Összehasonlító teszt: BMW 530xd - Mercedes E 320CDI 4matic

Mindenekelőtt próbáljunk meg felülemelkedni a két márka legendás múltján, valamint az erre tökéletesen építkező PR-munkán, és igyekezzünk úgy megközelíteni a két autót, ahogy azt nagy értékű, tartós használati cikk próbája előtt kell. Tény, hogy az autóvásárlást nem csupán objektív szempontok vezénylik, sőt a modern autóipar éppen a külsőségekre épít, de mi két lábbal állunk a földön, nem hagyjuk, hogy elvakítson a csillag (vagy a vese), és a dolgok végére járunk.

Ilyen elhatározással láttunk neki a két autó összeméréséhez, de hamar kiderült, hogy ezen a szinten már nem nagyon van értelme egyszerű használati tárgyként összehasonlítani őket. A valódi eltérés nem centiméterben vagy lóerőben mérhető, hanem a megfoghatatlan és nehezen körülírható márkaarculatban, valamint (erre nincs más szó) a termék piaci pozícionálásában tapasztalható. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a nemzetközi vevőelégedettségi mérések alapján felállított ranglistában a BMW nem sokkal a japánok mögött az első tízben található, a Mercedes pedig még ennél is hátrébb.

Szinte teljesen sima az alja: nagy tempónál fontos a tökéletes aerodinamika

Mindenesetre végigcsináltunk minden olyan feladatot, amelyekkel a tesztautók terepező képességeit szoktuk feltárni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a két autót nem teljesen azonos időjárási körülmények között próbáltuk ki; és az is, hogy ennek valójában semmi köze sincs a végeredményhez. De csak sorjában!

Terepjáró-képesség

A hátsó gumin látszik miért kell ballonosabb abroncs terepre

Az Adventure Parkban mindkét esetben furcsán néztek ránk, vajon mi a fenét keresünk itt ezekkel az autókkal? A kételyek némiképp igazolódtak, de azért az akadálypályán tett látogatás után okosabbak lettünk. A betonról lekanyarodva már az első dombig eljutni is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: a BMW kemény rugózása, kisebb hasmagassága és peres gumijai miatt kifejezetten idegenül mozog a földúton. Persze a széria hátsókerekes modellnél jobban viseli az effajta megmérettetést, de az akadálypályán hamar képességei határaihoz érkezett.

12,5 centis hasmagasággal eddig lehet eljutni

Személyautók közül eddig egyedül a Skoda Octavia 4x4 volt képes mindenkit meglepő jó eredményt produkálni, keresztbe-kasul bejárta az összes akadályt. Ehhez képest a BMW partra vetett bálnaként igyekezett felküzdeni magát az átlagos terepjáró-képesség mércéjének megalkotott dombon.

Felárért rendelhető légrugózás, amivel ilyenkor még 3,5 cm-t lehet emelni az autón

A mélyre húzott első lökhárító már a megközelítésnél majdnem leért, de a leggyengébb pont mégsem ez volt, hanem a túlságosan kicsi hasmagasság (14,8 cm, eggyel több, mint a hátsókerekesé; az E5004matic-ban széria, egyébként felárért kapható AIRMATIC DC légrugózás, amivel 40 km/h alatt további 35 milliméterrel emelhető), az autó viszonylag hamar felfeküdt a buckára. Az összkerékhajtási rendszer jól működött: hiába emelkedett levegőbe az egyik kerék, az autó még simán tovább tudott menni.

A tüzetesebb vizsgálatnál kiderült, hogy az aerodinamikai szempontok előbbre valók voltak a kocsi aljának védelménél. Legalacsonyabban, például, hátul, a differenciálmű alján található hosszanti hűtőbordák sora van. Ezek hóban, jégen nincsenek sérülésveszélynek kitéve, de bakhátas földúton már nem árt az óvatosság.

Feljebb ment, mint a BMW

A Merci itt jelentősen előbbre jutott ugyan, de átkelni vele sem sikerült. Igaz nem sokon múlott, az autó hasa alig a holtpont előtt feküdt fel (pedig a 4matic modelleken egy centiméterrel megemelték az E osztály szabad magasságát). Ekkor vált jól láthatóvá, hogy a Mercedesnél komolyabban veszik az autó aljának védelmét, fémlapok óvják az alját és a kipufogó is jól el van dugva.

Következő feladat a félkaréj, ahol szintén viszonylag hamar feladtuk, mindkét autóval szinte azonos helyen. Nem az összkerékhajtás hatástalansága volt az oka, hiszen az mindkét kocsiban kifogástalanul dolgozott, az autók alacsony hasmagassága miatt azonban nem akartuk túlfeszíteni a húrt.

Ennél kicsit feljebb ment

Ugyanezen megfontolás miatt maradtunk távol a nagy bakhátas ereszkedéstől is, bár teljesen nyilvánvaló, hogy technikai értelemben nem lett volna probléma. A BMW-ben még lejtmenetsegítő automatika is segített volna. Összkerékhajtási rendszerük kifinomultságának köszönhetően mindkét autó teljes természetességgel hagyta maga mögött a homokcsapdát, bármilyen nehezítéssel próbáltuk is.

A járdaszegélynél sem árt vigyázni

Ezek után következhetett volna libikóka (amit a Skoda szintén lazán teljesített), de egyik autóval sem lehetett odaállni a farönkökhöz, mert a lökhárító alja leért. A rövid erdei sétát is leginkább csak a fotók kedvéért tettük meg, néhány kattintás után vissza kellett tolatni a BMW-vel.

Papírforma: ezek a kocsik legfeljebb a sáros földutakon vagy havas-jeges aszfalton képesek teljesíteni, de ott jóval nagyobb biztonságban teszik, mint az alapkivitelek. Mindet összevetve a Mercedes mutatkozott némileg kézségesebbnek offroad körülmények között, aljának jobb védelme, magasabb építésmódja, illetve kicsit puhább és hosszabb rugói miatt. A teljesítményt vagy a hajtáslánc kifinomultságát tekintve gyakorlatilag nincs különbség.