Kék az ég, vagy hull a nyári zápor

Teszt: Opel Astra Cabrio 2,0 Turbo

2002. október 14., hétfő 01:04
Ha Astráról beszélünk, leggyakrabban a "gazdaságos", "ésszerű", és "kiváló finanszírozási lehetőség" szavak hangzanak el. Nagyon ritka esetben említjük az "állat", "durva" és "brutális" jelzőket.
 
   
    Első generációs Astra Cabrio - 1993

Tudják ezt az Opelnél is, és úgy gondolták, az állapot tűrhetetlen. A régi kapcsolatra alapozva segítségül fordultak az olaszokhoz, nem sokra rá a Bertone Group kezelésbe vette az Astrát. A Bertone Studio 1987-ben már megálmodta a borzalmas Kadett Kabriót, majd 1993-ban az első generációs Astrának is eltávolította a tetejét. Az igazi csapás 1999-ben az új generációs Astra Coupé megjelenése volt, amit 2000-ben a Coupé alapokra építkező fedetlen változat követett.

 
   
 

A Cabrio az első időkben 1,6-os (100 LE) 1,8-as (125 LE) és 2,2 (147 LE) motorokkal került a vásárlókhoz. Ez úgy látszik még mindig kevés volt a lelkes jelzők számának növeléséhez, ezért idén januárban - a 100 éves jubileumát ünneplő Brüsszeli Nemzetközi Motor Shown - bemutatták a 192 lóerős kétezres turbót is.

 
   
   

Ki az, aki előítéletektől mentesen tud beülni egy Astrába? Gyarló vagyok, én sem voltam másként, de sajnos nincs mit tenni, a kocsi elismerést érdemel. Az új Astra alapjában véve sem ronda autó. A Bertone Group nem kezdett radikális átalakításokba, kivéve azt az apróságot, hogy fedetlent készítettek egy zártból. Ez pedig nem kis feladat.

 
  Fedetlenség
 
  Régen a klasszikus alvázas építési módszernél szinte mindegy volt, hogy milyen felépítményt tettek az alvázra, tetővel vagy anélkül. A jármű merevségét az erős alvázszerkezet adta. Ezért történt, hogy a VW bogár a kendácsjárművek legfőbb bázisa lett.

A modern járművek az alvázasoknál könnyebb, önhordó karosszériával bírnak. Ez azt jelenti, hogy a tető és szerkezete is teherviselő elem, eltávolítása nem megy büntetlenül. Egyszerű kísérlettel bárki kipróbálhatja. Vegyünk egy cipődobozt tetővel. Fordítsuk a fedelével lefelé, mintha maga a doboz lenne az autó teteje. Ha megpróbáljuk hosszirányba csavargatni, érezzük, hogy merev, van tartása. Most a dobozt távolítsuk el, mintha levágnánk az autó tetejét és csak a megmaradt alsó részt csavarjuk. Érezzük, mennyit veszített a merevségéből, milyen sokat is számít az a tetőszerkezet. Mit lehet ilyenkor tenni? Csak azt, hogy a tetőt az autó aljába építik. Ez furcsán hangzik, de ha megnézzük a tömegeket, kiderül, hogy a nyitott autók nehezebbek, mint azonos típusú fedett testvéreik. Az anyag alul van. Az eredetileg önhordó vázat fém profilokkal erősítik. Az így erősített vázszerkezet egyre jobban hasonlít az alvázra.

 
   
 

Azonnal észrevehető, hogy az Astra Cabrio belül kicsit szűkösebb. A lábtérnél a doblemez jobban benyúlik, és a - turbó feliratos króm csíkkal borított - küszöb is jóval vastagabb, mint szolíd testvéreinél. Ha az autó alá nézünk, láthatjuk az alján hosszirányba húzódó fém profilt, ami szintén a merevségett hivatott szolgálni. Ezt a merevséget legegyszerűbben a rossz minőségű úton tesztelhetjük. Ez Budapesten könnyű feladatnak bizonyult, és mint a középső tükör rázkódásából kitűnt, az Astra Cabrio nincs a helyzet magaslatán. Földúton felhúzott tetővel is kissé nyiszorgott, ami a karosszéria csavarodására utal. Az országúti autózáskor a mozgás nem volt észlelhető.

 
   
   

Fedetlen autónál a csukott vászontető fémváza is tehermentesít. Sajnos az Astránál ez a szerkezet statikailag nem meggyőző. Kicsit gyengének találtam a mechanikai elemeket. Ami viszont nagyszerű, hogy nyitáskor, csukáskor nem kell a szélvédő fölött karokkal küzdeni, a kézifék behúzása után egyetlen gombnyomásra működik minden. Lecsukáskor a mai elvárásoknak megfelelően hátul fém ajtóval fedett rekeszbe kúszik a tető. Nagyon tetszett, hogy nem csupán két rétegű, hanem a külső ponyva és a belső borítás között hőszigetelő bélés is van.

 
   
 

Egy finom lelkületű Astrás nem nyugszik bele a szürkeségbe és igyekszik minél inkább egyedivé tenni népautóját. A szárny, a lámpaborítások és a teljesítménynövelő matrica után a könnyűfém felni a leglátványosabb elem, amit érdemes installálni. Az Astra Cabriót gyárilag a megdöbbentő méretű, 17 colos felnikkel és 215/40 gumikkal gördítik a vásárló elé.

A járófelületek a felhördülésen túl fontos szerepet töltenének be a stabilitásban. Komoly feladatuk lenne, ugyanis az autó százra 8 másodperc alatt gyorsul, és a végsebessége 240 km/óra felett van. És ezeket az értékeket bizony mondom néktek, teljesíti is.

 
   
   

Mindezért a már említett 192 lóerős kétezres turbómotornak kell tisztelettel adóznunk. A maximális nyomatéka 250 Nm (1950 fordulatnál), ami jó hatással van a dinamikára. Szorítani is kellett a kapcsolókkal gazdagon ékesített kormányt, ha egy rendesebb gyorsulásra ragadtattuk magunkat. Eközben átlagban tíz liter körüli fogyasztást mértünk, ami önfeledt szórakozás mellett finoman szólva is elfogadható.

 
   
 

Tudományos kísérletekben a TotalCar sohasem szűkölködött. Egy péntek éjjel bebizonyítottam, hogy kiváló szerzőktől halálra magasztalt A4 cabriót az Astra vidáman legyorsulja. A kísérlethez közvetítő közegként egy Fiat Barchetta kellett. Ugyanis előző nap a Barchetta legyorsulta az A4-et. Nem volt más feladat csupán, a Barchettát kellett leverni. Sikerült. A Barchetta könnyebben indult, de nyolcvan fölött nem ellenfél.

Sajnos hiába a turbó, tuti felni és gumi. Hiába az erősített futómű, az elöl hűtött 308 mm-es, hátul 264 mm-es féktárcsák, az Astra Astra marad. Élvezzük a dinamikát, de ne ragadtassuk el magunkat, ha úton szeretnénk maradni.

 
   
   

Ráadásul egy száguldó autóból mit lehet látni? Maximum a hátsó lámpát, ami nem az Astra büszkesége. Elegánsan guruljunk, hadd csodálják a népek. Mert megnézik nagyon. Nem csak megnézik, át is szólnak, fényképezik. És ha véletlenül szembejön egy másik ugyanilyen - ami velem előfordult a Moszkva téren - a sofőr integet és dudál, ahogy igazi márkatársakhoz illik.

Ha egy klasszikus testvér mellett áll, azonnal feltűnnek a különbségek. A vászontetőn kívül a legradikálisabb eltérés a sokkal kisebb szögben dőlő, jóval nagyobb szélvédő. Ez jól áll az Astrának. Az első és hátsó spoilerek minimálisan különböznek, az első és a hátsó fényforrások tökéletesen megegyeznek.

 
   
 

Sajnos belül is túl sok a hasonlóság. A hihetetlenül unalmas műszerfalat króm karikákkal nem lehet feldobni, és a homokszín klasszikus Astra műanyagoktól sem tapsikoltam. A kedvencem mégis a teljesen oda nem illő alumínium váltógomb volt.

Ki találta ki, hogy sportos autóban kötelező az alumínium váltógomb? Talán aki a hetvenes években bevezette a "hekus" szót, amitől azóta egyik szinkronstúdió sem tud szabadulni. Lehet, hogy ezzel a nyomorult váltógombbal is így járunk? Nyáron kafán átforrósodik, télen meg hozzáfagy a kezünk. De legalább jó sportos.

 
   
   

Az Astra Cabrio unalmas belsejét csak a kiváló székek dobják fel. Nem csak szépek, nagyon kényelmesek is. Az Astrák kínpadjairól legendákat hallottam, így örültem a kellemes, jó oldaltartású műremekeknek.

A hátsó ülés fejtámlája nem illik a képbe, de mentségére legyen szólva, boruláskor biztonsági szerepet tölt be. Hátul különben boldogan elfér két ember, és közben az egyiknek még kispárna is jut. Középről ki lehet emelni a kartámaszt, amit egy madzag rögzít, megelőzvén az elvesztést. Az így keletkező lukat a csomagtartó felöl átjárhatóvá tehetjük, és így akár sílécet is szállíthatunk leengedett tetővel.

 
   
 

Nyáron elengedhetetlen a klíma. Az Astra Cabrio digitális klímáján a megszokott módon állíthatjuk a hőmérsékletet. Természetesen csak amikor tető alatt utazunk. Leengedett állapotban értelmét veszti a konkrét érték, és ezt az okos klímaberendezés is belátja. Ilyenkor 0-tól 10-ig állíthatjuk a hűtés mértékét.

 
   
   

Utoljára egy, a Bertone stúdióhoz méltatlan, gagyi megoldást szeretnék megemlíteni. Ez nem más, mint a fröccsöntött műanyagból készült napellenző. Nem akartam hinni a szememnek. A 408-as Moszkvicsban szebbek voltak. Ahogy recsegve lehajlik, már az is borzalom. Emberek, miért kell ilyet csinálni?

Nekem mégis megtetszett az új, vad Italo-Opel. Árával igazi vetélytársa a teljes értékű négyszemélyes, négy évszakos konkurenciának. Ha nem az egyik legnépszerűbb és leggyakoribb típusnév lenne ráírva, tökéletes megjelenésű, szép autónak tartanám. És akkor az előítéletekre alapozott kérdés sem hangozna fel minduntalan: egy Astrát? Kilencmillióért?!

 
   
 
 
 

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Gonoszabb lett a 7-es BMW
Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

A futóműállítás nem misztikum

Rosszul van beállítva a futómű, de korrigálni otthon sem lehetetlen. Elmondjuk merre induljon.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.

Megjött a Peugeot dácsiája