Hárommillió-nullatizenöt, ajjaj!

2005.11.28. 08:00

Adatlap Toyota Aygo Sport M-Mt - 2005

  • 998 cm3-es,soros 3 hengeres benzines
  • 69 LE @ 6000 rpm
  • 93 Nm @ 3600 rpm
  • 5 seb. szekvenciális (robotizált) automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    14.2 másodperc
  • Végsebesség:
    157 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    4.6 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    5.5 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.1 l/100km
  • 3 015 000 Ft
Felbosszantott hörcsög módjára, teli pofazacskóval acsarog. Nem az a barátságos, tündi-bündi barbiautó, sokkal inkább nyughatatlan, belevaló, vagány csajokhoz passzol. Akiknek nincs idejük parkolással tökölni, de arra sem, hogy a kirakatok előtt lassítva figyeljék, milyen jól áll nekik az új kisautó.

Mennyire Toyota az Aygo? Társaihoz, a Citroēn C1 és Peugeot 107-hez képest van valami plusz presztízse, bár a hármasikrek majdnem tökegyformák. Ami más: a kormány, az emblémák elöl és hátul, a lámpák és néhány karosszériaelem. A fő elemeket, így motorunkat, a padlólemezt és a futóművet a Toyota fejlesztette ki, a többit, tehát a látványosabb dolgokat a franciákra bízták. Átadáskor kicsit szégyenkezve adták át a hazai Toyota-képviseleten: hát igen, Peugeot kulcs. De ez legyen a legnagyobb baj.

Ha olyan kedvem volt, tetszett, ha másmilyen, akkor meg nem. Amikor először beültem, majdnem hátrahőköltem a kilométeróra láttán. Az óriási számokat mintha még nagyító alá is tették volna. A helyes kis autóban inkább rémisztőnek, mint viccesnek hatottak a túlzott méretű karakterek. Na jó, azért vicces is, legalábbis magamon tudtam nevetni.

Ugyanebbe a kategóriába tartozott a fűtéskapcsoló. Ötletes, főleg, hogy merőben más, mint az ilyenek lenni szoktak, amiért egyből tetszett is. De szépnek egyáltalán nem mondható, használni is nehéz. Nappal fehéren áttetsző borítása éjszaka narancsos színben dereng. Azért ez jó.

Belül minden jól összerakott benyomást kelt, az anyagok nem extrák, de jó hozzájuk érni. Szépen illeszkednek a különböző alkatrészek, semmi zörgés, lötyögés, zizergés. A kicsi, rücsis kormány nem rossz fogású, bár én a sima gumit jobban szeretem. Magassága állítható, ilyenkor a kilométeróra és a mókásan fölé biggyesztett fordulatszámmérő együtt mozog a kormánnyal.

Átadáskor kicsit megrettentem, hogy egy mindössze 998 cm 3-es motorral szerelt kocsival kell vánszorognom egy héten át. A háromhengeres, hengerenként négyszelepes benzines azonban várakozáson felül teljesített. A 67 lóerős, 93 Nm-es motor egyszerre a legerősebb és legkönnyebb (mindössze 67 kg) a kategóriájában.

A háromhengeres megoldásnak köszönhető a nyomatékos alsó és középső fordulatszám-tartomány - amit ugye városban használunk -, míg az alumínium blokknak a könnyű tömeg. A komplett kocsi mindössze 890 kilót nyom ezzel a felszereltséggel. De ennek a hengerelrendezésnek tulajdonítható a nyers motorhang is. Előbb-utóbb bekapcsoljuk a rádiót, a hangerőt minimum 30-ra tekerve nyomja el a motor ordítását az aktuális világsláger. Riportműsorok esetében csavarhatjuk feljebb is.

Teszt Aygónk + (plusz) felszereltségű volt, M-MT automatizált kézi váltóval. A váltókar a jobb oldali sávban tartva automata váltóként funkcionál, balra tolva léphetünk a félig-meddig kézi üzemmódba.