkán.

 
   
   

Apropó stabilitás: az Albea terepjáró képessége meghökkentő, az ember megesküdne rá, hogy akár be is tud feküdni a kocsi alá (de nem, megpróbáltam). A felfüggesztés kórosan lágy, a csillapítás minimális - ez viszont országúton nagy hátrány. Az Albea Wartburgszerűen képes billegni, az egyenesfutás 70 felett pedig a legkisebb szellőre megszűnik. A 175/75-ös, semmitmondó márkajelű csikorgós gumik semmit nem tesznek a helyzet javításáért. A teszt egy hete alatt azért megszoktam a sodródást, a billegést és a hintázást, 100-nál már nem is volt halálfélelmem, és gyakran megesett, hogy - a gyenge ellentartású gázpedál miatt - 140-nél vettem észre, hogy veszélyben a jogsi.

 
   
 

Ha már letöltöttük az ismerkedés idejét, kitapasztaltuk sajátosságait, a billegés a közlekedőtársak szándékos meghökkentésére és vicces hölgyutas-rémisztésre is alkalmas lehet. A kormánymű jó partner ebben, az Albea kormánya végállástól végállásig mindössze kettőt és egy negyedet fordul! Ha rosszul lenne valaki, gyorsan meg lehet állni, a fék kellően hatásos. Kár, hogy fékezéskor a lazán rögzített vezetőülés billegéssel jelzi a terhelésváltást és az is kár, hogy a pedálrend kuszaságán még a fékpedál oldalára helyezett vastagítás sem segít: volt rá példa, hogy a cipőtalpam pereme beakadt pár pillanatra, kellemes stresszhelyzetet teremtve.

 
   
   

A többi kezelőszerv sem tökéletes: a rádió gombjait állandóan félrenyomtam, az irányjelzőt a kormányról az ujjaimmal alig értem el. Az ablaktörlő intervallumkapcsolójának kivárási ideje egyszerűen és jól eltalált lépcsőkben állítható, ráadásul az elektronika tudja, amit a Ford Fusioné: spriccelésnél a törléseket követően kis szünet után ismét töröl egyet, az időközben előbújt vízcsepp-hátvédcsapatok felszámolására. További hab a tortán a spriccet nem azonnal és nem szükségszerűen követő törlés: ha nem akarjuk, nem kell karistolnunk a feláztatatlan kosszal a még száraz ablakot. A marcipánrózsa a cukrászsüteményen pedig a 2 X 3, nagy vízhozamú sugár, ami egyrészt kamion-feelinget nyújt, másrészt mindent beterít.

 
   
 

A csomagtér és a tanksapka belülről nyitható, az utasoldali lufi egy randa műanyagfedél mögött elhelyezkedő kulcsos kapcsolóval inaktiválható. Van még Ford-módra kilincsbenyomással reteszelhető centrálzár és a vezetőnél egy darab automata ablakemelő - becsípődésgátlás nélkül. Érdekes, hogy az utas kényelmesen, könyökből mozgathatja az ablakát, míg a pilóta nyújtott karral, nehézkesen találja meg a számára már máshová helyezett kapcsolókat.

 
   
   

A Fiat Albea alapára 2.390.000 forint, a legolcsóbb verzióban még az osztott hátsó ülés és a vezetőülés-magasságállítás is extra, olyan finomságokról, mint ABS, vagy utaslégzsák nem is beszélve. Van benne viszont kormánymagasság-állítás, első villanyablak és centrálzár. Mi a HL jelzésű, klímás, légzsákos, rádiós verziót teszteltük, ezt 2.690.000 forintért vihettük volna végleg haza. Az ár a kategória többi autójához viszonyítva tulajdonképpen versenyképes. A Thalia, ami talán az Albea legnagyobb konkurense, alacsonyabb áron kezdődik, és az autó által sugallt minőség - legalábbis belül - kissé azért más világot tükröz - mintha nem is ugyanabban a Törökországban készülne. A HL-hez hasonlóan motorizált és felszerelt 1.4 8V Oasis modell ára 2.585.000 forint. Tessék beléjük ülni, tessék kipróbálni őket és tessék dönteni - ki-ki ízlése szerint.

 
  Ár/értéket is figyelembe vevő értékelés:
 
  3 * Ha nem imbolyogna ennyire és lenne egy török szaki, aki lesorjázza a műanyagokat, akár 3,5 * is lehetne. Ha más műanyagokat használnának, és ergonómiailag kissé átalakítanák a belteret, ráadásul megkapná mondjuk a Fiat új 1,3-as MultiJet-dízelét, a kategóriában akár 4,5 *-ot is érne- a maradék fél csillag már csak a fantáziatlan forma miatt maradna el.
 
 

< >

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Mekkora szívás! – Romjaimba roskadva ültem
a motor előtt a sámlin, a garázsban.

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Árfolyam-különbözet a lezárás után?

Fura dátumok, tanácstalan ügyfelek. Hogy is van ez?

A magyar Mercedes, ünneplőben