Utazás Alcantarába

2004.01.21. 10:44
Kapcsolódó cikkek (1)
A látszat csal. Kicsi vagyok, de a nagy dolgokat szeretem. Nagy motorokat, nagy kutyákat, nagy adag kajákat, nagy fotelokat és autóból is megalomán vagyok. Kedvenc járműveim közé tartozott a 80-as évek végéről származó Chevy buszunk, melyben ha akartam, felálltam, és az otthoni TV-nézős fotelnél is kényelmesebb székeiben anélkül is igazán kellemesen lehetett utazni, hogy az 5000 köbcentis motort beindítanánk.
csik.jpg

A C8 2003-ban régi alapokra - ez volt a Citroën Synergie - épülve született újjá. Új a hátsó rugózás, és módosították az elsőt is. Elnöki székes változata 136 lóerős 2.2 HDi dízel motorjával nem csak kényelmes delizsánsz, de baráti fogyasztásával a nagyobb utazások költségvetésére is jótékonyan hat.

A jármű egyáltalán nem volt ismeretlen. A mi cé-nyolcunk leginkább abban különbözött a már tesztelt példányoktól, hogy a három sorba rendezett 2-3-3 leosztású üléseket elnöki méretű és kidolgozású, 2-2-2 leosztású alcantara fotelekre cserélték. Kevesebb utas, nagyobb hely. A járművön belüli mozgás mégsem megoldott, a két sor ülés között nem lehet a demizsonért hátragyalogolni.

 
  A konkurensek
 
  Fiat Ulysee
Peugeot 807
Lancia Phedra
Seat Alhambra
Volkswagen Sharan
Mitsubishi Space Wagon
Renault Espace
Ford Galaxy
Fiat Multipla


Az első három buszlimuzin nem csak kategóriájában azonos a C8-cal. Az EuroVan névre keresztelt közös gyermekek a Fiat és a PSA konszern összebútorozásából születtek. A négyes ikrek nem egypetéjűek, mindháromnak saját orra és hátsó fertálya van.

A motor a már jól ismert 16 szelepes, 2,2-es turbódízel. Az európai szemmel mérve izmos kis motor csöppnyinek tűnik az amerikai luxusbuszok 5000 cm 3-nél kezdődő lökettérfogata mellett. A benzinkút kasszájánál azonban már nem vágyódunk úgy a benzinfaló motoróriás után, egy teljes Budapest-Milánó-Budapest útra 8,0 liter/100 km-es átlagfogyasztást kalkuláltunk. A fedélzeti komputeren az átlagfogyasztás 7-14 liter között változott. 100-as tempónál 7 litert, 130-nál 8-9 liter, 150-nél 12 litert jelzett, ami már nem olyan kevés, de tankolások után valahogy mindig barátságosabb értéket számoltunk.

A gyorsítás 100-110-es tempóig kielégítően dinamikus, főleg ha figyelembe vesszük a nem kis tömeget (1783 kg). A biztató felvezetés után kicsit csalódott voltam. A gyorsítás dinamikája nem volt túl hűséges: faképnél hagyott, amint túlléptem a megengedett legnagyobb sebességet. Végül is a C8 180 km/h körüli végsebességre képes (négy személlyel), de ehhez már idő kell. És hosszú, beláthatóan rendőrmentes útszakasz.

A klíma kitapasztalása egész embert kívánó feladat. Elképzelem, amint a frissen C8-hoz jutott apukák kellemes hétvégéket töltenek az autóban, míg otthonukban asszonykájuk a vasárnapi ebédet kevergeti, és gyereklármától távol, elnöki kényelemben próbálják kitapasztalni a Citroën buszának időjárási anomáliáit. Se apuka nem vagyok, se szabad hétvégém nem volt a C8-cal, így az anyósülésen mellettem utazó kollégám foglalta le magát a természeti jelenségek gombbal történő befolyásolásával a Milánóig tartó 10 órás úton. És vissza is.

Az első ülések elektromosan állíthatók személyre, a hátsók már csak kézi úton. Hiába kevesebb a székek száma, a hat ülés mellett már nehezen marad hely a csomagoknak. Hátul éppen egy bőröndnyi sut maradt, a dagadtabb sporttáskát már lapítja a hátsó ajtó, ezért két ülést összehajtottunk, hogy a helyére is tudjunk pakolni.
Luxusülések ide vagy oda, a C8 Excecutive elnöki foteljei közül csak az első kettőbe építették be az elektronikus ülésfűtést. A sofőr és a titkár kényelme tuti, a főnökök meg majd hátul vacognak. A kisebb dolgok elhelyezésével már nincs semmi gond: nem kevesebb, mint 50 rekesz van a buszban. Pedantomán autóvásárlók mindenképpen meg lesznek elégedve a pakolási lehetőséggel, itt biztos meg lesz mindennek a helye.

A futómű nem olyan ringatózó, mint az amerikai buszokon. A haladósabb tempóval sem volt baj, még a kanyargós ausztriai autópályán sem. Kormányozni is nagyon kellemes, szeretem az olyan autókat, amikor nem csak tekeri az ember a világba a kormányt a könnyítő segedelmével, hanem érezni is, mit csinál, éppen ezért buszlimuzinhoz képest elég keményen bele lehet mászni élesebb kanyarokba.

Nyugalmunkat semmi sem zavarta, míg egy lendületesebb körforgalomba behajtva az ESP lámpája (menet stabilizátor) fel nem kapcsolódott, és az istennek sem akart elaludni. A kapcsolására hivatott gombot hiába nyomkodtam (balkéz felé a kormány alatt). A kézikönyv - az anyósülés utasa azonnal lapozgatni kezdte - azt írta, ha néhány másodperc múlva nem kapcsol vissza, irány a márkaszerviz. Kis idő múltán tankolni kellett, és megálltunk. Újraindítás után ismét rendesen viselkedett, egészen a következő sportosabb kanyarvételig. Az átlagsebességnek semmi nem tesz olyan rosszat, mint a gyakori megállás, ezért hagytam, hadd világítson.

A C8 adrenalinnövelő akcióinak itt még nem ért vége. Az autó átvétele után a második utcasarkon felvillant a kettes kijelzőn, hogy laposak a gumik. A gumik azonban rendben találtattak, hát tovább nem sokat foglalkoztam a felirattal. A továbbiakban indulás után 2-3-szor mindig kísértett a felirat.