Teszt: BMW 318d

A legkisebb csühögő

2002. április 4., csütörtök 08:07
A BMW dizájner-szekciója eddig soha nem kapott olyan utasítást, hogy tervezzenek ufót; most is maradtak a bevált formáknál. Ilyenkor hihetetlenül felértékelődik a néhány kis változás, az oldalsó indexbura például valóságos forradalomként hat, szinte még a Bastille lerombolását is elhomályosítja.
 
   
   

Egyébként szép is (az index), de egy többet változó autónál aligha ezt vennénk észre. Nálam viszont ez lett a hármasbömbi-ismertetőjel: ha alacsonyan van és sárga, előző széria, ha magasabban és színtelen, az új. Valószínűleg a Focusról lopták, de nyúlánkabb és színtelen lett. Az első kerékjárat feletti barázda annyiban új, hogy most nincs, és állítólag változtattak valamit a motorháztető domborulatán. Egyszóval az új hármas BMW bárhol tűnt is fel, eddig nem okozott tömeghisztériát.

A mindenre kiterjedő rovancs során megállapíthatjuk, hogy a hűtő-vesék szélesedtek, a fényszórók, a hátsó lámpák, az első-hátsó szpoilerek változtak. Ezek se sokat, csak nagyjából annyit, amennyit Sting, amikor fél centit levágatott az orrából, de egy bulvárlapot leszámítva senki nem vette észre. A fényszórókon nem tudom mi a különbség, de a Derrick-dizájn megjelenése óta most néznek ki a legjobban.

 
   
 

A hátsó lámpák változása pedig kikapcsolva nem is látható: a féklámpa az emeletre költözött, hogy a helyzetjelző a földszint teljes szélességében jelezhesse a helyzetet. Rém izgalmas!

Belül viszont ez a legcsúnyább BMW, amit valaha láttam. Tele van jó dolgokkal, szép a szélvédő alatti műanyag, a műszerfal polírozott alumínium betéte, ami itt nincs összekaristolva, mint a Compact-ban, a formákkal általában nincs is baj. Az anyagokkal már van egy kis gond.

 
   
   

Az ajtó -és üléskárpit arra az öltönyre emlékeztet, amit képtelenség annyira leárazni, hogy megvegyék, az igazi dráma a világos műanyagokkal van. Mintha a drapp alapszín mellett lenne benne egy kis rózsaszín reflex, ami a művégtagok alapanyagára emlékeztet -remélem, nem abból van. A kézifék mögötti zárható rekesz redőnye meg, ahogy nagy recsegve összenyeklik-nyaklik, ez még egy Barkasban is érdekes színfolt lenne.

A rádió ("BMW Business") annyira rosszul szól, hogy egy elemi szinten elfogadható hangzáshoz majdnem minden magasat és mélyet rá kell tolni. Mindez valószínűleg nem annyira a fejegység, mint inkább a hangszórók hibája. Két extra a minőségi autóhifik világából a sebességfüggő hangerő és a ki-be kapcsoláskor, valamint állomásváltáskor diszkréten felkúszó jelszint, mondjuk úgy röviden, üvöltésgátló.

 
   
 

Ha valaki a fogyasztás miatt vesz nemrakéta-BMW-t, a kisdízel ezerszer jobb megoldás, mint a 316-os. A legendásan erőtlen ezerhatossal az előzés valóságos rítus: végrendelet, irányjelző, vissza négyesbe, mi atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. A 318d dinamikában és fogyasztásban nem is rossz, a Volvo D5 dobhártyamelengető hangjáról azonban szó sincs. Négy hengerrel nyilván nehezebb is muzsikálni.

 
   
   

Ahhoz képest, hogy egy sokak által lenézett csühögőben ülünk, megfelelő gáz-kuplung-kezeléssel, kikapcsolt kipörgésgátlóval egész jól kilőhetünk. Ha ilyet vennék, el is távolítanám a hátuljáról a "318d" feliratot, mert ez presztízsben talán még a 316i-nél is lejjebb van.

 
   
 

A kilövés és a gyorsasági parádézás ott kezd nyögvenyelőssé válni, ahol egy rendes benzines épp elkezdene húzni: hármasban, úgy 80 Km/h felé. A gyorsulásmérésnél addig úgy érzi az ember, na, most aztán elkaptuk a fonalat, hasítunk, mint veszett fene, de jön a hármas, a 80, ilyenkor nem marad más, mint a bölcs mosollyal történő tudomásul vétel, esetleg az "ugyan kérem, ki akart itt gyorsulni?"

A 318d határozottan használható, főleg a 316i-vel vérrel-verejtékkel végrehajtott előzések emlékét felidézve. Az ideális persze a 320-as jelzésű dízelmotor lenne, ami méretre ugyanakkora, csak az 150 lóerőt 330 Nm nyomatékot tud, és amivel bizony ebben a pillanatban is tudnék mit kezdeni.

 
   
   

Hangosnak hangos, főleg az alapjárat, még melegen is. Városi körülmények között se mehet ki a fejünkből, mit is tankoltunk, országúton viszont váratlanul elhalkul, mintha ott se lett volna. Nemcsak a motorzaj tűnik el, de 90-140-es tempó között se szélzaj, se futómű, csak a csönd.

Ha jóindulattal közelítünk a kisdízelhez, azt mondjuk, ez is egy finom BMW-váltó. A Compact-ban már voltak gondjaim a hátramenettel, ami az egyestől eggyel balra van. Semmi hókuszpókusz, nincs felhúzandó gyűrű (Opel, stb), nem kell lefelé tolni (VW, stb.), nem kell felfelé húzni ( Mercedes): simán ott van, mellette.

 
   
 

Az ember persze tudja, hogy a szélsőbal a hátramenet, de az ilyesmi pont akkor jut eszünkbe a legkevésbé, amikor nem tudatosan, de nagyon szeretnénk egyesbe rakni. Például hirtelen el kéne indulni. Nos, én ilyenkor szoktam rükvercbe kapcsolni.

Fix könyökkel a kartámaszon is végigkapcsolhatók a fokozatok. A másik bajom a fokozatok közti távolsággal van: 140 milliméter az egyes és a kettes között, ez dízel-szinten is felér egy kismaratonival (Merci Cdi: 110 mm, Volvo V70 D5: 115 mm). Ezzel együtt is pontos, könnyű, de határozott a váltás, hibázni is csak a már említett esetben tudok, de az inkább memóriazavar, mint mechanikai.

 
   
   

A fék megint tökéletesre sikerült. A puszta lassulási adatokon kívül természetesen nyílegyenesen fékeződik. Jó az ABS, végig lehet szimulálni az elképzelhető vészmanővereket: amit fékezéssel és kormányzással meg lehet oldani, az a 318d-vel sikerülni fog. A legjobb, hogy a kemény satuzásnál is csak aprócskát bólint az autó, mint Anthony Corleone. A futóműnek nyilván kell valamit kezdenie a kasztni tehetetetlenségével, de - valószínűleg - előre mozdul.

A kormánnyal is van egy kis gond: elég kelletlenül reagál, mintha gyenge volna a szervó. Városi közlekedésnél, parkolásnál nem nagy öröm tekergetni, középállásba se szívesen tér vissza. És - ami valószínűleg a dízelmotorból és az orrnehézségből következik, nem tolja úgy a farát, mint egy tisztességes Bömbi. Igazából országúton derül ki, hogy nem kell még temetni azt a kormányt, nagyon jó sportos kis kormány az, csak városba kevésbé való.

 
   
 

A felfüggesztés, az bizony állat, nincs rá jobb szó. Érezni, hogy a futómű gumialkatrészei nem holmi renyhe művészradír-féleségek: az elődmodellnél lényegesen keményebb lett a gumiágyazás. Ezzel aztán úgy esünk be a kanyarba, ahogy úri kedvünk tartja, hatékonyan inspirál, hogy folyamatosan csiszoljuk a vezetési technikánkat.

A kipörgésgátló bizonyára nagyszerű dolog, de ugyanaz benne a jó, mint a futásban: amikor abbahagyjuk. Végre lehet pörgetni a kereket, és megtapasztalhatjuk, hogy a 318d mechanikája igazi, békebeli Bömbi. Nagy, igen nagy marhaságot kell elkövetnünk, hogy akár egy kicsit is elbizonytalanítsuk. Jó dolog a menetstabilizáló elektronika (BMW-nél csak 5 henger felett jár), de a legjobb egy rendesen megépített autó, ez pedig olyan.

   
  Műszaki adatok
 
 legnagyobb teljesítmény: 115 LE
legnagyobb nyomaték: 265 Nm
végsebesség: 204 Km/h
gyorsulás 0-100 Km-h: 10.7 s (gyári adat)
fogyasztás: 5.6 l/100 Km (vegyes)
Kormányközvetlenség: 3 ford/10.5 fordulókör

A kis csühögőt akkor szerettem meg igazán, amikor éjnek évadján kivittem egy nagyáruház-komplexum parkolójába, és a többszörösen összetett körforgalmakban próbálgattam, mikor kezd sodródni. Mind a rugózás, mint a lengéscsillapítás sportosabb lett, mint az előző csühösben, de ez csak akkor derül ki, ha erőteljes vallatásnak vetjük alá.

Egy normálisan autózó polgár soha nem fogja észrevenni, hogy egy sportos autóban ül. Jól tompítja az útegyenetlenségeket, dicséretesen nyeli a zajt, de ilyen stabilitást ennyire kényelmes futóművek nem adnak.

Értékelés: 3,5 - A 320d a maga erejével lenne 4.5, a 320d valami normálisabb belsővel 5          
 
 

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

fékpofakészlet, rögzítőfék
BMW X5 4.6 is zárt terepjáró 2002-2013
12298 Ft
porvédő készlet, lengéscsillapító
BMW 3 318 i lépcsőshátú 1982-1987
7666 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Get your gear and save big time
Relying on low prices and customer satisfaction Chinese webshops want to conquer Europe.