Ettől zseniális a térérzet, elöl az Aygo simán eladhatná magát két kategóriával nagyobbnak. Az ülés nem megy fel-le, de a kormány igen. Állítólag 191 centis emberre szabták a belméretet, és ez még a kötelező marketinghazugsági együtthatóval korrigálva is ritka tágasnak számít. Még széles is! És a hátsó ülésen is bőven elfértem magam mögött, ami a legkisebb autók kategóriájában nagyon-nagyon ritka. Nem hiába vág fel a Toyota (meg persze idővel majd a Citroën és a Peugeot is) a kategória legnagyobb belhosszára.

Mivel hátul olyan jól elfér két fő, különösen érthetetlen, hogy 2005-ben hogyan mernek olyan háromajtós autót gyártani, amiben a bemászás után az első ülés nem áll vissza a helyére, hanem lehet nekiállni újra állítgatni. Ezért mindenki vegyen inkább ötajtóst, pláne, hogy még csak nem is néz ki rosszabbul. Pont ugyanúgy néz ki, csak körbe van vágva a hátsó ablak mögött, amit itt legalább ki is lehet billenteni, szemben a légzáró háromajtóssal.

Ez már-már vicces, hogy az Aygo a hátsó ajtó mögött azonnal véget ér, így: . Ettől persze nincs csomagtartó egyáltalán, egy repülőgépre felvihető kézipoggyász-bőröndke degeszre tömi. A csomagtérajtó maga a pőre ablaküveg, semmi más. A kalaptartót forradalmi módon egyetlen szál madzag húzza fel, ami eggyel több, mint az új Swiftben, és eggyel kevesebb, mint a világ összes többi autójában.

Ha már a csomagtartóba nem nagyon lehet pakolni, legalább rengeteg a környező rekesz, cd- és pohártartó. Ezek között meg van pár kényelmes ülés és egy vidám, nem tüntetően olcsó műszerfal. A kormány mögött ülő nagy óra sima Mini-lopás, de ettől szép. Az viszont pompás saját ötlet, hogy egy kocsányon külön ráültették a fordulatszámmérőt, félszemű csigát készítve (ebben francia konspirációt sejtek). És klassz a tejszínű fűtéskonzol a bumszli tekerőivel. Jó kis belső ez, ami szerencse, mert ugyanilyen lesz a testvérautókban is.

A külsők se fognak nagyon különbözni, mindenki ragaszthatott a vázra egy saját lámpát és lökhárítót, és kész. Az eleje tán az Aygónak a legkedvesebb, a 107-es egy raliparódia, a C1-nek meg lepke ment a szemébe , de hátulról a franciák kívánatosabbak. Elsőre egészen szürreális látvány, hogy az Aygo alól szabályosan kilógnak a kerekei, de pont ez a megátalkodott, terpeszállásos buciság csinál belőle jó külsejű minit.

Az Aygóban lehet hat légzsák, biztosan van ABS-e és egy modern kasztnija, sok erős acéllal. Kár, hogy az öv magassága nem állítható, ezért nekem idegesítően birizgálta a nyakam — képzelem, ha annál fogva fékez meg a szélvédő felé szálltamban, az milyen idegesítő birizgálás lehet. Törésteszt még nincs, de a Toyota négy csillagot ígér. Az öt már drága lett volna, és az urbánus fiatalok nem szeretnek ilyesmire költeni.

Sőt, egyáltalán nem szeretnek autózásra költeni, ezért keresik a nagyon kicsi, olcsó, keveset fogyasztó autókat. Amíg a gyári hifihez lehet MP3-lejátszót csatlakoztatni, azt sem bánják, ha egyelőre csak három színben kapható, egy motorral. 2006-ban jön majd az 1,4-es PSA kis dízellel, amivel a jelenlegi 4,6 liternek mondottnál is kevesebbet fog fogyasztani. Azon zokogni tudnék, hogy a hírek szerint a HDI 54 lóerősre butított nyomorult változatát teszik bele, amivel eleve gyengébb lesz a már most kapható 1,3-as Multijet Pandánál, de ennél is megalázóbb, hogy a nyolcvanas évek Zastavájánál is. Remélem rosszul tudjuk.

Azt hiszem az a bajom az Aygóval, hogy úgy érzem, azoknak van, akik nem szeretik az autókat igazán. Akiknek közlekedési eszköz, divat- és fogyasztási cikk, de abból se az igazán tartós fajtából való. Nem azért, mert elromlik, hanem mert tovább kell lépni belőle. Van benne egy-két kedves dolog, hogy bele lehessen szeretni, okosan spórolták össze, hogy ne hasson annyira olcsónak, amennyire egyszerű, és nagyon szépen szerelték össze, mert a toyotaság kötelez. Mivel ez a kép pontosan összevág azzal, amit a marketingesek célcsoportként meghatároztak, csak ők flancosabban írták körül, valószínűleg hasítani fog.

Nálunk októberben kezdik majd árulni, senki se tudja, mennyiért. Szerencséje, hogy soká jön, mert addigra a Swift már tömegautó lesz, és az egyéniségre hajtó fiatalok majd dacból Aygót vehetnek a nagyobb, kényelmesebb és erősebb Suzuki helyett. Nyolcévesen, kicsit kopottasan szívesen megvenném a gyerekemnek első autónak, hogy tartsa fenn a zsebpénzéből. Addig tessék rá gondosan vigyázni.