Kétezer newtonmétert tesz le a földre

2006.05.10. 07:37
Egyszer a Lánchíd budai hídfőjénél, a Clark Ádám téri nem körforgalom szokásos zűrzavarában valami nagyon nagy dolog sofőrjének elege lett a szöszmötölésből. Nyomott egy padlót, és rettenetes gurgulázás, csattogás, hörgés közepette keresztben átvágott füvön-virágokon, majd egy nagy gumifüstfelhőben eltűnt az Erzsébet híd felé. Bunkó tahó prosztó dolog, de azért egy pillanatra nagyon megkívántam a kocsit és a vele járó lehetőségeket. Egy Blazer pickup volt.

Az IFOR-os, SFOR-os időkben Somogyban a taszári amerikai bázis legénysége néha Hummerekkel, néha Blazer pickupokkal (hivatalosan Blazer pickup nincs, csak K10 és K20) rémisztgette a közutak más méretekhez szokott felhasználóit. Zárt, nem platós Blazert viszont addig is, akkor is, azóta is alig-alig látni az országban. Tesztautónk Amerikából a sors kifürkészhetetlen akarata folytán elég messzire, Füzesabonyba került, itt támadt fel haló porából egy amerikai autók, motorok építésével foglalkozó megszállott kezei között. Norbi mesél:

- Egyszer Gyálon vettünk egy 5,7-es Blazer-Corvette motorblokkot: ebben a kettőben van erősített blokk. Hirdetésre mentünk oda, 30 ezer forintért vettük az üres blokktestet. Ennek az autónak az aljából húztuk ki. Ránéztem: hű, ez fasza, ez jó lenne! Akkoriban még a műhelyem is kisebb volt, épp átépítettem. Mondom: csináljunk akkora ajtót, hogy ha egyszer lesz egy Blazerem, akkor az is beférjen. Valahogy megmaradt bennem ez a kép, az öreg, szakadt Blazer. Az összes karosszériaelemet kicserélték rajta vagy öt évvel azelőtt, már azokon is megjelent a felületi rozsda, ott, álltó helyében. Nem volt meg hozzá semmi. Rá egy évre, 2004 szeptemberében feltették egy hirdetésbe. A V8-Carsra volt feltéve, fú, mondom, ez az, amit néztem. Mentem megnézni, a gazdája mondta, hogy ennyi meg annyi jelentkező volt rá: aha! Az egynapos hirdetésre. Mindegy, lefoglalóztam, elvittem.

Hatalmas dög. Annyira magas és széles, hogy fel sem tűnik, milyen rövid. Persze ez a rövidség is viszonylagos. Pár kattintásra odaálltunk a Blazerrel az Octavia mellé, amivel jöttünk, hogy látsszon, mennyivel hosszabb az európai középkategóriás az amerikai terepjárónál. Hát nem hosszabb. A Blazer 4,7 méter hosszú, a Skoda 4,57. Az Octavia 1462 mm magas, a Chevy bő 180 centi volt valamikor, még a kiemelés előtt. Most olyan 2,2 méter. És 202 centi széles. tükörrel 240: a Skoda több mint negyed méterrel keskenyebb. Az a fajta autó, ami ha mögöttünk áll a lámpánál, mindkét külső tükörben látszik. A saját tömege két és fél tonna.

- Mennyit kért érte a tulaj?
- Hat kilót. Rendszám, papír volt hozzá, de hát voltaképp egy üres bódé volt.

- Belseje?
- Semmi, semmi. Nézd, ez, ami benne van ülés például egy SLK Mercedes ülése. Vehettem volna szar gyári ülést, azt is újra lehet húzatni, de minek, ez tökéletes, és sokkal kényelmesebb. Az ajtókárpitokat is a régi tulaj adta hozzá, vadonatúj kárpitok, de hát nézd meg, milyen. (Megnézem. Tejfölöspohár. Pont mint a Nivában, de tényleg.) Majd idővel bebőröztetem, mint a műszerfalat. Kaptam még hozzá rengeteg kiegészítőt, mind teljesen rendben voltak, csak nem erre az autóra valók. Mindegy, ezeket is el lehetett csereberélni, fel lehetett használni valahogy.
- Mennyi idő múlva lett belőle autó?
- Ez egy egyéves projekt volt. Az idő több dolog miatt kellett, be kellett szerezni az alkatrészeket, össze kellett hozni a pénzt, ez egy ilyen dolog. Csak az alkatrészek értéke, amit az előző tulaj épített be a kasztniba, volt vagy másfél millió forint. Én is költöttem rá vagy négyet, gyakorlatilag minden új rajta.
- Most mennyit kéne kínálni, hogy odaadd?
- (Gondolkodik) 6-8 milliót. Legalább.

Az öreg, de csodálatosan megfiatalodott Blazert részben terepes örömautózásra használják, gazdája találkozókra jár vele, de sokszor komoly segítség a többi két tonna feletti munkadarab vontatásában is. V8-as blokkokat visz, utánfutót húz, amit kell.

- A doboz levehető?
- Igen. Nem a legkönnyebb, ketten szoktuk levenni, pirosodik a fejünk szépen. Különben öt perc alatt le lehet kapni. Ilyenkor igazán vicces a hátulja: mint egy kabrió.

A hátsó ablak elektromos, a vezetőülésből és a hátsó fogantyú alól is süllyeszthető-emelhető. Ha nincs fent a kabintető, nem árt vigyázni, ugyanis az üveget ilyenkor nem fogja semmi, ki lehet emelni teljesen, akkor kiesik, és csörr. A lehajtható hátsó ajtó belsejére nem a nehezen beszerezhető és gyenge gyári borítás, hanem egy koptatható, terhelhető trepni került. A csomagtér közepén egy remek stílusérzékkel idegumihálózott alumínium szerszámoskoffer ragyog.

- A motor honnan származik?
- Ebben egy 6,2-es dízelmotor van, még szívódízelként került hozzám egy IFOR-os katonai M-zárolt pickupból, 15 ezer mérföld volt benne. Pontosan nem is emlékszem: 600-650 ezer forint volt a motor, a 400-as automata váltó, a kapcsolható négykerék-hajtású osztómű, a kardánok meg a motortérből minden hülyeség, ami hozzá tartozott. Ez a motor alapból erősebb, mint egy sima utcai 6.2 D V8, és hát azon még jócskán tuningolgattunk. Különben érdekes, hogy főleg motorok felújításából, átalakításából élünk, és a saját autómba nem tettem épített motort; nem kellett, annyira tökéletes állapotban volt. Különben ehhez a dízelhez csak a felújítókészlet lenne olyan három kiló. Amikor készült az autó, az volt a lényeg, hogy mielőbb menjen, most pedig tovább haladunk, hónapról hónapra egyre brutálisabb.

- Mitől?
- Hát megcsináltam rá a turbót. A motor gyárilag 130 lóerő körüli, most olyan 220 lóerőt tud. Ettől először meghalt a diffiben a locker, recseg meg ilyenek, majd kell egy elektromosan zárható locker; alapból sperr lesz és majd gombbal nyomod rá a lockert, úgy lesz megoldva.