Kilója 15 083 forint

Teszt: BMW 740d

2004. október 19., kedd 09:49
5029 x 1902 x 1492 mm. Jaj, csak ki ne gyere elém, jaj, csak belém ne gyere hátulról, jaj, csak le ne üsd a tükröm, mantrázgattam az első pár kilométeren, aztán rájöttem, hogy mint mindent, a Hetes vezetését is meg lehet szokni.

Mit gondolnak, felemelőnek érezte volna Neil Armstrong, ha 1969. július 21-én, hajnali 2:56-kor (GMT) felajánlanak neki ajándékba egy Rolex Submarinert ? Valószínűleg nem, pedig bármely más pillanatban a meghatottság könnyei mardosták volna a torkát, ha valaki felajánlja neki a Világ Legjobb Karóráját, mai értékben olyan kétmillió forintért. De ha valaki az emberiség egyedei közül abban a pillanatban elsőként lép a Holdra, néhány percig nem izgatják a karórák. Még a zsebórák, sőt, talán a faliórák sem. Az ember már csak ilyen, egyszerre egy dologra tud összpontosítani.

Valami ilyesmi történt velem is, amikor az Alfa Mito bemutatójára érkeztem. Pedig borzasztóan érdekelt minden újkori Alfák legkisebbike, de nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy az építőkön – és gondolom jó pár nagyfejűn – kívül én leszek az egyik első magyar, aki rendeltetésszerűen használja a Megyeri hidat . Tehát autóval átrobog rajta.

A híd lenyűgöző, hosszú, praktikus, és évtizedek óta várunk rá. Nemzetünk egyik hosszan csúsztatott büszkesége, nehéz hát szótlanul elmenni mellette. Még egy Alfa Romeo Mitóval is. Mindebből nem következik, hogy a Mito rossz autó, az sem, hogy ne lenne elég feltűnő, de tény, hogy kellett pár perc nyugis szemlélődés a sajtósátor mögött, Buda felé vetett tekintettel, hogy be tudjak fogadni autós információkat.

Mondjuk, sokat azért nem kellett várnom a szikrára, mert az sem utolsó dolog, ha valaki az elmúlt évtized talán egyetlen könnyű építésű, valóban sportosnak ígérkező Alfa Romeójának volánja mögé pattanhat. A Mito alapkivitelben nem üti meg az 1,2 tonnát, így a hasonló sportos, minden jóval ellátott divatminik között is alultáplált topmodellnek számít. És ezzel a csekélyke testtel az Alfa 159-ről származó óriásfékek és egy 1,4 literes, 155 lóerős motor vív könnyen megjósolható kimenetelű harcot.

A Mito megy. 217 km/h a vége, 8,1 másodperc alatt teljesíti a sokat citált szabványgyorsulást. Ha nem is sportkocsi, ilyen adatokkal 2008-ban nem szokás szégyenkezni. Nálunk egyelőre csak ez a bikás változat lesz kapható, ára alapkivitelben kis híján ötmillió forinttól indul.

Nem kevés ez egy négy méternél csak pár centivel hosszabb autócska estében, de ha belegondolunk, hogy a Mito a Mini, a Beetle, sőt, a Peugeot 207 CC, a Corsa OPC és a Golf GTI ellen indul, már nem is olyan sok érte az a pénz. Jövőre 1.4 Limited Power Junior néven lesz belőle négymillió forintos kivitel is, 78 lóerővel.

Micsoda? 78 lóerő egy egynégyes motorból? Még inkább – egy egynégyes Alfa-motorból? Mindez 2008-ban? Mi ez? Valami szívódízel? Apámék 1996-os Toyota Corollája tud ennyit, száz köbcentivel kevesebből, pedig az új korában sem volt egy NDK-doppingszeres gepárd.

Az autóiparban minden furcsaságra van magyarázat. A sajtókonferencián megtudtuk, Olaszországban 2009-től olyan szabályt vezetnek be, hogy a kezdő sofőrök nem vezethetnek bizonyos teljesítmény fölötti autót – 80 lóerő lehet a határ. Nem mintha 80 lóerővel ne lehetne meghalni egy háztömbnyi autózás alatt, de ha így nyugodtabban alszanak a honatyák, lelkük rajta.

Gondolom, a ványadt Mito a csajoknak éppen elég mutatós lesz lóerők nélkül is, a fiúkák pedig biztosan megtalálják a módját, hogy némi befecskendezőrendszer-hekkeléssel és szűkítőeltávolítással szabadjára eresszék a ménest. Erőlködés nélkül olyan 105-115 lóerő lehet a motorban – vélem én. Állítólag olyan nyomatékos, hogy városban, országúton így is erősnek érezni, csak fönt elfogy. Ám legyen.

Meg persze lesz a kínálatban dízel is, a neve Mito 1.6 JTDm, ez négyhengeres és 120 lóerős. A köbcentiket próbálják meg kitalálni, egy tippet adok: nagyjából benne van a típusmegjelölésben. Majdnem elfelejtettem: ez 5,2 millától indul.

Az alfások mindenféle kecsegtető csomagot dobtak be, ahogy már lenni szokott. 350 ezerért feljebb lehet lépni Progression (ejtsd: progressn, azaz haladás) szintről Distinctive-re (ejtsd: disztinktiv, azaz kiemelkedő). Ilyenkor a hét légzsák, a menetstabilizáló, a kézi légkondi, a motoros ablakok és tükrök mellé jön még alufelni (a Progression-ön lemez van), igényesebb szövetű belső tér, fedélzeti számítógép, meg egy csomó krómozott biszbasz, ami elég jól mutat. E sok minden értéke 550 ezer forint lenne, de az Alfa odaadja nekünk 350-ért. Kúúúl.

Aztán, ha az embernek már megvan a Distinctive Mitója, érdekes alcsomagokat rendelhet. Például sportcsomagot 284 helyett 175 ezer forintért. Ködfényszórókkal, 17-es kerekekkel, hátsó tetőspoilerrel, látványosabb műszerekkel. Képzelhetik, milyen az alap. Ezt kötelező megvenni, higgyék el.

Erre még rá lehet vásárolni (vagy teljesen külön is meg lehet rendelni) a komfortcsomagot, ami 195 ezer forintnyi cuccot tartalmaz, az Alfa mégis 120 ezerért ideadja. Ne másszunk bele, hogy ez mennyire korrekt, komfortcsomag nélkül ugyanis nincs sebességtartó automatika, tolatóradar, első kartámasz meg egy csomó minden más. További felárért pedig mindenféle spéci matricázást rendelhet az ember. Ha láttak már hasonló módon kidekorált Fiat 500-ast, biztosan egyetértenek majd velem abban, hogy az eltalált díszítőmatrica súlyosan növeli egy autó értékét. De csak az eltalált.

Mindent egybevetve a Mito jó kis dög. Iszonyatosan merev a karosszériája, amit a gyáriak kiemeltek a beszédben, és érezni is rendesen. Nem pattog, nem zörög, nincsenek súlyos ergonómiai hiányosságai, nem kell majompózban gubbasztani a kormánya mögött. A kis tömeg a sok lóerővel érdekes képet ad. Az 1.4 Turbo Mito ugyanis a modern kori Alfák közül az egyetlen talán, amelyik rendesen megy. Nem tépi ugyan le az ember haját, a fogsora sem szalad ki a nyakszirtjénél egy-egy gyorsításnál, de amolyan kellemesen magabiztos. Turbólyuk lényegében nincs, de elmarad az a lúdbőröztető fújtatás, recegés, trombitálás, amit elsőkerekes Alfában utoljára a 145 2.0 Twin Sparkban élvezhetett az ember.

Cserébe kapunk finom kidolgozást. Az ajtókárpitok és a műszerfal sok eleme kemény ugyan, de a szövetes (drágább kivitelekben kevláros) betétek, a mesteri műszerformák és -skálázások, az illesztések, az ülés- és kormányhelyzet igazán kivételes. Ráadásul amellett, hogy elöl kényelmes, hátul is akad benne hely, sőt, még csomagtartó is létezik. Gondoljanak csak a Minire vagy a Beetle-re, és rájönnek, hogy a divatautó kategóriában ezek a dolgok nem általánosak.

A masszív kaszni, a minik között mérhető legnagyobb nyomtáv (ez az a méret, amekkorát a kerekein terpeszt az autó), a szörnyűséges erejű fékek mindent megtesznek azért, hogy a Mito két mérettel nagyobb sportkocsinak érződjön. Ezt azonban aláaknázza a pontatlan váltó, és az eleve nem olcsó alapkivitel gyér felszereltsége. Meg persze a gyári, sajtó- (és egyéb) fotók, amelyek az autóról születtek az elmúlt pár hónapban. Mert azokon szinte kivétel nélkül csúnyának néz ki a Mito. Kedves vevők! Ezt a kocsit élőben kell látni. Fotón bamba, varjúszemű lény, élőben aranyos, klasszikus retroautó modern beütésekkel. Kedves gyári fotósok, újságírók (jelen cikk szerzője beleértve) – próbálkozzatok többet!

Ha nagy nehezen végre megbékéltünk azzal, hogy semmiféle tuninggal nem fogjuk átlépni a 250 km/h-s limitet, no meg egy DTM-versenyen is alulmaradnánk mindenki ellenében, eljött az idő, hogy kipróbáljuk a Mitót. Abszolút korrekt fékek, futómű, kormányzás, ez az Alfa végre kis gázadásra, kis fordulaton támolygás nélkül lépked az úton. Jó. Igazából szerintem nem tud többet a Mininél, de erős alternatíva lesz, sokan átpártolnak majd rá. A végére hagytam, hogy van benne arculatváltó kapcsoló is: sportos üzemmódban nehezebb a kormányzás, gyorsabban reagál a gázpedál, ideges az egész autó, a másikban a laza haladás a cél, ujjtekerős a volán. Jót lehet szórakozni a kapcsolgatásával.

Lassan köthetjük a fogadásokat: vajon a Megyeri hidat adják át előbb, avagy eladják az első kontingensnyi Mitót Magyarországon. A Fiat-konszern nagyon elszánt, érdemes vigyázni vele…

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Sok szerencsét! Külföldön

Sok szerencsét! Külföldön
Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Mekkora szívás! – Romjaimba roskadva ültem
a motor előtt a sámlin, a garázsban.