Cefetül szép

Teszt: Alfa Romeo 159 1,9 JTS - 2006

2006. május 17., szerda 09:37
A világ autógyártásának szüksége van az Alfa Romeóra. Egyrészt az utcakép kedvéért, mert az Alfák szépek. Másrészt azért, hogy valaki emlékeztessen arra, hogy az irracionális döntések néha több örömet szereznek, mint az értelem által diktáltak. Meg bánatot.

Már az arányai fantasztikusak, ahogy a kerekei kitüremkednek alóla, mintha a lábai közé akarná kapni az utat, és kiszorítani belőle a szuszt. És a tudjákmilyen-formájú hűtőmaszk, a hat külön fényszóróval. Ilyet se mer ma senki más csinálni Európában, hogy engedi a légellenállás rovására szépre dizájnolni egy autó orrát, pedig az aztán értékes centilitereket ront a fogyasztáson. Aztán itt az Alfa csodálatos kilincsfetisizmusa, ami miatt az ember szívesen lenne libériás ajtónálló, csak hogy naphosszat nyitogathassa.

Odabenn megint minden nagyon mutatós. Megejtő a székek formája, korunk legjobb kárpitjával, amit az Alfa mindjárt magáról nevezett el Alfatexnek. Szép a kerek órák, kerek légbeömlők és kerek gombok harmóniája. Még a kormány is kerek. Vidám a középkonzol reszelősre csíkozott fémborítása. És hogy a vezető felé fordították az egészet, mert az irányítás az ő dolga. Talán csak a világos műszerfal nem telitalálat, de legalább nem is kötelező; van fekete is.

Összességében a 159 esztétikailag sugárzón ragyog ki a kategóriából, de nem is a külső miatt nem szokás mégse Alfát venni, hanem azért, ami miatt a gyár új főnökét Karl-Heinz Kalbfellnek hívják. Kalbfell a BMW-től jött át, ahol ő vezette annak idején a McLaren F1 motorfejlesztését, a Minit és legutóbb a Rolls-Royce-újraélesztő részleget. Őszinte ember és lelkes autóbolond, miközben interjúkban nyíltan kimondja, hogy sok a tennivaló a minőségjavítás és a vevőkiszolgálás terén, közben árad belőle az Alfa és Maserati iránti rajongás.

Lesz is dolga: pár hetes tesztautónkon lefittyedt egy kárpitelem, felfeslett a műszerfal (bár ezt foghatjuk valami előéleti malőrre is), és néha aggasztóan vonyított a kormányszervó. És nem ám koppanásig tekerve, erőltetve, hanem csak úgy. Mindezek dacára a 159-es alapvetően nagyon szépen megépített, jól összerakott autó benyomását kelti, messze sokkal megnyugtatóbb minőségű termék, mint bármelyik elődje. És három évig nem csak garanciális, de még a karbantartás is ingyen van.

Végtelenül kellemes üldögélni benne, elöl és hátul is nagyon kényelmes, főleg, ha nem magas az ember. Lehet, hogy egyszer régen valami colos részeg beszólt egy Alfa-konstruktőrnek, azóta hagyományosan olyan magasra teszik a széket, hogy 190 centi körül már csak a tetőablakon kinézve lehet vezetni. Nekem viszont minden pont jó, a kosarasok meg járjanak emeletes busszal. Normális méretű emberek csak ámulni fognak, hogy ilyen sikkes és fényűző autónk van, az érzelmes luxust az Alfa messzebbre vitte, mint manapság bárki más ebben a kategóriában.

<

>

A motor gombbal indul, amivel rendesen indítózunk, nem elég csak megpöckölni. Mint annak idején megtudtuk, ez azért van, mert az Alfa Romeo driver's car, vagyis a sofőrnek szóló élményautó. Ahol motor, váltó, futómű és fékek együtt birizgálják a tarkópihéket a vezetés kéjes élményével. Lássuk azt az 1,9-es JTS-t. A közvetlen befecskendezéses benzinmotor korszerű, és jó erős is a maga 160 lóerejével. Bár a GM tulajdonában lévő gyár pőre motorblokkjai itt-ott megegyeznek a GM (Opel) blokkjaival, a lényeget az Alfa önállóan teszi hozzá, az Alfánál jobb hangulatú és hangú motorokat pedig senki se nagyon gyártott soha. Ez viszont nem szól szépen. És nem megy.

Nehéz és nagyon biztonságos autó a 159-es, 9 légzsákkal és temérdek acéllal, és ez az alapmotor ide bizony csak közlekedni jó, sportolni nem. Alul-középen végtelenül kulturáltan nem húz egyáltalán, aztán, ha kiforgatják a belét, a leszabályozás előtti 1500 fordulaton megszépül a hangja, és lesz egy kis ereje, de ez soványka vígasz. Egy prémium szedánt ne kelljen úgy kínozni, mint egy Integra Type-R-t. Alig több pénzért van már kiváló turbódízel, tiszta szívvel ajánlom, főleg az erősebbet. Különösen a fogyasztás miatt: a kehes motor városban 13 liter felett fogyasztott, mielőtt még érdemben kipróbáltuk volna. Később sportos üzemben 15 liter fölé ment, ami megbocsáthatatlan, különösen, ha a sportosság ezt a verejtékes erőlködést jelenti.

Aztán itt van a kuplung, ami annyira homályosan meghatározható ponton tapad meg, hogy mindenki félénken csúsztatva vagy bakkecskézve szokta jó sok kilométeren át. Miért? Hogy legyen minek kompenzálnia az egyébként kifogástalan, egészen meglepően jó váltót? Kell pár nap összecsiszolódás, amíg az ember felveszi a 159-es ritmusát. Megtanulja annak szeretni, ami - most éppen egy gyönyörű, kifinomult bulvárcirkáló. Nyilván a V6-os, összkerekes változat vagy valamelyik erős dízel már meghozza a driver's car hangulatot.

Ha a tévés forgatás kedvéért nem kellett volna rengeteget száguldozni vele kanyargós utakon, a futóművet se dicsérném agyon. Városban hol váratlanul kifog valami úthiba az általános kényelmen, hol meg mintha túl lágy lenne, sehogy se állt össze. Aztán a felszabadult autózásnál egyre nőtt bennem a tisztelet: ez egy egészen különlegesen remek felfüggesztés. A kormány direkt, de nem idegesen, mint régen, hanem sportosan, ösztönös ügyességgel fordul be vele a 159-es. A gyors kanyarokban pedig annyira - nem tudok jobb szót - elegánsan tapad az ívre, hogy ennél jobbat talán sose tapasztaltam a környéken.

Meglepően gyorsan lehet vele menni, és hihetetlen, hogy ilyenkor mennyire az elemében van, minden gyengesége dacára olyan örömmel lehet végigkergetni egy kacskaringós úton, hogy egy BMW szeme is összeszűkülne az irigységtől. Nagyon-nagyon jó autó ez a 159-es, csak ügyesen vegyen bele motort az ember.

Az a legérdekesebb, hogy hogyan sikerült az Alfának hihetővé tenni a prémiumságot. A 159-es meglepően drága autó. 5,99 millióról indul, ezzel a motorral és felszereltséggel pedig 7,75 millió, ami már vastagon BMW-vadászterület. Ugyanennyiért 2,4-es Honda Accordot is adnának, szintén minden jóval. Viszont az Alfa olyat tud, amit senki más; különlegesnek érződik és különlegesnek mutatja a tulajdonosát.

Alfa Romeo 159 1,9 JTS

A nálunk töltött egy hét alatt mindenkit lenyűgözött, aki látta vagy ült benne. Még bennem is kínos birtoklási vágyat ébresztett, pedig épp elég bajom van vele. Annyira szép mindenhol, annyira fensőbbségesen más, mint a mai autók általában, hogy mélyen megértem, ha valaki pont egy ilyennel akar különbözni a többiektől. Karl-Heinz, vágj rendet a gyárban és a szervizekben, a világ megérdemli az Alfákat. Csak legyenek jók.

A szerző értékelése ertekeles

A vesszőfutó motor, a fogyasztás és az ár lehúzza az egyébként lenyűgöző autót. Ennyiért már menjen is. De benne van az 5 csillag, csak jól kell kiválasztani a modellt.

<

>

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Vigyázat, robogós bűnözés  

A robogós világnak nem csak napsütötte oldalai vannak. A bűnözők is szeretik a kismotorokat.

Belsőség Ausztrál öregfiúk extravaganza

Fotón a hiányzó Chevy Cruze

Négyajtós szedán és ötajtós ferdehátú már van, de a Kombi még hiányzott. Eddig.

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?