Bemutató: Citroën C5 – 2008

Janus-arccal a különcség felé

2007. október 20., szombat 08:51
Különcnek lenni pompás – gondolom, és elégedett vigyorral kanalazok a koncentrikus köröket formáló tányér szélére komponált homárhús alá. Ízeltlábúakat enni meg aztán különösen.

Különcnek lenni pompás, de nem könnyű. Kivéve, ha az ember tenger nélküli ország polgára, mint én, vagy mint jó eséllyel ön: egy homárpotroh és kész!

Egyébként ennél azért keményebb munka. Tudják, a hőtan második főtétele. A különcség az entrópia ellen szól, hogy ne váljunk pudingszürkévé. Azért végezzük.

És vannak vállalatok, amik kiszolgálnak bennünket. Vásárolhatunk Macintosh számítógépet a kockafej PC helyett, és máris egy kicsit különcök vagyunk. A motorizált helyváltoztatást pedig megoldhatjuk Citroënnel. Hidropneumatika, meg álló közepű kormány, meg általános begombázott francia dizájn. Vigye a Passatot, akinek kell, meg a Mondeót is vigye.

De körülbelül egy éve minden Macintoshon elfut ugyanaz a Windows, amit az egész világ használ. Na ilyenkor mi van?

I. A lebegtetés problémái

A 2001 óta létező Citroën C5 első változatából egy példány rendszeresen a kettővel ezelőtti lakásunk alatt parkolt, és arra gondoltam, hogy ez egy, a Jupiter nagy vörös foltjára méretezett végbélkúp. Hasonló könnyedséggel siklott át rajta a tekintetem, mint a hasonlat tárgya egy görcsölő záróizmon. Végtelenül, pusztítóan unalmas volt. És akkoriban még nem is tudtam, hogy a Citroën jó pillanataiban maga a ragyogó avantgárd.

Ahogy Nínó Karotta írta a kombiról: egy bálna. És a bálnák nem részletgazdagságukról vagy formai érdekességükről ismertek. Egyszerűen nagyok. Mert megtehetik, Arkhimédesz óta azt is tudjuk, hogy miért. Vízben a hozzá nagyon hasonló sűrűségű állati testből tetszőleges méretű lebegtethető különösebb erőfeszítés nélkül.

A nagy, mozgó testek szárazföldi lebegtetésének problémáját a Citroën is feltalálta, bár nem a héten, hanem több mint fél évszázada. Szintén folyadék kell hozzá, de óceán helyett csövekben. Hidropneumatikusan először a Traction Avant fenekét függesztették fel, 1954-ben, majd egy évre rá az egész DS-t. A technika aktuális verziója a Hydractive 3+, a C6-on volt először, ez a rendszer került az új C5-be is.

A hidropneumatika a Citroën-különcség egyik legfontosabb eleme. Különc ember nem vágyik a szárazföldre, vele folyadékon keresztül érintkezik, feneke könnyedén suhan a göröngyös út felett. Hasonlóan a Macintosh-felhasználóhoz, aki az Aqua névre hallgató felhasználói felületen keresztül érintkezik adataival.

De akkor hogyan lehet, hogy a Hydractive 3+ választható opció, és nem az autó alapértelmezett része?

II. Fregattmadarat a gomblyukba

Van az angolban egy nagyszerű kifejezés, az acquired taste. Olyan dolgokra vonatkozik, melyek esztétikája nem magától értetődő: tanulmányozást, gondolkodást kíván, majd a tapasztalatok ülepítését. A jó Citroënek ilyenek. Amikor először láttam élőben közelről DS-t, ormótlan, aránytalan, szörnyű testnek gondoltam, semmi nem úgy állt rajta, ahogy a szemem elvárta volna. Idővel leült, pár hét múlva rájöttem: zseniális.

Hasonlóan működik a DS modern utódja, a C6. Első ránézésre nincs rajta olyan forma, amit az agy képes lenne megemészteni. Olvadó, disszonáns, aszimmetrikus izé, és egyáltalán, hogy lehet egy autón ekkora első túlnyúlás? Hogy nem dől orra? Ilyen autót nyilván csak a Cadillac Ranch másolatainak készítői vesznek, hogy ne kelljen targoncát bérelniük.

Majd eltelik pár nap és az ember semmi mást nem akar gazdag középkorára. A C6-ből kiszállhatunk öltönyben, feltűrt szárú zsebes nadrágban, nyakunk köré tekert hattyúban: gyilkosan, arisztokratikusan elegánsak leszünk. És nem kell feltartott orral járni, elintézi helyettünk az autó.

Amikor a C5 először kigurult Párizsban, stroboszkópok, konfettihóvihar és rákkendroll kíséretében, a C6-ot láttam. Szembejött, és az első lámpája bizonyos szögből C6, meg aztán ott van a hűtőmaszkkal integrált Citroën-embléma.

Aztán hirtelen oldalra fordult és Ford Mondeóvá alakult: a C-oszlop alatti ablak pontosan ugyanolyan alakú.

Majd megint C6: a tető lejtése bizonyos szögből, és a konkáv hátsó ablak. És megint Mondeo: emelkedő farú, háromdobozos szedán.

Részleteiben bizsergető. Borzasztó szép a kilincsek vonalában végighúzódó domborítás. A bonyolult, rétegzett orr a ködlámpákkal. A dacos, kiálló visszapillantó tükör. Tökéletes, brilliáns az olvadás közben megkevert mézeskalácsházakból készült kerék.

Hány méter? És lesz hozzá V6?

Ha kíváncsi az autó technikai adataira, gyorsreagálású hírszerkesztőnk a bemutatóval párhuzamosan meg is írta őket. Erre tessék.

De végül csak egy nagy szedán marad. Igaz, sokkal szebb, mint az első volt. De nem érződik, ami a C6-nál – vagy a háromajtós C4-nél –, hogy az autót csínytevő zsenik tervezték a Nagy Magellán-ködben, és most átteleportálták a Földre, és néznek minket teleszkóppal, hogy mit szólunk hozzá. Hogy például megesszük-e, esetleg meglocsoljuk, vagy beszélgetni próbálunk vele.

Nem elég különc. Mintha egy konzervatív nagyvállalati munkahelyen öltönyünk gomblyukába pompás fregattmadarat ( Fregata magnificens) tűznénk, és kicsit zavartan vizsgálnánk kollégáink reakcióit. Vajon zavarba jönnek, amikor a madár felfújja vörös torokzacskóját? A különcséghez pedig nem illik a környezet reakcióinak firtatása.

III. Hol lehet aludni?

Persze kit érdekel mindez, ha egyszer beleült. Citroënbe álmosító fotel illik, és úgy tűnik, ezzel nem lesz gond. Kapunk laminált üvegeket is, a mindenféle zajokat kiszűrendő. Állítólag nagyon csendes lesz, ha megy.

A bemutatón lejátszottak egy rögzített beszélgetést az autó akusztikai felelősével, akinek az a dolga, hogy azonosítsa a zajforrásokat, kövesse a belőlük származó zajok útjait az utastérbe, és állítsa meg őket. Szenvedélyes embernek tűnt. Hamarosan kiderül, hogy jól dolgozott-e, de ezen a bemutatón az autók egy helyben álltak. Amikor beleültem, a vendégek hada már ebédelt, úgyhogy kint is síri csend volt, a motor meg nem járt.

Hátra egy pompás szelet hal, és egy rafinált, madártejből, karamelles ragacsból, fagylaltból és diólikőrből komponált desszert után ültem be. Az autó érzékelte a helyzetet, és a testtömegem 99,87 százalékát a felső szemhéjaimba csoportosította. Elmondom mire emlékszem a posztprandiális ködből: elfért a térdem. És nem úgy értem, hogy „elfért”, hanem úgy, hogy elfért: volt előtte hely még bőven, mielőtt feltűnt az első ülés hátulja. És elhihetik, nem poroszos derékkal ültem, hiszen karó helyett francia ételeket nyeltem.

Fontos: ha ilyen autót vesznek, vásárolják a szövettel kombinált bőrülést. Az ülőfelület és a háttámla kárpit, az oldala bőr: kellemes az ülés szabad felületeivel érintkező kéznek, de nem ragadunk bele, mint a bőrbe, aminél kevés kellemetlenebb tapintási élmény van.

Ülésből egyébként két fajtából válaszhatunk majd, a sajtóanyag szinesztéziagazdag virágnyelvét lefordítva az egyik kényelmes, a másik sportos. Előbbi a Harmonie, utóbbi a Caractère.

IV. Diétás kóla

Kanyarodjunk vissza az elejére. Az autó fény- és hangjátékos kigördítése előtt a vállalat vezetői prezentáltak, a görbék és szlogenek között találtam egy érdekes részt: a Citroën ezzel az autóval két dolgot akar csinálni. Egyrészt megtartani a hagyományos Citroën-vásárlókat, tehát akik kényelmes és kicsit furcsa autóra vágynak, másrészt területet szerezni. Más, úgynevezett normális autók vásárlóit.

Ez a stratégia végül a futómű tárgyalásánál öntött konkrét formát: a Hydractive 3+ mellett választhatunk plebejus acélrugókat is. Ha esetleg idegenkednénk a nyilván elromló francia furcsaságoktól, mégsem járnánk Passattal vagy Mondeóval, mert annál azért avantgárdabbak vagyunk, hogy minisztériumi osztályvezetőnek maszkírozzuk magunkat.

Veszélyes vizek. Ez most bátorság vagy bátortalanság?

Mert különcség nincs ritkaság nélkül. Lehet-e furcsa autót készíteni és közben megnyugtatni mindenkit, hogy nyugi, annyira azért nem furcsa? Nem a tervezői vízió alárendelése ez rövidtávú pénzügyi céloknak? Jó-e a Citroënnek, ha részben Mondeo-vásárlókból akar élni? Nem idegeníti ez el azokat, akik különcök akarnak lenni?

Coca-Colából is van cukor- és koffeinmentes verzió, minden új Macintoshon, ugye, gond nélkül fut a Windows. A Coca-Cola Company részvényeinek árfolyama így alakult az elmúlt tíz évben:

Az Apple-é meg így:

Na, ebből nem derül ki: döntetlen. Én meg egyelőre csak annyit tudok, hogy kólát iszom, és a belátható jövőben maradok Macintosh felhasználó. Nagy szedánra meg még nincs szükségem.

Meg aztán lehet, hogy a Citroën-vásárló egyszerűen kényelemben akar ringatózni. Egyáltalán nem érdekli, hogy más emberek egy hasonló autóban hidropneumatikával vagy acéllal támasztották meg testüket. Az egy kicsit olyan, mintha egy házibuliban az ember az ágyához vásárolt matrac rétegeiről beszélne, kitérve a kókuszháncs-széna határra.

Olyat meg különc kultúrember nem csinál.

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

tömítőgyűrű, differenciálmű| tömítőgyűrű, kerékagy
SUZUKI JIMNY 1.3 16V zárt terepjáró 2001-2013
1496 Ft
olajnyomás kapcsoló
SUZUKI SWIFT 1.3 GTi/GXi Ferdehátú 1986-1989
1554 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
SUZUKI KIZASHI 2.4 lépcsőshátú 2010-2013
5420 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

I didn’t find this car. She found me
Go, see, buy - purchasing a car can be that easy. Or you go through hell, come back to end up with the same car you never wanted to have.