A választ nem én, a sajtóanyag adta meg. Azt olvastam, hogy "a GT minden részlete és teljes egésze is az Alfa Romeo félreismerhetetlen sportosságát sugározza", meg, hogy "teljesítménye és eleganciája egyaránt hamisítatlan Alfa Romeo". Kiderül, hogy a GT elegáns, kényelmes, de ízig-vérig sportkupé, hát akkor bánjunk vele ennek megfelelően. A dizájn, az elegancia - hála az olasz vérvonalnak - nem okozott csalódást, jár a maximális öt pont, menjünk tovább. Nincs túl nagy helyünk, de az autó alapjában véve kényelemes, az öt pont ezúttal sem vitatható. Ha a GT sportkupé, felejtsük el a néhány bekezdéssel ezelőtt említetteket, tesztautónk valóban jóval kényelmesebb, mint a legtöbb vetélytárs. Persze egy granturismóval már megint más a helyzet, kényelmi szempontból egy 406 Coupéval vagy Volvo C70-nel sem lesz gond. Végezetül vizsgáljuk meg a GT sportkupé menettulajdonságait. Lássuk a büszke márka ősi hagyományát, legbelső lényegét, és nézzük meg, mit takar a Cuore Sportivo - sportos szív - kifejezés.

Tesztautónk sportszíve egy új fejlesztésű, 150 lovas, 1,9 literes, tizenhat szelepes, M-Jet üzemanyag-ellátó rendszerrel szerelt, turbófeltöltős dízelmotor, legnagyobb teljesítményét négyezres, legnagyobb nyomatékát - 305 Nm - kétezres fordulaton adja le. Kifelé ugyan traktorhangot hallat, belül azonban kifejezetten sportos hangulatot áraszt. Az Alfa Romeo rájött, hogy amit nem lehet elrejteni, azt ki kell hangsúlyozni, vagyis nem arra törekedett, hogy megszüntesse a dízelzajt, inkább faragott belőle egy erőteljes, sportos hangszínt. Ha finoman bánunk a gázpedállal, a motor egészen háromezres fordulatig csöndesen jár, ott azonban megjön a hangja, és gyönyörűen szól egészen 4500-ig. Itt elmegy az ereje, tovább forgatni értelmetlen.

A GT-é a kategória egyik legjobb, legerősebb dízelmotorja - a BMW-nek már van kicsit nagyobb, kicsit erősebb, 163 lovas, kétliteres olajkályhája . Egyszer sem akart lefulladni, jól indul, nyomatékos, közvetlenül reagál a gázadásokra. Igazi mestermű, és a fogyasztása sem rosszabb a vetélytársakénál. Aztán az embernek eszébe jut, hogy sportkupé, de ha granturismo sem értem, miért van, hogy 9,6 másodpercet kell várni, hogy elérjük a 100 km/h-s tempót, és miért fogy el végleg az erő 180-nál úgy, hogy a gyár által megadott 209 km/h-s végsebességet már meg sem próbáljuk elérni. 180-tól 190-ig is több évet öregedtünk.

Az autó hangtalanul gördül, de 100 km/h-s tempónál már komoly szélzaj süvít, ami sportkocsinál le van tojva, granturismónál már baj, személyautónál egyenesen katasztrófa. A GT-ben elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink rendszerű felfüggesztést alkalmaztak. Ha személyautó lenne, azt mondanám, remek a futóműve, ám sportkupéról lévén szó sokkal szőrösebb szívvel állok a kérdéshez. A GT útegyenetlenségeken elég jól csillapít, de sokkal keményebb egyszerű személygépjármű rokonainál. A kanyarokban mégis sportautóhoz méltatlanul billeg, terhelésváltásoknál kifejezetten esetlen, ráadásul minden göröngyön elpattog, vagy inkább ellibben.

Nem arról van szó, hogy a GT-vel ne lehetne egy jót autózni, de az élmény inkább limuzinos, vagyis sok olcsóbb, praktikusabb - igaz sokkal csúnyább - autóval is tapasztalhatunk ilyesmit. A kormány precíz, közepesen beszédes, a váltó pontosan, már-már japánosan szépen jár, bár a váltórúd kicsit hosszú, a hátramenetet pedig úgy elrejtették - nehogy valaki véletlenül hatodik helyett rükvercbe rakja -, hogy külön mutatvány beletalálni. A fékek nem rosszak, de a 3,2 literes motor 240 lóerejéhez már nagyobb tárcsák járnak, nem véletlenül.

Akármennyit nyüstöltem, valahogy nem tudtam hová tenni a fura szerzetet. Értem én, hogy az igazán brutális autó szerepét a Brerára osztotta a gyár, de ez sem magyaráz meg semmit. A GT lenyűgöző, brutális külsejéhez szerintem egyszerűen nem méltó sem az egyébként kiváló dízelmotor, sem a puha futómű. Akit elbűvölt a varázs, és vezetni is szeret, ne sajnálja azt a plusz négymilliót, ugyanez az autó egy gyári sportfutóművel és a V6-os motorral már biztosan megéri a pénzét. A kirakatba persze a dízel is megteszi, az legalább gazdaságos. A gyár nem hazudott a fogyasztással kapcsolatban, a 8,7 literes városi átlag tökéletesen megfelel a valóságnak, még lejjebb is szoríthatjuk. Kellemes kompromisszumként kipróbálhatjuk a 165 lovas kétliteres benzinest is.