A Toyota Avensis egy jó autó

Teszt: Toyota Avensis 2.0 VVT-i Sol Executive

2003. június 26., csütörtök 09:34
 
 

Jelesül autóbolondot, kultúra-bolondot, hifibolondot, minőség-bolondot, és ez mind egy ember, Suguya Fukusato úr. Aki mérnök, autóversenyző, audiofil, és persze japán. A japán megszállottak érdekesek, ismertem egyet, aki 27 szögből fényképezte körbe a Dávid szobrot, hogy aztán otthon órákig meredjen a képekre, megfejtendő a tökélyt.

 
   
   

Ez a tudományos alapú elmebetegség a japán műszakiság legszeretetreméltóbb erőssége. A második legkedvesebb japán mérnöki idétlenség az a mániákus igyekezet, amivel boncmesterként elemezve az európai kultúrát és gondolkodásmódot, próbálják megérteni, hogy a magunkfajta furcsa emberek vajon mi a fenét akarnak egy autótól.

 
   
 

Suguya úr saját bevallása szerint 1987 és '91 között élete négy meghatározó évét töltötte azzal, hogy családjával a kontinensen bolyongva magába szívja az európaiságot. Az Avensist a Toyota olyanra tervezte, amilyennek szerintük mi szeretnénk, és úgy csinálták meg, ahogy ők szeretnék. Ez jól hangzik, de így készült a kifutott modell is, amiből majd' félmillió fogyott, és vált azonnal láthatatlanná.

 
   
   

Az új Avensist viszont nehéz nem észrevenni, mindenekelőtt azért, mert nagy. Kategóriájának fizikailag nem a legnagyobbika, még tengelytávját tekintve sem, mert az a Ford Mondeo, de érzésre bizony az Avensis a legnagyobb. Mindehhez még jól is néz ki, bár messze nem egy érdekesen szép autó. Az orr a legjobb, erőteljes de barátságos arccal, az oldalnézet hosszú és testes, hátulról meg inkább nem nézegettem, mert a feneke nem tetszik. A nálunk árult Toyoták közt a Celica után a második legjellegzetesebb autó, de ezzel még mindig nem mondtunk sokat.

 
   
 

A külső egyértelmű érdeme, hogy tiszteletet parancsol, a parkolóőrök hajbókoló jó estét kívánokozása alapján mindenképp. És mit parancsol a belső? A beltér végzete, hogy az európai piackutatás alkalmával egy lusta kérdezőbiztos minden kérdőívre a szürkét írta be a kedvenc szín rovatba. Ettől, és a formai játékosság mellőzésétől súlyos ingerszegénység sivárkodna belül, ha nem lenne az ezüstös középkonzol és a rettenetes műfa.

 
   
    A raszterekre hulló mahagóni - kattintson a nagyításhoz

Ez utóbbiért alighanem ugyanazt a rest kérdezőbiztost kéne megvesszőzni, aki a színekkel is olyan cudarul bánt el. Semmi sincs véletlenül az autóiparban, ha ma egy autóba fabetét kerül, akkor mérget vehetünk rá, hogy sokmilliós kutatások igazolják: Önnek, kedves vásárló, fabetét kell. Mégpedig olyan, melynek nagy felbontású felvételén remekül kivehető a nyomtató pontmátrixa, ahogy az Úristen a mahagónit megteremtette.

Ám ha eltekintünk a fától (amit őszintén ajánlok), minden más remek. Az Avensis japánul van összerakva, csupa normális műanyagból és bőrből. Üldögélni igazán nagyon kellemes benne, az első ülés különlegesen kényelmes, olyan gondoskodó meghittség-hangulattal, ami marhaságnak hangzik, de beülve tényleg megvan.

 
   
 

Minőségérzetben már szinte nincs mit eltanulni Európától, csak egy kis bátorságszérum kellett volna még a tervezőknek, hogy valami szépet is merjenek rajzolni odabentre. És egy kis koffein a végére, hogy ne fogyjon el az energia, mielőtt még kész lettek volna a kézifék szörnyűséges odvának elrejtésével. Sokkal tovább nincs min köszörülni a nyelvet. A középkonzol ugyanazt az ezüst hifitorony dizájnt kapta, amit a Mazda6-ban, az már ott is tetszett. A hifi a kormányról is vezérelhető, csak szörnyű tapintású érintőkapcsolókat kell hozzá nyomkodni, mint a nyolcvanas évek számológépes karóráin.

 
   
    A szerző Friderikusz pózban

Mindez a gáncsoskodás azért elég verejtékszagú, az Avensis pont annyira jó belül, amennyire lennie kell. Mindenhez kellemes hozzányúlni, minden erősnek, masszívnak érződik, és legfőképpen az a jó, hogy a miénk itt a tér, nem Adamis Annáé. Főleg hátul, ahol az Avensis alighanem minden kategóriatársánál tágasabb, még koppanásig tolt első ülés mögött is keresztbe fonható a láb.

Egy ralizó főkonstruktőrtől azonban inkább várna az ember egy fürgeléptű, virgonc autót, mint egy sofőrös limuzint. Az alapok rendben is vannak, az előző Avensis átalakított első futóműve mellé még megérkezett az új Celica hátsója, kicsit kényelmesebbre véve. Jó is lett, az Avensis nagyon kellemes.

 
   
 

Szigorúbb autó az ötéves mamuszok otthonosságát kínáló tradicionális japán vonalnál, de ez nem vészes, csak más. Picit ridegebb, de kifogástalan váltó, picit rideg kormány, futómű, beltér, de mindehhez tökéletes funkcionalitás mindenütt. Sportosan vezetni a Mazda6-ot, a Mondeót és az Accordot is jobb, de az Avensis is veszettül tapad, csak stílusában idegenkedik a fickándozástól. Érzésre a legnémetebb japán, előbb köszönnék neki Guten Tagot, mint Sayonarát.

A kétliteres, 147 lovas, közvetlen befecskendezéses benzines egy jó kis korszerű motor, amivel vígan hasítunk, de nem mereszti fel a tarkópihéket. Kellemesen erős, nem hangos, és agyongyilkolva sem fogyasztott 12 litert városban. Normális, vegyes üzemben 9 körül eljárt.

 
   
   

Menet közben nem csak a motor halk, hanem minden más is. Rossz úton a 17-es gumik surrognak feltűnően, de az is csak azért zavar, mert a világ egyébként annyira csendes. Erre most különösen ügyelt a Toyota, ráadásul egy újonnan szabadalmaztatott anyag felhasználásával faragtak le 30 kilót az eredetileg egy komplett cementeszsáknyi hangszigetelés súlyából. A csendben pedig az a jó, hogy remek alapot ad a minden modellhez szériában járó kiváló hifihez.

A zeneszerető, audiofil Fukusato alapos munkát végzett. Nem csak azt tudja, hogyan kell egy jó rendszernek szólni, de azt is alaposan megfigyelte, milyen szörnyű hangszínre tekerik a legtöbben a sajátjukat. Ezért az Avensis hifije alaphelyzetben úgy szól, mintha bekapcsoltuk volna a loudnesst és feltekertük volna a mélyet és magasat. Brummog és csilingel egyszerre, egy tizenéves kiscsávó Ibiza hits techno CD-jéhez isteni, de egy hangminőségversenyről kábelkorbáccsal vernék ki.

 
   
 

Ha viszont visszavesszük a magasat és a mélyet, olyan tiszta, részletező, finom, precíz zene szól benne, hogy simán kijárunk egy fél tankot még a kedvéért. Itt bizony a marketingesek ármánykodása zavarhatott be az alapbeállításokba, de a felszín talmi csillogása alatt ott az igazi nagyszerűség is. Milyen szerencse. Az Avensisé a kategória legjobb gyári hifije cím, nem vitás.

És bár a zenehallgatás segít megőrizni az éberséget, és így jót tesz az aktív biztonságnak, a Toyotánál azért a biztonság kedvéért ráhajtottak a kiváló törésteszt-eredményre is. Hála többek közt az első, oldalsó és függönylégzsákok mellé beépített első térdlégzsákoknak, az Avensisben 64 km/h-s frontális ütközéskor (így tesztel az NCAP) csak akkor eshet bajunk, ha befolyásos ellenségeink vannak odafent. Igazság szerint akkor se sok, az NCAP szerint ugyanis ez a valaha volt legbiztonságosabb autó, már ami a laboratóriumi teszteket illeti.

 
   
   

A villamosszékes, bőrös, tempomatos, digitális kétzónás légkondis, xenonlámpás csúcs-Avensis 7,4 millió forintba kerül, kereken eggyel többe, mint a fenti extrák nélküli, még mindig jól felszerelt Sol Elegant. Ennyiért van már 170 lovas, 2,3-as Mazda6, 2,5-ös Mondeo, vagy 190 lóerős 2,4-es Accord, igaz, egyikben sincs bőr és székmotor, pláne térdlégzsák.

 
   
 

Az Avensis a presztízsre hajt, ötmillióért nem is kapni belőle 1,8-ast, csak 1,6-ost. Nagyon jó autó, de vezetni nem jobb, és főleg nem érdekesebb a konkurenseinél. Ugyanakkor optikailag ravaszul feljebb csalja magát egy fél kategóriával, és alighanem sose romlik el. Talán ha a sors úgy hozná, hogy kényszer alatt körbe kéne autóznom az egyenlítőt valamelyik középkategóriás autóval, 3 másik emberrel váltásban, és ha elromlik, otthagynak minket elbomlani a préri közepén, Avensissel vágnék neki.

 
 

<

> 412 óra, 24 758 perc, 17 nap

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Gonoszabb lett a 7-es BMW
Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

A futóműállítás nem misztikum

Rosszul van beállítva a futómű, de korrigálni otthon sem lehetetlen. Elmondjuk merre induljon.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.

Megjött a Peugeot dácsiája