Egy Avensis Versót már kipipáltunk januárban, az benzines volt és hm... nem túl takarékos. Az éhezőművész dízelváltozat jóval kisebb veszélyt jelent.

Még egy tömegileg és méretileg egyaránt súlyosan hendikeppelt autófajtánál, mint a buszlimuzin is csodafegyverként hat a dízelesítés. Ha valaki kidolgozna a dízelmotorhoz mérhető étvágycsökkentő szert homo sapiens-kivitelben, Amerika a kétszázmillió éhező országává válna - persze már ami a súlyfelesleget illeti.

Noha a korábban tesztelt benzines Verso-verzió tizenkét liter fölötti fogyasztását elfogadhatónak kellett mondanunk - a konkurensek még ennél is jóval tőbbet zabálnak - a Toyota házi fejlesztéséből származó, közös nyomócsöves, a mai követelmények szerint turbóval paprikázott D4-es motor nem igényel több naftát, mint amennyi vacsorát Misu macska az orvul befalt maxi-doboz Friskies száraztáp után.

Hogy rögvest lelőjük a teszt poénját: a Verso ezzel a motorral országúton kisposzki-gyilkos 6,1 l/100 km körüli eredményt ért el, de városban is a Suzukikat megszégyenítő 6,8-7,2 közötti fogyasztást produkált -- gázolajban diszkontárasnak mondható.

Ahogy azonban fizetett internetes szörfözésből sem vett senki villát és jachtot Costa Del Sol-on, az Avensis Verso dízel sem képes teljeskörű csodatevésre. Az egyik kompromisszum, amire fel kell készülni, akusztikai jellegű. A benzines változat bársonyos duruzsolása után kerregése kisáruszállítókat idéz, noha állandó sebességnél már valóban csitul a motorhang. Hidegindításnál meredekebb a helyzet - mintha valami modern művész egy Wagner-operát hangszerelt volna át szekercére és kasztanyettára.

A harkályfarm-gazdák a motor reggeli ébredezése közben eksztatikus élvezettel vonaglanak majd az ülésben, ám az ornitológiailag kevésbé fejlett ízlésű autósnak bizony szoknia kell az első perceket. Itt következik a benzineshez képest tapasztalható második kompromisszum: bemelegedési tünetekről a dízelnél az út első szakaszában nem beszélhetünk, a jeges hűtővízre utaló kék visszajelzőlámpa kialvását és a szellőzőrostélyokból érkező első langy fuvallatot leghamarább öt-tíz perc után regisztrálhatja a Verso-pilóta.

Ezt követően azonban már hatásos a fűtés, és ekkor a zajok is kultúrautóhoz illő jelleget öltenek. Nem véletlenül csak a motorhangot jártuk körül ilyen alapossággal, hiszen egyéb (gördülési-, avagy szél-) zaj, zörej ismeretlen a Versóban.

Menetben viszont nem mond le élményekről az Avensis Verso tulajdonosa. Amint azt a modern turbódízelektől megszoktuk, valamivel ezerötszázas fordulat alatt megjön a mobilt a műszerfalról ölünkbe gyorsuló nyomaték-szeánsz. A Toyota-féle egység olyat is tud, amit kevesen mások: a fordulatszámmérő még nem éri el az ezres osztást, amikor a motor már érezhetően noszogatni kezdi az autót.

Még húzatni is lehet valamelyest, igaz amolyan dízeles stílusban; a szelepek négyezres fordulat fölött sem indulnak orbitális pályára, s a motornak ereje is van még, noha ilyenkor már jövedelmezőbbnek bizonyul egy gyors kapcsolás az egyébként zseniális pontossággal működő váltóval. Egy szó mint száz, a D4-es motor dízelektől szokatlanul széles tartományban is jól használható.

A kocsi jóval könnyebb a hasonló egyterűeknél, ennélfogva dinamikusabb és takarékosabb is. Futóművének egyszerű a konstrukciója, de meglepően ott van a kanyarokban, és a rugózása is finom. A hét ülés, mint minden ilyen nagyszerű nagyterűben, inkább csak kábítás, korrekt házigazda a felnőtt utasoknak csak az első öt férőhelyre oszt jegyet, a kisdedek meg hadd marakodjanak a maradék két, szűkös fotelkén.

A hátsó két üléssor helykínálata egyébként valamelyest demokratikusabbá tehető a középső ülések sínen való előrecsúsztatgatásával, a támlák meredekebbre állításával, de a hely olyan, mint Mauritánia búzatermése: néhány százan királymód megélnek belőle, de ha szétosztják az ország lakói közt, mindenkinek csak egy-egy szem zsizsik jut.

Ideális kiépítésében egyébként ötszemélyes az Avensis Verso - ilyenkor fejedelmi benne a hely, a csomagtere pedig elegendően tágas, hogy a Szicíliára tervezett családi utazásnál az előteres sátrat, a kempigfőzőt, a tábori széket, a reggelizőasztalt és a bicajokat is benyelje. Akik eljutnak arra a felismerésre, hogy elég az öt ülés is, azoknak a Toyota importőr árul olyan Avensis Verso dízelt, amelyikből hiányzik a két leghátsó - valamint 740 ezer forint a 7,7 milliós vételárból.

A kemény utastéri műanyagokat félretéve ez a Toyota is olyan, mint a többi: tökéletes a kidolgozása, sallangmentes, nem túlzottan izgalmas, de ízléses és időtálló a belseje. Az is biztos, hogy nemcsak a sokat szajkózott Corolla, de az Avensis Verso is megbízhatóság- és tartósságbajnok lesz a kategóriájában - ezt már most előre borítékolhatjuk. A középkategóriás limuzin árán hozzánk vágott Verso dízel pedig egy hét személlyel eszik annyit, mint a postás ETZ-je.

Műszaki adatok

Toyota Avensis Verso 2.0 D4-D

Lökettérfogat: 1995 cm3
Teljesítmény: 116 LE/4000 1/min
Nyomaték: 250 Nm/1800-3000 1/min
Végsebesség: 180 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h-ra: 12,5 s
Hosszúság: 4650 mm
Szélesség: 1760 mm
Magasság: 1725 mm
Tengelytáv: 2825 mm
Csomagtartó (7 szem., 2 szem.): 212+70 l, 2422 l
Fordulókör átmérője: 11,8 m
Üzemanyagtartály: 60 l
Saját tömeg: 1550 kg
Terhelhetőség: 700 kg
Tesztfogyasztás (min.-max.): 5,7-8,7 l/100 km
Árak: 7 700 000 Ft (ötüléses változat: 6 960 000 Ft)

2.0 D4-D 5 üléses 1995 85/116 6 960 000
2.0 D4-D 7 üléses 1995 85/116 7 700 000
2.0 D4 VVT-i 1998 110/150 7 800 000 2.0 D4 VVT-i Automata* 1998 110/150 9 450 000

Küldje el  |   Nyomtatható  |