A Boxster idehaza a félreértett Porsche; csak mert olcsóbb és kisebb, sokan butikosporsénak, műkörmösök és friss húsról álmodó középkorú üzletemberek bulvárcirkálójának hiszik. Az ilyen emberek tévednek. A Boxster az Úr egyik legédesebb ajándéka minden igazhitű autóbuzinak.

Az első változatot nyolc éve relatíve kevés pénzből fejlesztette egy kissé ingatag helyzetű Dr. Ing. Ferdinand Porsche AG. Aztán szépen belehabarodott a fél világ, eladtak belőle 160.000 darabot, szénné keresték magukat, megnyolcszorozták a cég részvényeinek értékét, és most bemutatták a 80%-ban teljesen új változatot, aminek a továbbfejlesztésére lényegesen többet költöttek, mind az előd megcsinálására a semmiből.

A szervezők nem akartak megőrjíteni minket, ezért tesztvezetni már a sajtótájékoztató előtt is lehetett. Jó jel, ezek szerint nem érzik szükségét, hogy elmondják, mennyire jó autó lett, hátha észrevesszük magunktól. A fokozatosság kedvéért a gyengébbik, 2,7-es, 240 lóerős alapváltozattal kezdtük.

A Boxster név a boxermotoros roadster rövidítése. A hathengeres motor az ülések mögött, azaz középen van, tehát nem farmotoros, mint a 911-es. Azaz a mérnököknek nem egy eredendően előnytelenebb felállásból kell zseniális sportautót készíteniük, hanem rögtön a létező legjobból. A nehéz motor nem az első vagy a hátsó kerekeket próbálja kisodorni a kanyar ívéről, hanem ott van, ahol a legészrevétlenebbül húzhatja meg magát, igazságosan, középen.

A gyengébbik Boxster is csodálatosan szól. Hat henger és egy vaskos kipufogó morog az ember füle mögött, elevenen, vadul. A két hengersor külön-külön rendszerbe pufog, amit aztán a végdobok között egy vaskos cső összeköt, innen a testesség. A motorfejlesztési mérnök vigyorogva mesélte, hogy mindent szépen kiszámoltak géppel, aztán addig cserélgették a csöveket, amíg ilyen nem lett. Mert hangolni csak fülre lehet.

Ami egy magamfajta Boxsterszüzet először felizgat, az a kezelőszervek súlyossága. A kormány, a váltó, a pedálok, minden úgy mozog, hogy érezzük, további nehéz, kemény vasakhoz csatlakoznak, nem szimulátort vezetünk, hanem autót. A mai elektromos szervók korában egészen fantasztikus újra felfedezni a kézzel-lábbal vezetés örömét, mint koton nélkül a szex, olyan. Mindebben az a vicces, hogy persze minden csupa szervo a Boxsterben is, csak máshogy sikerült, jobban, közvetlenebbül, valóságosabban.

Az első néhány méteren egyértelmű, hogy különleges autóban ül az ember, ilyet utoljára az F355-ben éreztem, egy kategóriával feljebb, meg talán a Speedsterben, eggyel lejjebb. Érdekes módon ezek is mind középmotorosak, de a Boxster kicsit más. A Speedsterben szinte szájonvág az irányváltás azonnalisága, a tehetetlenség teljes hiánya. Speedsterben meztelennek érzi magát az ember, a Boxster meg mintha tökéletesen méretezett páncéling volna, együtt mozog veled, semmiben sem gátol, de érzed, hogy erős anyagból van.

Lehet, hogy ez a gyengébbik változat, de nagyon jól megy és gyönyörűen szól. Egyenletesen, boldogan tol bele az ülésbe, kanyartól kanyarig rohan vidáman, és ha egyszer elfordul a kormány, úgy fekszik az ívre, ahogy egy disznó a sárba hemperedik, kéjesen, örömmel, teljes harmóniában a világgal.

Minden roadsternek ilyennek kéne lennie, de a legtöbb sose lesz ilyen. Sose fognak így tapadni és ilyen finoman csúszni kezdeni, sose fogják ilyen rezzenetlen testtel lenyelni az úthibákat és ilyen makacsul fogni az utat egyszerre. A kényelem és a sportosság ilyen fantasztikus egyensúlya egy nyitott tetejű autóban szinte teljesen érthetetlen. Az egyik pillanatban harminccal poroszkálunk a szűrt napfényben, a csajunk haját birizgálva jobb kézzel, a következőben gúvadó szemmel, izzadó tenyérrel tiporjuk a gázt, vadásszuk az ívet és vonyítunk az örömtől ugyanabban az autóban, és mindkét szerepben a világ egyik legjobbja van a fenekünk alatt.

A Boxster kényelmes autó. Az üléspozíció alacsonyabbra került, hogy a magasabb emberek is elférjenek a háromrétegű, szintén továbbfejlesztett, magnéziumvázas vászontető alatt. Miért nem keménytetős a Porsche, mint mondjuk a 206CC? Mert az nehéz, és pont a lehető legrosszabb helyen nehéz: magasan. Szigetelni így is lehet: mentünk csukott tetővel nagyon-nagyon gyorsan, és így utólag visszagondolva egyáltalán nem tűnt fel semmi különös. Nem volt zaj, nem fütyült a szél, semmi se.

A szél már csak azért sem fütyül, mert a Boxster sokat volt szélcsatornában. Teljes burkolatot kapott az alja, átalakították a nagy tempónál automatikusan felemelkedő hátsó spoilerkét (ami nyitva csúnya), és összehoztak egy 0,29-es légellenállási együtthatót, ami kabriónál minimum tiszteletre méltó. Részben ezért lehet, hogy állandó kényszeres gyorshajtás mellett se tudott 13,3 liternél többet fogyasztani a 3,2-es.