Megmondtam nektek, hogy elhagyjuk a kispályát

Használtteszt: BMW 750iA - 1998

2007. január 12., péntek 08:30
Albán bérgyilkosok, nürnbergi gengszter... Na haggyámá!

Az üt először, aki igazán nagyot üt, és először. Nem tudom, hogy a BMW hányadikként alkotta meg luxuslimuzinját, de az biztos, hogy ezzel a Bangle előtti hetessel nagyot ütött. Valamiért minduntalan Balogh Tiby bandája jut eszembe róla az Argóból, pedig az ország vállalkozóinak fele irigyelte Berényi Mikit a Barátok Köztből, amikor ilyen hetessel rohangált, még a korai időkben. A másik felének meg pont ilyenje volt...

Hát igen, a hetes presztízse is erősen kétes lett, ahogy az A8-é vagy S osztályé, vagy akár az ML-é. Pontosabban nem a presztízse kétes, hanem a felbukkanási körülményei kétesek. Pedig alapjában véve sima luxusautóról van szó bőrüléssel, tv-vel, esetünkben ötezer-négyszáz köbcentis V12-es motorral. Felejtsük is el az előítéleteket, és vegyük sorra, miért is szeretik sokan, és szeretnék sokan, és miért van csak keveseknek.

Nagy, lapos tepsi. Annyi kreativitás szorult a tervezőjébe, hogy meg mert nézni más nagy és lapos autókat, hogy az övé milyen is legyen. Annyira ingerszegény a külseje, hogy ha nem lenne ekkora, észre sem lehetne venni a forgalomban. A puszta mérete miatt figyelnek fel rá, és az alapján rögtön tudatosul: ez bizony egy hetes. Az elöl-hátul lapos, középen is teljesen egyszerű vonalon egyáltalán nem találni érdekes részletet. Az igazi bajor konzervativizmus mintapéldánya, és tuti, hogy ilyennel állítana be Harry, amikor Derrick kocsihozatalra utasítja. Ha kortársak lettek volna.

Nem is a külseje, hanem a belepakolt felszerelés miatt nőtt legendává, és lett egy teljes gengsztergeneráció ikonja. Tesztpéldányunk a hangzatos 750iA nevet kapta, ráadásul Individual felszereltséggel, amire már a kutya sem emlékszik, mit jelentett 1998-ban. Mára csak maga az autó maradt, esetleg néhány katalógusbúvár túrhatja ki, hogy pontosan mennyivel is volt 20 millió felett az új ára.

Ma ugyanez alig három gurigáért megkapható. Nemcsak az értékvesztés az érdekes, hanem hogy egy mai (alsó-) középkategóriás autó áráért megvehetjük az alig tíz évvel ezelőtti abszolút luxust, ami azért elég sok mindent jelent. Közel az ezredfordulóhoz már elég komoly cuccokkal tömték meg az ilyeneket.

A teljesség igénye nélkül: minden irányban állítható multikormány, kétzónás légkondi, navigáció, telefon, CD-tár, tévé, bőrülések - még az ajtókárpit is bőr -, minden elektromosan állítható, még a fejtámlák és a hátsó napvédő roló is. És akkor ezek még csak a kényelmi cuccok. A motor és a futómű környéke is eléggé elektromosított.

Reggel, ha felkelünk, a kávé mellett fél órát tudunk beszélgetni az autóval. Elmondja, hogy aludt, hogyan áll az ablakmosó folyadék szintje. Megkér, hogy törölgessük le a csipát a ködlámpákról, és ilyenek. A fedélzeti számítógép mindenen rajta tartja a szemét, mint Anya a Nostromón.

És teszi ezt olyan könyörtelenül rideg, németes stílusban, ahogy azt a BMW-n kívül senki más nem tudja. Egy piros pöttyökből álló, a sebességmérő műszerek alá helyezett karaktermezőn üzen, és pöttyökkel rajzolja ki a betűket. Ugyanilyen kijelzővel mutatja a beállított utastér hőmérsékletet, de ezeken kívül minden más mutatós, és semmi más nem piros. Érthetetlen az ilyen ergonómia, biztosan van rá magyarázat.

A tévé képernyője egyben a számítógép második mindenes monitora. Ha nem a tévé - vagy teletext, mert az is van - funkción áll, innen olvashatjuk le, hogy az átlagfogyasztás most a 16 vagy a 18 l/100 km felé közelít-e, vagy hogy melyik rádióadót hallgatjuk. Vagy bármi mást. A képernyő ilyenkor leginkább egy Excel-táblázatra hasonlít, és - ahogy a klíma gombjai is - az összes kis kocka elvágólag fekszik egymás mellett és alatt.

Van még két tekerőpoti is, az egyiket benyomva választhatjuk ki a megfelelő sort a képernyőn... nem ismerős? De bizony, az early iDrive-ról van szó, bizony. Innen már csak egy lépés volt, hogy minden kezelési és kiválasztási funkciót egyetlen ilyen tekerős-nyomható gombra kötve kuszálják össze a kezelő agyműködését.

Ha tehát túljutottunk a műszerfalról felénk özönlő információk rendszerezésén, érdemes kicsit körülnézni. Hihetetlen, hogy a lekerekítés fogalma milyen gyorsan elfelejtődött. A kormány még kerek, de aztán azon kívül nem sok ívet találni az utastérben. A belső tér tervezőjének már az oviban is vonalzó lehetett a jele. Lassan Excelben kezdünk gondolkodni, és innentől már nincs semmi probléma a kezelhetőséggel. Minden a helyére kerül, értéket kap, a funkciók tisztázódnak, és máris együtt tudunk gondolkodni az autóval. Már csak azt a semmihez sem hasonlítható 7-es BMW-szagot kell megszokni.

Így felkészülve jöhet az indítás. A kulcsot nem kell tartani az indítózáshoz, elég meglökni, a többit ő tudja. Semmi rázkódás, semmi remegés, csak egy kis vészjósló morgás jelzi, hogy életre kelt a tizenkét henger, és bennük a 330 ló. Nem olyan sok ám az. A korabeli SL600 Merga hatliteresébe 408 fért, és állítólag érezhető is a különbség.

De eb legyen, aki ezzel foglalkozik. A 750 gyorsulása 0-100 km/h-ra nem olyan adat, amivel érdemes felvágni, sokkal inkább az, hogy ha megindul, az olyan, mint mikor egy tank rugaszkodik a rendőröknek, mondjuk a Blahán. A 0-100 csak egy állomás, mindenféle erőlködés nélkül, ugyanabban a tempóban tudja ezt akár 260 km/h-ig. Szóval, ha felvágni akarunk a gyorsulási adattal, inkább a 180-260-at mondjuk, az sem lesz rosszabb.

Az okos automata váltó apró rántással jelzi, hogy dolgozik, ezt a hátul ülők nem is feltétlenül veszik észre. Nekik aztán teljesen kikapcsolható a környezet. Bár elöl sincs másként, de ott azért a mutatós műszerek cikáznak, meg mindenféle egyéb inger is van, ami nem engedi elfelejteni, hogy autóban ülnek. De a menetzaj, a dülöngélés valóban ismeretlen fogalom. Ekkor köszön vissza a hatalmas méret. Az elektronikusan vezérelt lengéscsillapítókkal szerelt futómű mindent elnyel. A nagy tengelytáv és a széles nyomtáv olyan stabillá teszi az autót, hogy szinte a kanyarok is kiegyenesednek.

Egyszerűen semmit sem érzünk a külvilágból. Sokan ezért gondolják, hogy a 7-esben ülő felsőbbrendűnek érzi magát. Na jó, tényleg, ad egy kis beütést a tudat, hogy miben csücsülünk, meg hogy ezt mások is tudják. Itt jön képbe újra a presztízs. Pedig a hangtalan, jelentős tartalékokkal bíró, kényelmes, teljesen kiszolgált utazásunk közbeni nyugalom az, ami másokat bosszant.

Hogy jövünk ahhoz, hogy a piros lámpánál pöffeszkedve tévézünk, miközben más az éveken át összekuporgatott pénzecskéjéből vásárolt, 1,4-es, fapados akármiben kucorog? Többek között éppen nekik készült ez az írás, hogy megismerjék az elérhető autósluxust. Hogy megtudják - ugyanannyiért nem kell senyvedni valami alapmodellben, már ilyet is kaphatnak. Bár azt hiszem, ezt már sokan tudják, hiszen egyre több 7-est látni lakótelepek parkolóiban, státusszimbólum, ugye.

Persze fenntartani más kérdés. Nemcsak a fogyasztása nagy - BMW-ként valószínűleg olajból is -, de minden alkatrész kellően drága hozzá. Cserébe csak akkor van szükség szervizelésre, ha reggel a kis piros pöttyökkel ezt megüzeni. Csak úgy magától nem fog leállni. Én ugyan még nem láttam út szélén 7-est lerobbanni, de kivételek mindig vannak.

A vezetési élmény hiányzik még, hogy teljes legyen a kép. Egy ilyen kategóriájú autónál nem elsődleges szempont, hiszen a sofőr élvezete másodlagos tényező. Vezesse oda az autót, ahova mennünk kell és kész. De akik rabszolga nélkül használják, azokat érdekelheti, hogy a már említett teljes nyugalom és kikapcsolt külvilág mellett süppedünk-e az ülésbe, és kanyarokban tolja-e az orrát.

Nem süppedünk, és nem tolja. Minden téren semleges a viselkedése. Legyen lejtő vagy emelkedő, száraz vagy csúszós útburkolat, jobb- vagy balkanyar, a 7-es menetstabilizátora beindul, ha kell. Csendben teszi a dolgát, kihúz a bajból, megvéd a bajban. Kis remegéssel a pedálon vagy furcsa gázreakcióval adja tudtunkra, hogy most egy pillanatra átvette az irányítást, de csak amíg az autó nem kerül biztonságba, és újra ránk nem bízhatja.

BMW 750iA - 1998

Valójában ugyanazt az élményt nyújtja ez a kilenc év körüli 7-es, mint a legújabb, meg annak vetélytársai. Hiszen ugyanannak a célközönségnek készült, csak az időközben továbbfejlesztett cuccok vannak az újabbakban. Olyanok, amilyenek nem feltétlenül hiányoznak az átlagos autózáshoz. És ha már valaki más benyelte a tizensok milliós buktát az új árhoz képest, és megengedhetjük magunknak, akkor érdemes egy kicsit ilyet is birtokolnunk. Legalább az unokáiknak elmesélhetjük, hogy "amikor 7-esem volt..."

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.