A világ legsittesebb tesztútja a világ legjobb autójával

2006.12.12. 10:29
Gallardo, DeLorean, szőlőkombájn megvolt, nincs más hátra, jöhet az Aston Martin. Most már van magyar forgalmazója is, aki meghívott az első két magyar autó átvétellel egybekötött tesztvezetésére.

Ha már magára az Astonok bejövetelére hívtak, természetesen inkább azt választottuk, mint a másnapi, tolongásos-sorbanállós tesztvezetést. Gyakorlatilag egyetlen körrre vihettük a Vantage-ot, a világ Aston-tesztelésre legkevésbé alkalmas részén, a Rózsadombon. Csúcsforgalom, mellékutcák, fekvőrendőrök. De a mai sajtónap résztvevői is vihetik a visegrádi szerpentinre, úgyhogy talán mégis mi jártunk jól; legalábbis nekünk jutott egy kis kaland.

Az Aston Martin annyira túlmutat a normális autók világán, hogy csodálkoznék, ha akadna olyan olvasónk, aki vesz egyet, bár arra jó esély van, hogy aki végül igen, az előtte nálunk néz utána. Hogy is van a sportos autók szamárlétrája? Kezdem, mondjuk, a nagyszerű Fiat Panda 100HP-vel, 3 millióért, amit esetleg adott esetben meg is vennék. Aztán jön a kortárs hot hatch felhozatal, ami nem kéne, a nehéz, kitömött Golf GTI-kkel és Focus ST-kkel. Egy jó Subaru Impreza WRX STI-vel vagy Honda S2000-rel már át is léptük a tízmilliós határt, ami egy bérből és fizetésből élőnek gyakorlatilag nem létezővé tesz egy új autót. Nagy nevet 16 millió körül kapunk először sportautóval, ez a Porsche Boxster. Ilyesmihez természetesen nem mérhetjük az Aston Martint, ami történelmileg is szupersport, és 40 millióért nem is olyan drága.

Népszerű filmszínész

Bár Bond időnként megcsalta más márkákkal, például BMW-vel, a 007-es alapvetően hűséges volt az Aston Martinhoz. Az 1964-es Goldfinger, a következő évben készült Thunderball, a húsz évvel későbbi Golden Eye és az 1997-es Tomorrow never dies autós szempontból a DB5-ről szólt. Az 1969-es Bondban egy zöld DBS szerepelt. Az 1989-es The living daylightsban Volante és Vantage is játszott, míg a 2002-es Die another dayben Pierce Brosnan egy láthatatlanná váló Vanquishsel csapatott a fiktív izlandi jégmezőkön.

2006-ban a Ford konszern szőröstül-bőröstül felvásárolta az aktuális Bondot, amit a magyar (Ford) forgalmazó jóvoltából az autós újságírók már láthattak. A film teljesen rendben van, bár a negyvenperces pókerpartit nem értettem, és a húszpercnyi nyáladzást is simán kivágnám. A cica se tetszett, az új Bond viszont tökéletes: végre leszámoltak a testnevelésből felmentett bájgúnárokkal, és olyat szerződtettek főszereplőnek, akiből az ember akár ki is nézné a hajmeresztő mutatványokat.

Mindenképpen tessék megnézni az új Bondot! Már csak a DBS miatt is. Jellemző, hogy az autós újságírók elsősorban azt kifogásolák a vetítés után, amikor 007-es kipörgő kerekekkel indul (és az ASR, he?), nekem inkább az fájt, hogy hidegen hajtja azt a gyönyörű motort. A másik szakmai hiba, hogy az Aston egy még jávorszarvastesztnek is vérszegény cikázás után borul fel, vizes úton.

Az olasz meló eredeti, 1969-es változatában Michael Caine menekülőautója volt DB4 Convertible, Alfred Hitchcock egyik Madara is az Astonra esküdött. Az örök aranyifjú Roger Moore a Minden lében két kanálban jaszkarizott Aston Martin V8-cal, Mr. Bean (Rowan Atkinson) meg a 2003-as Johnny Englishben vezetett DB7-est.

Délután 4-re jöttünk, illetve fél 4-re, biztos, ami biztos. A túlbiztosítási időben megnézegetjük a WOL egyéb termékeit, a rossz kézügyességű betörők legvadabb álmaiban is ritkán felbukkanóan könnyen nyitható vitrinekben. Gyűrűk: Red poppy ring 1,2 millióért, 2,2-ért, Robbe & Berking Silber Sterling evőeszköz, egy kanál 36 ezer, de lehet, hogy ennyi a készlet. Nem, inkább mégis a szóló kanál lehet ennyi, mert a Kátay Vasedényben ennél sokkal drágább étkészletek vannak.

Schmuckmanufactur seit 1893, a tradíciót meg kell fizetni. 100-150 ezerért már elég szép szecessziós brillgyűrűket lehet kapni, ezek biztos tudnak valami kunsztot. Hát igen, Wellendorf, meg a szerelmet ki is kell mutatni valahogy, ha már sehogy sem találtunk a közelben virágárust. De igazságtalanok se legyünk a Wellendorffal, mert megoldottak egy fontos gyűrűhordási anomáliát, márpedig mi másra való a luxusipar. Az eljegyzési gyűrűt ugyanis igen sokan buzerálják, tekergetik az ujjukon, amitől lassan bőrkeményedésük lesz

A Wellendorf viszont elmés, kecses siklócsapágyas rendszert alkotott: a több karát összértékű brillkoszorú a gyűrű teste körül forgatható. Említést érdemel még a hidegtűzzománc-technológia; nem tudom, milyen a hideg tűz, de elég ütős a kemény áfonyalekvár alól felsejlő fehérarany intarzia. A csúcs az önmagába visszatérő örök szerelem 4,55 milliós szimbóluma, amelyen a két kőkoszorú külön is forgatható. Elég jól fogy, szeptemberben nyitottak, és csak ebből már négy elment.

Van ruha is. Százvalahányezertől másfél millióig. De hol vannak az Astonok? Eltévedt az osztrák tréleres, és nem is tud szabatos leírást adni a helyről, ahol megrekedt a DB9 és a Vantage, mondja Somogyi Róbert, a WOL tulajdonosa. Somogyi úr beül a forgalmazott árucikkekhez képest egész puritánnak mondható X5-ösébe, mi a Mazdámmal követjük, több szem többet lát. Egy fekete pótkocsis autószállítót keresünk, valahol a Szépvölgyi út felső fertályán.

Egy kör, két kör, egyik mellékutca, másik mellékutca. Nézni éppenséggel tudok, de navigációban nem sok hasznomat veszik, hosszabb budai kóborlást csak komplett, víztisztító tablettás, csúzlis Rambókészlettel vállalnék. Végül a Fergeteg és a Rossebtudjami utca sarkánál találjuk meg a szállítmányt, a sofőr már le is pakolta a Vantage-ot. Azannyát! Kutyák vonyítanak, az esti ködben az utcai lámpák fénygömbje nemigen ér el az aszfaltig, a Vantage ezüst domborulataira kezd lecsapódni a pára. Anyám, hogy ez micsoda hatásos egy dög!

Dizájnban szerintük, mármint az Aston Martin-honlap szerint, ez Understated Elegance. Őszintén érdekelne, akkor az Astonnál hol is kezdődhet a kivagyiság. Mire bejön az országba, még csak 24 millió, áfával 30, a végén 40. 40?! Az nem is sok. Meg egy jó ügyvéd biztos kitalálja, hogyan lehet rá visszaigényelni, például, ha nagyon jól meggondoljuk, haszonjármű.

Az is igaz, hogy a negyvenmilliós kategóriában ez tényleg inkább visszafogott, bár a lágy vonalak harmóniája tényleg letaglózza az embert. A harcsaszáj oké, enélkül odalenne a márkaidentitás, de ha a többit nézzük, nagyon hamar kedvünk volna tiszteletünk jeléül nyálkás tócsává olvadni. Az orr parabolái, a levegőbeömlő az első kerék mögött, az oldalvonal finom, de erőteljes hegygerince, aztán ahogy az átmegy a hátsó kerékívek széles domborulatába. Kevés ilyen kifogástalanul szép autó van, manapság nem is tudom, beszél-e autógyártó ilyen szépen a 60-as évek formanyelvén.

Jó lenne felsorolni a fontosabb finom részletmegoldásokat, de a Vantage valamennyi részletmegoldása finom és fontos. A halványan derengő fehér LED-del kivilágított kilincs, ami hasonló elven billen ki, mint a Fiat Barchettáé, csak jóval kellemesebb a fogása. A fényszóró a hét kísérő fehér LED-del talán kissé vásári, ugyanitt gyullad ki egy sor sárgával az index ... jól látom, hogy bepárásodott a lámpabura? Ja, végülis angol autó. Épp elég volna a formája, ennek már csak pusztán szobor funkcióban is érdemes lett volna megszületnie.