Az üt először, aki igazán nagyot üt, és először. Nem tudom, hogy a
BMW hányadikként alkotta meg luxuslimuzinját, de az biztos, hogy ezzel
a Bangle előtti hetessel nagyot ütött. Valamiért minduntalan Balogh
Tiby bandája jut eszembe róla az Argóból, pedig az ország
vállalkozóinak fele irigyelte Berényi Mikit a Barátok Köztből, amikor
ilyen hetessel rohangált, még a korai időkben. A másik felének meg pont
ilyenje volt...
Hát igen, a hetes presztízse is erősen kétes lett, ahogy az
A8-é vagy
S osztályé, vagy
akár az
ML-é.
Pontosabban nem a presztízse kétes, hanem a felbukkanási körülményei
kétesek. Pedig alapjában véve sima luxusautóról van szó bőrüléssel,
tv-vel, esetünkben ötezer-négyszáz köbcentis V12-es motorral. Felejtsük
is el az előítéleteket, és vegyük sorra, miért is szeretik sokan, és
szeretnék sokan, és miért van csak keveseknek.
Nagy, lapos tepsi. Annyi kreativitás szorult a tervezőjébe, hogy meg
mert nézni más nagy és lapos autókat, hogy az övé milyen is legyen.
Annyira ingerszegény a külseje, hogy ha nem lenne ekkora, észre sem
lehetne venni a forgalomban.
A puszta mérete miatt figyelnek fel rá, és az alapján rögtön
tudatosul: ez bizony egy hetes. Az elöl-hátul lapos, középen is
teljesen egyszerű vonalon egyáltalán nem találni érdekes részletet. Az
igazi bajor konzervativizmus mintapéldánya, és tuti, hogy ilyennel
állítana be Harry, amikor Derrick kocsihozatalra utasítja. Ha kortársak
lettek volna.
Nem is a külseje, hanem
a belepakolt felszerelés miatt nőtt legendává, és lett egy teljes
gengsztergeneráció ikonja. Tesztpéldányunk a hangzatos 750iA nevet
kapta, ráadásul Individual felszereltséggel, amire már a kutya sem
emlékszik, mit jelentett 1998-ban. Mára csak maga az autó maradt,
esetleg néhány katalógusbúvár túrhatja ki, hogy pontosan mennyivel is
volt 20 millió felett az új ára.
Ma ugyanez alig három gurigáért megkapható. Nemcsak az értékvesztés
az érdekes, hanem hogy
egy mai (alsó-) középkategóriás autó áráért megvehetjük az alig tíz
évvel ezelőtti abszolút luxust, ami azért elég sok mindent jelent.
Közel az ezredfordulóhoz már elég komoly cuccokkal tömték meg az
ilyeneket.
A teljesség igénye nélkül: minden irányban állítható multikormány,
kétzónás légkondi, navigáció, telefon, CD-tár, tévé, bőrülések - még
az ajtókárpit is bőr -, minden elektromosan állítható, még a
fejtámlák és a hátsó napvédő roló is. És akkor ezek még csak a kényelmi
cuccok. A motor és a futómű környéke is eléggé elektromosított.
Reggel, ha felkelünk,
a kávé mellett fél órát tudunk beszélgetni az autóval. Elmondja,
hogy aludt, hogyan áll az ablakmosó folyadék szintje. Megkér, hogy
törölgessük le a csipát a ködlámpákról, és ilyenek. A fedélzeti
számítógép mindenen rajta tartja a szemét, mint Anya a Nostromón.
És teszi ezt olyan könyörtelenül rideg, németes stílusban, ahogy azt
a BMW-n kívül senki más nem tudja. Egy piros pöttyökből álló, a
sebességmérő
műszerek alá helyezett karaktermezőn üzen, és pöttyökkel rajzolja ki
a betűket. Ugyanilyen kijelzővel mutatja a beállított utastér
hőmérsékletet, de ezeken kívül minden más mutatós, és semmi más nem
piros. Érthetetlen az ilyen ergonómia, biztosan van rá magyarázat.
A tévé képernyője egyben a számítógép második mindenes monitora.
Ha nem a tévé - vagy teletext, mert az is van - funkción áll, innen
olvashatjuk le, hogy az átlagfogyasztás most a 16 vagy a 18 l/100 km
felé közelít-e, vagy hogy melyik rádióadót hallgatjuk. Vagy bármi mást.
A képernyő ilyenkor leginkább egy Excel-táblázatra hasonlít, és - ahogy
a klíma gombjai is - az összes kis kocka elvágólag fekszik egymás
mellett és alatt.
Van még két tekerőpoti is, az egyiket benyomva választhatjuk ki a
megfelelő sort a képernyőn...
nem ismerős? De bizony, az early iDrive-ról van szó, bizony.
Innen már csak egy lépés volt, hogy minden kezelési és kiválasztási
funkciót egyetlen ilyen tekerős-nyomható gombra kötve kuszálják össze a
kezelő agyműködését.
Ha tehát túljutottunk a műszerfalról felénk özönlő információk
rendszerezésén, érdemes kicsit körülnézni. Hihetetlen, hogy a
lekerekítés fogalma milyen gyorsan elfelejtődött. A kormány még kerek,
de aztán azon kívül nem sok ívet találni az utastérben. A belső tér
tervezőjének már az oviban is vonalzó lehetett a jele.
Lassan Excelben kezdünk gondolkodni, és innentől már nincs semmi
probléma a kezelhetőséggel. Minden a helyére kerül, értéket kap, a
funkciók tisztázódnak, és máris együtt tudunk gondolkodni az autóval.
Már csak azt a semmihez sem hasonlítható 7-es BMW-szagot kell
megszokni.
Így felkészülve jöhet az indítás. A kulcsot nem kell tartani az
indítózáshoz, elég meglökni, a többit ő tudja. Semmi rázkódás, semmi
remegés, csak egy kis vészjósló morgás jelzi, hogy
életre kelt a tizenkét henger, és bennük a 330 ló. Nem olyan sok
ám az. A korabeli SL600 Merga hatliteresébe 408 fért, és állítólag
érezhető is a különbség.
De eb legyen, aki ezzel foglalkozik. A 750
gyorsulása 0-100 km/h-ra nem olyan adat, amivel érdemes
felvágni, sokkal inkább az, hogy ha megindul, az olyan, mint mikor
egy tank rugaszkodik a rendőröknek, mondjuk a Blahán. A 0-100 csak egy
állomás, mindenféle erőlködés nélkül, ugyanabban a tempóban tudja ezt
akár 260 km/h-ig. Szóval, ha felvágni akarunk a gyorsulási adattal,
inkább a 180-260-at mondjuk, az sem lesz rosszabb.
Az okos automata váltó apró rántással jelzi, hogy dolgozik, ezt a
hátul ülők nem is feltétlenül veszik észre. Nekik aztán teljesen
kikapcsolható a környezet. Bár elöl sincs másként, de ott azért a
mutatós műszerek cikáznak, meg mindenféle egyéb inger is van, ami nem
engedi elfelejteni, hogy autóban ülnek. De
a menetzaj, a dülöngélés valóban ismeretlen fogalom. Ekkor
köszön vissza a hatalmas méret. Az elektronikusan vezérelt
lengéscsillapítókkal szerelt futómű mindent elnyel. A nagy tengelytáv
és a széles nyomtáv olyan stabillá teszi az autót, hogy szinte a
kanyarok is kiegyenesednek.
Egyszerűen semmit sem érzünk a külvilágból. Sokan ezért gondolják,
hogy
a 7-esben ülő felsőbbrendűnek érzi magát. Na jó, tényleg, ad egy
kis beütést a tudat, hogy miben csücsülünk, meg hogy ezt mások is
tudják. Itt jön képbe újra a presztízs. Pedig a hangtalan, jelentős
tartalékokkal bíró, kényelmes, teljesen kiszolgált utazásunk közbeni
nyugalom az, ami másokat bosszant.
Hogy jövünk ahhoz, hogy a piros lámpánál pöffeszkedve tévézünk,
miközben más az éveken át összekuporgatott pénzecskéjéből vásárolt,
1,4-es, fapados akármiben kucorog? Többek között éppen nekik készült ez
az írás, hogy megismerjék az elérhető autósluxust. Hogy megtudják -
ugyanannyiért nem kell senyvedni valami alapmodellben, már ilyet is
kaphatnak. Bár azt hiszem, ezt már sokan tudják, hiszen egyre több
7-est látni lakótelepek parkolóiban, státusszimbólum, ugye.
Persze fenntartani más kérdés. Nemcsak a fogyasztása nagy - BMW-ként
valószínűleg olajból is -, de minden alkatrész kellően drága hozzá.
Cserébe
csak akkor van szükség szervizelésre, ha reggel a kis piros
pöttyökkel ezt megüzeni. Csak úgy magától nem fog leállni. Én ugyan
még nem láttam út szélén 7-est lerobbanni, de kivételek mindig
vannak.
A vezetési élmény hiányzik még, hogy teljes legyen a kép. Egy
ilyen kategóriájú autónál nem elsődleges szempont, hiszen a sofőr
élvezete másodlagos tényező. Vezesse oda az autót, ahova mennünk kell
és kész. De akik rabszolga nélkül használják, azokat érdekelheti, hogy
a már említett teljes nyugalom és kikapcsolt külvilág mellett
süppedünk-e az ülésbe, és kanyarokban tolja-e az orrát.
Nem süppedünk, és nem tolja. Minden téren semleges a
viselkedése. Legyen lejtő vagy emelkedő, száraz vagy csúszós
útburkolat, jobb- vagy balkanyar, a 7-es menetstabilizátora beindul, ha
kell. Csendben teszi a dolgát, kihúz a bajból, megvéd a bajban. Kis
remegéssel a pedálon vagy furcsa gázreakcióval adja tudtunkra, hogy
most egy pillanatra átvette az irányítást, de csak amíg az autó nem
kerül biztonságba, és újra ránk nem bízhatja.
Valójában ugyanazt az élményt nyújtja ez a kilenc év körüli 7-es,
mint
a legújabb, meg annak vetélytársai. Hiszen ugyanannak a célközönségnek készült, csak az
időközben továbbfejlesztett cuccok vannak az újabbakban. Olyanok,
amilyenek nem feltétlenül hiányoznak az átlagos autózáshoz. És ha már
valaki más benyelte a tizensok milliós buktát az új árhoz képest, és
megengedhetjük magunknak, akkor érdemes egy kicsit ilyet is
birtokolnunk. Legalább az unokáiknak elmesélhetjük, hogy "amikor 7-esem
volt..."
További cikkeink
