Dugóban láthatatlan
Teszt: Opel Astra 1.6 Comfort
|
|
|
|
|
A végsebességet sajna nem tudtuk lemérni, a gyár 188
km/h-ban megjelölt adata műszer szerint megvolt, elegendő szabad
autópálya esetén az óra bizonnyal felballag 200 fölé is. A futómű
partner a gyors autózásban: bár a kormány kis sebességnél nem
szeret visszapörögni egye-nesbe, autópályán az Astrát mintha
madzagon húznák, különösen igaz ez az elődmodellel való
összehasonlításban.
Ha nyúzzuk az Astrát, eszik is: gyorsulgatásokkal-előzgetésekkel, 180-as autópályamenetekkel 8,4 liter 95-öst kér 100 kilométerre. Épeszű, 100-120-as országúti autózás során, némi városi araszolással ez a paraméter már jóval barátságosabbá vált: az autó két személlyel 7,19 literrel, illetve egy négyszemélyes agyonpakolt túra során 7,4 literrel is beérte.
|
|
|
|
|
|
Bár hátra dobfékek kerültek, a hűtött mellső tárcsafékek -
no és persze a 205-ös Michelin-ek mindig biztonsággal állították
meg az autót. A 27000 kilométer után csikorgó fékhangot pedig
betudtuk a folytonos tesztüzem velejárójának.
A menettulajdonságokkal nincs baj, a részletes kidolgozottság hiánya a vezető számára is észrevehető. Megmaradt az "F" Astrának is becézett előző sorozat egyik érdekes hibája: a kormánykerék valamilyen érthetetlen okból kifolyólag balra hajlik. A pilóta további semmibevé-tele az autó részéről, hogy a műszerfal órái sem a szemébe, hanem a plafon felé néznek. A tükörállításnak nincs "0" állása, de nem is kell: messze az ajtó végén, a kilincs mögött a véletlen elállítgatás esélye minimális.
|
|
|
|
|
Vezetés közben a mélyen elhelyezett pedálok és a széles
középkonzol miatt a pilóta lábszára óhatatlanul a műszerfal
műanyagának támaszkodik - ráadásul nagy felületen, pár perc után
már kellemetlen izzadást okozva. Az izzadást tovább fokozza hosszas
andalító cirkálgatás után egy-egy hirtelen fékezést igénylő
helyzet: a pedálrend balesetveszélyesen rossz, ekkora távolsá-got a
gáz- és fékpedál között én még nem láttam, ráadásul a féklábítóról
még a manapság megszokott oldalsó cipőaláakadásgátló készülék, a
húszforintos gumidarab is hiányzik.
A rádió kormányra vitt gombjai érdekesen működnek, nem le, hanem be kell nyomni őket, mintha a klaviatúra billentyűit felfelé kéne tologatni. Fura, de megszoktam. Aztán a teszt vége felé elnézést kértem az autótól: a gombok hátulról is benyomhatók, tehát aki-nek akár csak egy ujja is van kezenként, légyen az bármelyik, nos, még ő is kényelmesen kezelheti a CDR-500 című gyári CD-s rádiót. Ami nyolc hangszórójával elég jól szól: a Totalcar hifi-tesztjeit olvasgatva zenehallgatói műértő egóm már amúgy is megsemmisült, így erről bővebb véleményt nem merek mondani.
|
|
|
|
|
|
Az autó ára főbb vetélytársai között elfogadható: a
legolcsóbb 1.6-os Astra a Club ötaj-tós verziója, ez 3.564.100
forintba kerül (tesztautónkért az extrákkal együtt, ha jól számolom
4.472.600 forintot kellene fizetni), Fordék azonos paraméterekkel
bíró Focusa 3.409.000 Ft, a VW Golf vonatkozó darabját pedig
3.656.000 forintért tehetjük magunkévá. Ha elhagyjuk a
ger-manizmust, akkor vehetünk Citroen Xsarát 3.420.000-ért, vagy
akár Toyota Corollát 4.005.000 forintért.
Persze a legolcsóbb százlovas egyhatosok azért gyártótól függően különböző komfortszintet nyújtanak alapáron, a döntést azonban ebben a kategóriában már inkább érzelmi, testre szabottsági alapokon szokás eldönteni. Egy-egy ajándék légkondi azért sokat nyom a latban.
|
|
|
|
|
Személy szerint nem tartom rossz választásnak az Opelt:
nagyon egybeforrt, masszív jószág, harmonikus a kasztni, a
felfüggesztés és a motor együttműködése, nem is néz ki rosszul. Sok
individualitás nincs benne, de nem is önkifejezésre való. A
mindennapok autója ez.
| Értékelés: 4 - a konzervatív egyhatos brancsban négyet megérdemel |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
|
















