A négy vak összeveszett, mert valamennyi azt hitte, hogy az ő véleménye a helyes. Mindegyik csak annyit értett meg belőle, amennyit az általa vizsgált rész kitett, de egyikük sem értette az egészet. A négy vak a Mazda B2500 körül ismét harcra kész. Az egyik magas hobbiterepjárónak, a másik a belsőt vizsgálva személyautónak tartja, a harmadik a gallytörő rácsba kapaszkodva off-road autóra esküszik, a negyedik a platós teherautónak hiszi. Nem értik, pedig a magszerű pickup forma nem újdonság.

Nincs jóravaló amerikai film, amiben a porfelhőkből ne bontakozna ki a magas építésű, nagykerekű platós kisteherautó. Ez később felrobban vagy lerobban (szabadon választott). A pickup legalább olyan fontos eleme az amerikai kultúrának, mint a mázas fánk vagy a színes gyorsétterem.

Itthon kicsit más a helyzet. Eddig jól megvoltunk pickup nélkül is. Az UAZ után csatolt utánfutó kiválóan teljesített. Persze gyakran kölcsönkérték az utánfutót, és az UAZ sem egy biztos darab. Keresni kellett valami mást. A távolkeleti és a távolnyugati összefogás eredményeként 1999-ben szinte egy időben jelent meg a Ford Ranger aktuális változata és a Mazda B2500. A közös fejlesztés eredményeként a két típus szinte minden műszaki eleme megegyezik, csupán néhány külső és belső jegyükben térnek el.

Hazánkban a Mazda B2500 kiváló árfekvése és a finanszírozási lehetőségek keltették fel érdeklődésem. A napokban Mazda Auto Mirai Kft. jóvoltából végre anyagi valójában is tesztelhettem a berendezést.

Teherautó, dupla kabin, szállítható személyek száma: 5. A menetlevél kötelező. Vicc az egész, csak arra jó, hogy az elfelejtett beírások miatt bírságokat kapjunk. Évekig használtam menetlevelet, egyszer sem tanulmányozta a rendőr. A lényeg, hogy a dátum rendben legyen.

A teherautó minősítésből adódóan a menetlevél vezetésén kívül ügyelnünk kell néhány szabályra. Mivel tesztautónk megengedett össztömege 2825 kg, sok helyen súly és behajtási korlátozásokkal találkozhatunk. Szerencsére a teherautókra vonatkozó sebességkorlátozások a B kategóriás jogosítvánnyal vezethető járművekre nem vonatkoznak.

Ha feledjük az ülésbe jutás fáradalmait, személyautós érzés fogad. Jó kilátás, kényelmes székek, állítható szervokormány, villamos ablak, légkondícionáló berendezés, légzsákok. Alapjában a mazdás egyszerűség az uralkodó. Semmi különleges megoldás, minden a helyén, ahogy az Ablak-Zsiráfban is lenne. A világítást a szokásoknak megfelelően hangjelzés felügyeli, a gyújtás elvételkor a fények megmaradnak és a hangjelzés az autó elhagyásakor kíméletlen.

Az apró tárgyak elhelyezése tökéletesen megoldható. Egy toll megtalálásához legalább négy rekeszt kutathatunk át. Középen a - számomra alacsony - kartámasz felhajtható, ami alatt elrejthetjük a menetlevelet. Egy teherautónál, ahol az utazást az állandó dokumentáció kíséri, nem elhanyagolható szempont.

Vitatható az esernyőnyél-kézifék megoldás. Néha ugyan belevertem a térdem, és az ütközésre gondolni sem merek, de ennek a kivitelnek köszönhetően van hely középen a nagy kartámasz-doboznak.

Hátul nyáron három ember tökéletesen elfér, télen inkább csak a kabátok és kettő. Ki- és beszálláskor - akárcsak az első ajtóknál - az extraként szerelt króm küszöb szinte mindig összemocskolja a nadrágot. Ha valaki ügyesen szökik ki a fülkéből, ez a probléma nem számottevő. A hátsó üléssort lehajtva a telhetetlenek ide is pakolhatnak.

Tesztautónkba a híres Fenner márkájú magnetofon berendezést szerelték. Szerencsére nem ez a gyári darab. Próbáltam megszeretni, legalább a színét, de sajnos nem sikerült. Érthetetlen, hogy a legmagasabb felszereltségű B2500-as miért nem érdemel jobbat.

A vezetőoldali ajtóra került a villamos ablakok vezérlése. A dupla kabinos változatnál a hátsók is elektromosak, de fukar módon csupán a bal első automata.