Kacsatánc

Teszt: Citroën C3 SensoDrive

2003.03.31. 14:21
A legelegánsabb, legerõsebb, legjobbhifis, mindenextrás tesztautót nyúzom éppen. Már a neve is ezt mutatja. Exclusive. Jó, jó, hogy ez csak a kisautónak számító C3, de tudjuk, nem minden a méret, bizonyos helyzetekben ezt technikával lehet pótolni. Talán ezért van a kocsiban a SensoDrive nevû csodaváltó.
 
  

A fekete elegánssá teszi az autót. Itt ugyan arról írnak, hogy a világos színek az igaziak a C3 számára, de a Kalahári sárgánál (leánykori nevén metálmustár) biztosan plasztikusabb hatást kelt. Ad neki egy kis komolyságot, úgy, hogy a kerekded formák játéka nem vész el. A kilincseket viszont nem szabad közelrõl szemlélni. Bután olcsó mûanyag hatásuk egy pillanat alatt meg tudja rendíteni a C3 eleganciáját. A Citroën ezt kilincsvédõnek titulálja, lelke rajta, de ez szimplán optikai tuningnak számít. Két lépésrõl már érthetõ, hogy krómozás helyett kapjuk. Kell is, mert a felniken, a cégemblémán, két apró feliraton, na meg a lámpákon kívül semmi más nem töri meg a nagy és ezúttal sötét felületeket.

 
   
     Black is Beautiful

Az asszociációkkal bajban vagyok. A szaksajtó és a gyár békés egyetértésben arról akar meggyõzni, hogy a C3 formájában a CV2, a Kacsa reinkarnációja gurult elém. Van benne valami, de ami nekem elõször eszembe jutott errõl a formáról az a Warsava, (szül. Pobjeda) gömbölydedre formált karosszériája. Azok az ívek, azok a hajlatok_ Jól el is zarándokoltam a Vasúttörténeti Parkba , párosfotót csinálni egy sínautóvá nemesedett Warsava-val, de az emlékeim egy kicsit megcsaltak.

 
   
  Warsava kontra C3

Szembõl semmi köze a két autónak. Hátulról viszont_ nem tudtam rendes fotót csinálni, de becsszóra, van hasonlóság. És ha már ott jártam, íme a bizonyíték, hogy a fekete-ezüst színkombináció nem csak négykerekûeknek áll jól.

 
   
     Fekete ezüst

Az elegancia odabenn is folytatódik. A mûszerfal és az ajtók nagy része kopogós mûanyag, de a sötét részeket remekül kombinálták világosabb és meglehetõsen erõs mintákkal domborított részekkel. Üzenet: bocsánat, hogy nem használtunk drága anyagokat, ugye kérem, ennyiért ez lehetetlen, ellenben gondolkoztunk, mivel is lehetne feldobni az enteriõrt.

 
   
  

A tárolórekeszek makacsul dolgoznak a minõségérzet ellen. A mûszerfal tetején lévõt egyszerûen lehetetlen kinyitni. Ha mégis sikerül, nem áll meg a felsõ helyzetben, magától visszacsuklik. Amennyiben mégis sikerül nyitott helyzetben rögzíteni, nem lehet becsukni. Kicsit ügyetlenebbek kísérletezés közben körmüket veszthetik, ujjukat törhetik. A mûszerfal alatti klasszikus kesztyûtartó pedig nyitás rá tud esni a lábunkra. Más gond nincs vele.

 
   
     

Az ülésekre nem lehet panasz. Kényelmesek, ezt még igazán nagy kocsikhoz szokott utasaim is megjegyezték. A világos kárpitanyaguktól féltem, zsemleszínû kutyákhoz ugyan ideális, de a teszt ideje alatt bebizonyosodott, hogy nem funkcionál mágikus hengerként, nem kell extrém módon óvni. A lehajtható kartámasz kicsit rövid, és a vége hajlamos a lefelé konyulásra, de némi ügyeskedéssel jól el lehet rajta helyezkedni.

A hátul ülõk már nincsenek ennyire jó helyzetben. Az ülés formája ugyan remek, de a fejtámlák, ha nincsenek felhúzva, kényelmetlenül nyomják az ember hátát. A lábtér az autó méretéhez képest elfogadható, a fejtér viszont meglepõen kicsi. Én a 186 centimmel már bajban voltam. Az autó formája többet ígért. Rá kellett ébrednem: a hátsó ülések célközönsége nem én vagyok, inkább Anna, a maga tizenöt hónapjával.

A mamája örömmel vette észre, hogy C3-ba gyerekülést szerelni sokkal könnyebb, mint az átlagos, nem emelt utasterû személyautókba. Anna pedig jól láthatóan élvezte, hogy nem a hátsó ajtó kárpitját látja, hanem gond nélkül ki tud nézni a vele egy magasságba került ablakon.

 
   
  Anna kilát

A gyermekcsomag részeként a belsõ visszapillantó fölé szerelt kis tükörben mindig szemmel tarthatjuk a gyereket. Anna, amint egy kicsit nagyobb lesz, biztosan értékelni fogja a szintén a gyermekcsomag részét képzõ, az elsõ ülések hátuljáról lehajtható asztalkát, további pár év múlva pedig kéjes örömmel tölti rádiótelefonját az ülése melletti csatlakozóból.

 
   
     Gyerekfigyelõ tükör

A kormánykeréken nem spóroltak egy centime-ot, oppardon eurócentet sem. Remek a fogása, a kétszínû bõr remekül passzol a beltérbe. Ráadásul négy irányba állítható, így nem találtam senkit, aki ne tudta volna magának tökéletesre igazítani.




 
   
  Digitális mûszerfal

A mûszerfal narancssárga háttérvilágítású LCD-kijelzõ, ami jó nagy számmal írja ki az aktuális sebességet. A Citroëntõl nem idegen a számjegyes kijelzés, még tisztán mechanikus módon is próbálták sikerre vinni a régebbi modelljeikben. Az ilyenkor szokásos ellenérv, hogy a hagyományos órákat sokkal könnyebb leolvasni, ahhoz elég egy szempillantás is, ehhez meg_ hát ehhez meg elég másfél szempillantás. Haladunk valahol a város útjain, lássuk csak, mennyivel megyünk, igen, ötössel kezdõdik, az jó, azt még ki lehet magyarázni a rendõrnél. Kell ennél több?

A mûszerfal tetején lévõ kis ablakban olvashatjuk, melyik ajtó maradt nyitva, hány fok van odakinn, esetleg fagyveszélyre való figyelmeztetéssel kombinálva. És itt a pontos dátum, de ha zenét hallgatunk, akkor errõl szól minden felirat.

 
  C3 autóhifi.
 
   
 
   
     
Az autógyártók egy ideje ráéreztek, mekkora biznisz van az autóhifi eladásában. Szemérmetlenül drágán árulnak közép- vagy még inkább alapkategóriájú berendezéseket, és mellé hangzatos reklámszlogeneket. A Citroën, legalábbis a C3 esetében meglepõen józanul számol. Az Exclusive kivitel esetében a kormányról vezérelhetõ CD-s Clarion fejegység, a szintén a mûszerfalba beépített ötlemezes Blaupunkt CD-tár, az elsõ ajtókban komponens, hátul koaxiális hangszórókkal hetvenezer forintba kerül. Ugyanez a rendszer az olcsóbb modelleknél már száznegyvenezer forintot kóstál. Érdekes ez a Clarion-Blaupunkt kooperáció, a bolti modellek bizony nem hajlandók együttmûködni, de mit meg nem old egy autógyár katalizáló hatása. A kezelhetõséggel nincs semmi gond, minden érthetõ, egyszerû. A CD váltó nem kapkodja el a dolgát, két lemez közötti váltás nem egy pillanat mûve, és közben jól hallható ahogy a mechanika dolgozik. Olyasféle zajok törnek elõ, mint amikor R2D2 beskálázza magát az olajfürdõszobában.

Na és a hang? Korrekt. Nem kell, hogy az elsõ utunk az autóhifis mûhelybe vezessen. Elég mondjuk két hét múlva arra kanyarodni. A legnagyobb probléma, hogy a mélyhangok igen szûkösen vannak meg. Itt nem kárpitlebontó, üvegdomborító mélyekrõl beszélek, hanem arról, hogy a legtöbb zene kiürül, lapossá, fárasztóvá válik. Beteszünk egy lemezt, jé, de kellemesen szól, rendben, jön a következõ szám, hm, ebbõl elég volt, legyen inkább csend. Az alternatíva egy jobb komponens szett használata lehet. Ilyenkor minden funkció megmarad, de a zene sokkal tovább hallgathatóbbá válik.