Már megint jó volt nekünk

Teszt: Alfa Romeo 147 GTA és JTD 16V

2002.10.16. 10:00

Az Alfa rettenetes összegeket költ fejlesztésre (évi 600 millió euró). Ez már középtávon is többet hozhat a konyhára, mint a Forma 1-ben eltapsolt Ferrari-százmilliók. Az új generációs Alfák közül a 156-os szedán és Sportwagon után most a 147-esen volt a brutalizálás sora - az olaszok most sem végeztek félmunkát.

 
   
 







A cél ugyanaz, mint a 156-os esetében volt: egy rendes utcai autóból a versenysport határait súroló izgatószer előállítása. A 147-es formájával kapcsolatban az egyetlen vitatható pont, hogy ez néz-e ki jobban, vagy a 156-os, máskülönben sok javítani való nincs rajta. Így hát nem is nagyon nyúltak hozzá. Az első lökhárítóba levegőbeömlőt raktak, a hátsó - dupla - kipufogó körül csináltak egy kis helyet.

 
   
   

A motorról sok érdekeset elmondani nem lehet: ugyanaz, mint a 156-os GTA-ban, 3,2 liter, V6, 24 szelep, 250 lóerő, mindez a 6200-as fordulatszámot kísérő hangorkán idején. Aki érzelmi alapon választ motort, az erre a tizenkilencre ne húzzon lapot: már az előd, a GTV-ben kipróbált 3 literes sem véletlenül legendás darab.

Végsebesség 246 km/h, 0-tól 100-ig 6,3 másodperc telik el, és a nagyon jó dolgok mindig kevesebbnek tűnnek, úgyhogy a gyorsulás nulláról százra pszichésen 4,6 másodperc. A kormánnyal vigyázni kell, mert ha nem fogjuk két kézzel, szép szabályosan, gázadásra ez az erő már kissé szeszélyessé teszi az egyenesfutást. De ez így rendben is van: ez a kategória legerősebb autója, ez az erő pedig az első kerekeken át próbál árkot ásni az aszfaltba.

 
   
 

A 147-es GTA-ban ugyanaz a fő jótétemény, mint a GTV-ben: versenyautóban érezhetjük magunkat anékül, hogy fellépne a Honda Integra Type R-ből ismerős ostromlott erőd-jelenség. Akár vezethetjük normális ember módjára is, bár magyar útviszonyok között ez a futómű a hétköznapi közlekedéshez rettenetesen kemény.

Az első felfüggesztésnél sikerült bebűvészkedni egy-egy kettős keresztlengőkart, ez rossz útviszonyok köz jobb tapadást ad, és általában jobban érezni a kormányon, mi történik az autóval. A váltó most már tényleg elmenne japán-németnek, vaskos, erős, határozott, rövid, bár volt, aki szerint nem kattan a fokozatokba elég határozottan.

 
   
   

A hangja, az az igazán aljas dolog. Itt van például az alapjárat, ahonnan mély, tüsszögő-szörcsögő brummogással indul a gép; a későbbi műsor se kutya, de rég köszöntöttem ilyen szívélyesen stoptáblákat, mint a GTA tesztvezetésén. Ahogy ezek itt az Alfánál hangolni tudnak, az tényleg leírhatatlan, ezzel lassan kigurulni egy parkolóból felér egy FIA GT szabadedzéssel. Nem is igazán hangos, bár persze nem halk, de a hangszíne, arra minden ínyenc felkapja a fejét, és attól kezdve hiába is szólnak hozzá a továbbiakban.

Böcsületes szívómotor minden fordulaton szépen szól és jól húz, ezt tessék beszorozni néggyel, ilyen a GTA V6-osa. Kedvencem az indulás, második a 3-4000 fordulat közti túráztatás, meg a többi. Jól húz ez mindenhol, meg jól is szól, de ahogy a politoxikománok a megmondhatói, mindent lehet még fokozni, míg a halál el nem választ.

 
   
 

Ez esetben a fokozás az egyébként tök felesleges visszakapcsolgatás, amibe könnyű annyira belefeledkezni, hogy nem emlékszünk, mennyivel is mentünk, hol is tartottunk. Olyankor jön a jellegzetes, 6800-as leszabályozáskori ugató hang, amit enyhe csalódással élünk meg, hiszen régi politoxikománként a lelkünk mélyén tudjuk, minden fokozható. Egy Alfa GTA elsősorban kuriózum, ami elsősorban a márka imidzsének polírozására szolgál, de a való világban kevés az olyan elvetemült, aki meg is venné.

A piac is ezt erősítette meg: Magyarországon a 156-os GTA-ból eddig nyolc darab fogyott, valamivel kevesebbet tervezett az importőr. A 147 GTA áráról még fogalmunk sincs, valószínűleg egy-két millióval olcsóbb lesz, mint a 156-os, ezért többet vehetnek, de aligha bénul meg Budapest közlekedése az SPQR előtt összecsődült tömeg miatt. A 147-es GTA bemutatójáért tehát a saját szórakozásunkon, meg az egzotikus beszámolón kívül nem lett volna érdemes Milánóba utaznunk.

 
   
   

A 147-es új dízelmotorja viszont a magyarság széles néptömegei számára is megfontolandó alternatívát kínál. Bizony, már megint egy dízel, ami megint kicsit máshogy és mástól jó, mint a többi. Hogy a szakírók dolga nehezebb legyen, mint az előző havi új dízelmotorokról szóló méltatások egyszerű átmásolása, a Fiat konszern is más trükköt alkalmazott. Ez pedig a Multijet befecskendező rendszer.

Az új JTD alapjai nagyjából megegyeznek az előzővel, de itt már hengerenként négy szelep eregeti a levegőt és az égésterméket, két vezérműtengely által szabott időrendben. Az új alkatrészek közé tartozik a hengerfej, a hidrotőkék és a hűtőolajat belső csatornán áramoltató dugattyú, a kipufogógáz-tisztító berendezés (EGR), a közteshűtő, az olajpumpa és még sokan mások. Érdeklődők további, ínyenceknek való részleteket találhatnak a sajtóanyagban, németül és angolul .

 
   
 

A technikai részletekből csak annyit érezni, hogy az első generációs JTD szépen szólt és mértékletesen fogyasztott, de nem is ment, legkevésbé az 1,9-es. Ez viszont szebben szól, miközben halkabb és mentesebb a vibrációtól, de ez már jellegében is Alfa: megy, de disznó módon.

Négyesben emelkedőn ötvennel odalépünk neki, és gyorsul - a 300 Nm-es nyomaték nagyon sok, ennyit tud a GTA méretre majdnem kétszer ekkora benzines csodája is. Hogy mit csináltak vele, nem tudom, de Paolo Massai, az Alfa fejlesztési igazgatója azt állítja, a Multijet befecskendezési rendszer a titok nyitja. Ezzel az Alfa azt mondja, megalkották az új generációs (common rail - közös nyomócsöves) dízelmotorok új generációjának első generációját. A BMW-nek mintha lenne valami hasonló, de a BMW a német Alfa, úgyhogy az nem számít.

 
   
   

A Multijet rendszer lényege a többi modern turbódízelhez hasonlóan az égés tökéletesítése. Itt most az előbefecskendezésen és a főbefecskendezésen kívül sok kis mellékbefecskendezést iktattak be. Ehhez teljesen át kellett alakítani a Magneti Marelli által kifejlesztett, a Bosch által véglegesített és gyártott injektort, de annyi baj legyen.

A gyári adatok szerint 4,5-öt fogyaszt 90-es sebességnél (stimmel), 6 litert 120-nál (stimmel), városban 8-at (városban nem próbáltuk), és sztrádán 190-es tempónál a pillanatnyi fogyasztást jelző műszer azt mondta, kereken 10. Az új JTD halkabb, erősebb, kevesebbet fogyaszt, kevesebb károsanyagot bocsát ki, nem veri az asszonyt, de attól igazán Alfába való, hogy ez végre méltó az olyan szép autókhoz, mint a 156-os meg a 147-es; szép a hangja. Az áráról még fogalmunk sincs, de ha bejön az első szállítmány, mindenkit értesítünk, mert ez jó vételnek ígérkezik.

 

114 kép

< >