Pedig még csak nem is az Eco, Ratio, Basic nevekkel fémjelzett kákáeurópai vonulat tagja: a magyar utakon ritka 1,6 literes motor mellett a Comfort felszereltség kütyüi, az ABS, a két légzsák és társaik, valamint a feláras klíma és a fehér számlapú órákban, bőrkormányban és "sportalvázban" megnyilvánuló "Sport" opciós csomag korszerű, értékes autóvá varázsolják az Astrát. Kívülről a feláras, de szép 16 collos alufelnik próbálják feldobni a kocsit, ami a garázs előtt sikerül is nekik, de a Budaörsi út dugójában délutánonként láthatatlanok.

Menjünk is ki inkább gyorsan a garázs elé. A szemnek kellemes, szögletes elemekkel, de lekerekített élekkel felöltöztetett autó valamiféle drabális kecsességet mutat - még ha ez hülyén hangzik is. A sejtelmes fekete fényezésben jól mutatnak a fényszórók és a hátsó lámpatestek - nekem az Astra G csak fehérben tetszik ennél jobban, de úgy persze még jobban belevész a forgalomba. A megszakítás nélkül emelkedő övvonal, az alacsony, de mélyre nyúló orr és a magas far dinamikus ékalakot ad, melynek élességét az oldalablakok ívei hivatottak enyhíteni. Figyelem, szubjektivitás jön: szép autó ez - és vissza az objektivitáshoz: csak sok van belőle.

A 4110 milliméteres hossz az 1709 mm-es szélességgel és 1425 mm-es magassággal megfelelő méretű alsó-középkategóriás teret eredményez. "Az utasok vagy a vezető utazik kényelme-sebben egy ötajtós Astrában? Ezt csak akkor tudja eldönteni, ha kipróbálja a vállaknak és a lábaknak is bőséges helyet biztosító utastér minden szegletét." Ilyet szól az Opel honlapján a marketinges.

Nos, kipróbáltam: az autó beltere valóban bőven elegendő négy személynek, száznyolcvanegy-két centimnek szinte sehol nem volt oka panaszra. A 460 és 1230 liter között variálható csomagtér nagy is, jól is pakolható, egyetlen bosszantó hibája, hogy a kis szíjjal a kuffer bal olda-lára köthető ellankadásjelző és elsősegélycsomag szinte teljesen elfogja a csomagteret megvilágítani hivatott lámpa fényét. Van még egy kis gond, de ez már kívül: a rendszám kerete belelóg az ötödik ajtó megfogására szolgáló nútba, így a csomagtartó első kinyitása majdnem pár ujjamba került. Később a tréfa már nem jön be, a speciális, ujjheggyel végzett nyitástechnika végülis megszokható.

Az Astra beltere puritán módon otthonos, minél több időt töltünk benne, annál otthono-sabb. A műszerfal hatalmas egybeműanyag, az anyaga gagyibbnak néz ki, mint amilyen valójában: tulajdonképpen kellemesen alápárnázott, meleg tapintású plasztik. Az ülések kényelmesek, bár az első fejtámlák magassága nem állítható, ez nem zavaró. A hátsó könyöktámasz (egyben tranzit a csomagtartóhoz) lehajtásával a hátsó traktus kap némi nagyautós feelinget. Elöl sajnos nincs könyöklő középen, cserébe az ajtók könyöklői is túl keskenyek, a végükön elhelyezett ablakemelő-kapcsolók viszont tökéletes helyen vannak, ráadásul mind a vezető, mind utasa számára teljesen automaták.

Sok apróság kimaradt az Astrából: nincs szabályozható intervallumú ablaktörlés, nincs kiépített "negyedik pedál", a napellenzőben csak az utas talál tükröt, ami viszont se fedél alá nem került, se kivilágítva nincs; bár a kilincsek krómozottak, a kézifék kioldógombja nem az (igen, röhejes, de TÉNYLEG sokat jelent).

A beltérvilágítás elöl egy középső lámpa csupán, amit viszont - és ez lehet pozitív - csak a vezető tud felkapcsolni a fényszórókapcsoló kihúzásával. Lassan, késleltetve kihunyó beltérvilágítás azért van, Opelék is érzik: ez ma már a minimum. Az Astra nem finomkodik, nem ékszer, nem masszírozós guruló fotel, hanem robusztus autó - a közlekedés használati értékekre alapozó munkaeszköze.

Mert ami a lényeg: jól megy. Az autó 1205 kilós saját tömegét a 6000 1/min fordulaton 100 lóerőt, 3600-as fordulaton 150 Nm nyomatékot leadó motor képes dinamikusan ugrasztani, bár az autó karakteréhez inkább a békés-boldog 100-150 km/h tartományban való előrehaladás illik. 130-nál az Astra 3700-at forgott percenként, van benne tartalék akár a 180-as utazótempó-hoz is. Más országban.