Miért nem nők a személyi sofőrök?

Megvolt: BMW X5 3,0 sd

2008. március 13., csütörtök 00:42
– Van egy kis baj, meghúztam a Bömöst.
– Akarod, hogy innentől inkább én vezessek?
– Igen, az jó lenne.

A teszt elég rosszul végződött, ideiglenes munkaadóm vitt haza.

„Most komolyan, a telefongyár vezetői nem kurváztak összevissza?” – kérdezem Lacit, aki huszonöt éve személyi sofőr ugyanott, a hetvenes években még telefongyárban. „Nem, nem történtek ilyen dolgok, akkoriban néhány ezerhatos Ladával dolgoztunk a cégnél, a vezetők közül azt vittük, akinek éppen szüksége volt fuvarra” – ábrándít ki.

Igazán kár, a meghúzott X5 mellé még egy becsületsértési per is jól jönne, de ha történt volna ilyen, Laci úgysem mesélné el, nagyon diszkrét és szigorú benyomást kelt. Nem eszik autóban például, ami nálam megint egy kizáró ok a sofőri állásra pályázva. Nem is járja morcsos kézzel markolni a vajszínű bőrkormányt.

A6 helyett X5? Kőkonzervatív szedán helyett vagány SUV? A kontraszt valójában ennél sokkal kisebb, mert az X5 viselkedése nem sok eltérést mutat az A6-hoz képest, csak magasabbról és kicsit puhábban teszi ugyanazt. Ez azért is lehetséges, mert az X5 nem SUV, hanem SAV, nem utility, harem activity, a terepjáró képesség végleg a margón dekkol.

Ez az X5 volt az első biturbó az országban, harminc kiló súlytöblettel 286 lóerőt tud, a szólózó testvér 235-öt. Hét másodperc alatt gyorsul százra, ami egy ilyen homlokot tolva és több mint két tonnát húzva egy SUV-tól épp elég. Egy SAV-tól is. A gyári adatok szerint ezt kicsit több mint tíz liter, a kisebb testvérhez képest egy deci többletgázolajért teszi. Aranyosan kamuznak, mert az autó analóg, húsz literig számozott pillanatnyi fogyasztásmérője elég sokszor kiakad. A felturbózott modell nagyobb féktárcsákat és krómveséket is kapott.

– A Volvód csomagtartója kinyílt már? – kérdezik a márkakereskedésben, ahova első kötelező szervízre és olajcserére mentünk. A családregénnyé terebélyesedő csomagtartó-történet kitunkolása után spontán és rövid, de felettéb szórakoztató és személyre szabott sajtóúton vettem részt.
– Fúú, de gyönyörű ez a padlizsán Ötös! – erre mutattak mást is, gyöngyházfehér kupét és türkiz Egyest. Az X5-ből – a leeresztett olajon kívül – természetesen semmi nem csöpög pár ezer kilométer után, ez nem a tartósdákó, hanem egy tartós béemvé.

Az Audi egy 255 lóerős, 3,2-es V6-os FSI quattro. Ez az egyetlen A6 példány, ami érzelmeket tud kiváltani belőlem. Egyszer már szerepelt nálunk, egyedi fényezése lemossa róla a kemény audiságot. Ez egy piszkosul jó autó, de így legalább szerethető is. Mert mi tudjuk szeretni is az Audikat.

Az X5 kasztnija még újdonság, mellette az előző A6 egy tiszta udvar, rendes ház. Talán túl rendes, Audi még nem osztotta két részre az emberiséget, a BMW-k meg az ezredforduló óta ezen vannak. A két tökéletesen megoldott formát ez különbözteti meg egymástól. Az X5-re sokan befordulnak, de jó eséllyel feltűnik majd a tankönyvekben, mert forradalomhoz pont ennyivel kell több, mint a tökéletes feladatvégrehajtáshoz. Ugyanez állna a szembeküldött X5-Q7-re is, és az A6-ra ráereszthetnénk az ötös formáját is, a lényeg ugyanaz: a különbséget nem a szedán és a SUV, bocsánat, SAV alapvető alkati eltérései adják.

„Hahaha, a hangja ennek jobb!”

Most akkor döntsük már el, a legerősebb, benzines V6-os A6 quattro vagy a legerősebb dízel X5 a jobb?

Az X5 vezetése csak az üléspozíció magasságában különbözik egy négykerék-meghajtású szedánétól. Nem billeg, nem dől, nem bénázik a magas doboz. Kimentünk vele a városból sietni és kanyarogni, úgy feszül az útra, mint egy nagy, aranyra dukkózott mozdony, zsíros szénnel és két sztahanovista fűtővel.

A hathengeres motor kisebbik turbófeltöltője felel az alacsony fordulatszámon elvárt teljesítményért, a brutális, 580 Nm nyomaték 1750-es fordulatszámon köszön be az ablakon és zaklat: „Jó napot, én vagyok Herr Nyomaték, gyomrod a helyén? Vagy már a vajbőrön?”

Az X5 ezzel a motorral és a hatfokozatú automatával gyomorforgatóan jó, már ha szabad ilyet mondani. A váltó, ha nem erőltetik, állandóan alacsony fordulaton tartja a halkan ketyegő motort, egyenletesen és észrevétlenül váltogat felfelé, és valóban tíz litert fogyaszt.

Kifejezett gázadásra a robotizált automata hátrafordul egy pillanatra, csak utána csap a lovak közé. Épp csak annyit vár, hogy feltűnjön, nem zavaró a bambasága, mint a Volvo D5-jéhez csatlakozó váltónak. Az X5 pillanatnyi kivárása se tűnt volna fel, ha nem vezetem közvetlenül utána az Audit, a kormányról is kapcsolható Tiptronicnak csótányokat megszégyenítő reakcióideje van.

Az X5-ben az aszimmetrikus váltókar csodás lakberendezési tárgy, de pont annyit kell vele foglalkozni, mint egy nem robotizált automatával, ebben lehettek volna bevállalósabbak. Remélem, legközelebb elhagyják középről a váltókart.

A fekvőrendőrökön, macskakövön mindkét autó futóműve fölényesen kerekedik felül, érdemben nincs különbség, mindkettő halk és kényelmes, ideális sofőrös limuzinok. Pontosabban limuzin és SAV.

A mosóban nem kérek belső takarítást az X5-nek, nálam az autó állapota még a patyolattiszta kategóriába tartozik. Kiderült, jól tettem, na nem mintha tiszta lett volna. Olyan még nem volt, hogy Lacinak megfeleljen a mosóban porszívozók munkája, nem szól egy szót se, de bent a cégnél mindig alaposan felültakarítja az eredményt. Még egy ok, amiért nem lehetnék sofőr. Szerintem tiszta volt. Ragyogóan tiszta.

Hátsó lábtérben az Audi pár centivel erősebb, a BMW vállban jobb. A belső kialakítás formái, a kezelőszervek ergonómiája ízlés kérdése, az i-Drive-ot gyorsan meg lehet szokni; hogy az újságíróknak ez nem megy egy hét alatt, nem a BMW hibája. Senki sem vesz autót egy hétre, az új dolgokat meg néha nehéz lenyomni a nép torkán, de mintha ez lenne a kifordított kasztnijú, befordított bélésű béemvék küldetése.

Egy autó hangja számít, de ebben a munkakörben a némaság fontosabb. Nem látom magam előtt sem az A6-, sem az X5-tulajdonost, ahogy a márkatalálkozón állnak a húszplusszos gépekkel a parkolójában, és gerjednek az akusztikára. De a benzines V6 még így agyonszigetelve is tud örömet okozni, ahogy a kipárnázott dühöngőben dörömböl.

Ez volt az első béemvé életemben, erre meghúzom. Eleinte minden tesztautó szörnyű para volt. Meghúzom (muhaha), megtöröm, ellopják, leszarja egy galamb, belehányok, ilyen képek lebegtek a szemem előtt, és megkönnyebbülten szabadultam meg tőlük.

Pár hónap után enyhültek a tünetek, végül el is múltak, bár még mindig aránytalanul óvatos vagyok velük – az enyémhez képest mindenképpen. A Volvóm elkényeztetett, de mégiscsak érzéketlen tank műanyag lökhárítókkal és rozsdafoltokkal. Ezt az átkozottul jó, még újszagú X5-öst minden óvatosság ellenére megcsináltam. Egy személyi sofőrnek nem munkaköri kötelessége, de az egynapos próbálkozásba ezt a programot is belezsúfoltam.

A gazdája tudott ezen nevetni, én nem. Súlyos megfelelési kényszerrel és maximalizmussal sújtva küzdöttem a hányingerrel, és égtem, mint a rongy, amíg ő ügyesen nyugtatgatott, és szépen berakott a jobb egyre. Nagyjából ez a leglényegibb különbség a férfiak és a nők között. A többi simán átműthető, de a hiszti, az kiirthatatlan a csajokból. Az X5-öt joggal nevezik SAV-nak, bármennyire is nevetségesek az új kategóriák, főleg a nevük, de ez az autó már képes ötvözni a luxusszedánt a hobbiterepjáróval. A következő béemvé már rendes hátsókerék-meghajtású lesz, mert a károsult nevetve megígérte, ha megjön a 135i, mehetek azzal is, simán: autót pénzért lehet kapni.

BMW X5 2007 3.0sd BMW X5 2007 3.0sd

A Totalcar értékelése:

Úttartásban, vezetési élményben és kényelemben a négykerék-meghajtású szedánokat szorongatja, nagyobb hasmagassággal, magasabb üléspozícióval és állat külsővel.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.