Víg merénylet az értelem ellen

Caterham Super Seven - 2000

2000.11.26. 20:02
Van egy olyan autó, amire mosolyogva mutogatnak az emberek az utcán, nyáron belesüt a nap, olyan stílusa van, mint egy igazi veteránnak, és Ferrarikat eszik reggelire. Viszont egy Zastava monstrumnak hat mellette, az extralistája pedig rövid, mint Kojak frizurája. És most már Magyarországon is meg lehet venni, csak tehetősnek kell lenni hozzá. Nagyon tehetősnek.
 
   
   

1957-ben Colin Chapman, a Lotus atyja elhatározta, hogy épít egy tanuló versenyautót tehetséges autósportbarát fiataloknak. A közúton és versenypályán egyaránt használható koncepció lényege az egyszerűségben rejlett: merev csőváz, könnyű szerkezeti elemek, minimális önsúly, relatíve nagy teljesítményű motorok.

A Seven nem a szédítő erőről szólt, hanem a tökéletes vezetési élményről, amelyben vezető és autó eggyé válnak. A karakteres kedves békaarc nem sokat változott az azóta eltelt 43 év alatt, a műszaki tartalom azonban annál inkább: a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egy mai Seven csinos retrokülseje nagyon komoly menetteljesítményekre képes sportautót takar.

 
   
 

A Lotus húsz év után, 1973-ban úgy döntött, a továbbiakban az elitebb piacokra kíván koncentrálni, így eladta az otthon összerakható készletben - úgynevezett "kit car"-ként - árusított Seven licenszét a Caterhamnek. Azóta a Caterham bábáskodik a Seven fölött, méghozzá meglehetős sikerrel: ilyen egybehangzó lelkesedést kevés más autótípusnak sikerült kivívnia magának.

A siker titka az eredeti elgondolás kitartó követése, a technikai fejlődés folyamatos kihasználása mellett. A mai Caterhamek korszerű futóművön ülnek, ultramerev vázukat alumínium és karbon karosszériaelemek borítják, hosszú motorházuk alatt pedig a Rover legmodernebb négyhengeresei dolgoznak, egyes modellekben fantasztikusan megnövelt teljesítménnyel. A Seven nem az utazás öröméről szól: utazni ugyanis szörnyű a zajos, szűk apróságokban. Vezetni őket viszont olyan élmény, amelyhez hasonló a versenysporton kívül nem nagyon adatik meg az embernek.

 
   
   

A pilóta feneke és az alatta száguldó aszfalt között 15 cm a távolság, a pillekönnyű autó puszta gondolatokkal is irányítható, és sem a közutakon, sem a versenypályákon nem sok riválisa akad. Ez utóbbinak ékes bizonyítéka, hogy a Királyi Autóklub 1975-ben kizárta a Sevent a nyílt pályaversenyekről, mert egyszerűen "túl gyors" volt. Így az ízig-vérig versenyre való autók saját bajnokságokban indulnak, itt legalább találnak ellenfelet maguknak.

 
   
 

A mindennapi közlekedésben sem nagyon akad a Sevenhez hasonló: nem sok autóban ülve nyílik lehetőség arra, hogy a piros lámpánál a vezető felfelé nézhessen a mellette álló csuklós Ikarus gépzsíros kerékagyára. Minden vadsága ellenére a Caterham kiváló közlekedési eszköz: vezetni csodálatos, és városszerte csak barátságos és elismerő tekintetekkel találkozik a sofőr szeme, mert minden rendkívülisége dacára semmi hivalkodás sincs a külsejében.

 
   
   

A teljesítmény nem csak egyenesben meggyőző, a Caterham a kanyarban hihetetlenül stabil és tökéletesen irányítható. A nagyszerű futómű és a tekintélyes teljesítmény révén az autót gyakorlatilag a gázpedállal is kormányozhatjuk - bár ekkor meglehetősen sűrűn kell majd a gumishoz látogatni. A Seven minden variánsa különleges autó, azonban mind közül kiemelkedik a legújabb fejlesztés, a Superlight R 500. A Superlight - bár utcai forgalomra is alkalmas - valódi versenyautó.

Az 1,8 literes Rover eredetű motor finom átdolgozás után 230 lóerőt ad le, ezzel a jelenlegi legnagyobb fajlagos teljesítményű szériában gyártott szívómotor. Ehhez a teljesítményhez mindössze 460 kg önsúly társul, melyek összevetéséből értelmet nyer az R 500 elnevezés: éppen ekkora teljesítmény jutna átszámítva egy tonna tömegre.

 
   
 

Ehhez fogható adatokkal egyetlen másik autó büszkélkedhet, a McLaren F1, melynek árából azonban egy kisebb parkolóházra való Seven is kijönne. Csak az összehasonlítás kedvéért: az EVO magazin tesztje szerint az R500 egy brit versenypályán súlyos másodpercekkel megvert egy FIA GT szériájú pályaversenyautót és egy superbike-ot.

A hatsebességes váltón és önzáró differenciálművön keresztül a hátsó kerekekre érkező erő 3,7 másodperc alatt gyorsítja százra a fejének leszakadásával vívó sofőrt, és a téboly meg sem állna 234 km/h-ig, ha lenne élő ember, aki ilyen tempó mellett dacol a tető, ajtó és szélvédő híján egyenesen az arcába vágó gyilkos menetszéllel.

 
   
   

A Caterham Seven azonban nem pusztán egy plátóian szerethető klasszikus, ugyanis már Magyarországon is megvásárolható. A hazai kizárólagos importőr a B.ON.T.EX, mely egyelőre az európai specifikáció szerint épített 1,6-os és 1,8-as 115 és 122 lóerős Roadsport és a 150 lóerős 1,8 VVC nevű változó szelepvezérlésű modelleket fogja forgalmazni. E teljesítményadatok az R 500-hoz képest talán szerénynek tűnnek, azonban érdemes megjegyezni, hogy a kisebbik motorral szerelt változatnak is elegendő 5,8 másodperc nullától százig, ezzel pedig nem sok szégyenkeznivaló akad.

 
   
 

A gyorsaságnak persze ára van: a B.O.N.T.EX valahova 10 és 11 millió forint közé becsüli az indulóárat, ami nem kevés egy ilyen távolról sem praktikus autóért, ennyi pénzért azonban ilyen képességű rivális egyszerűen nincs a piacon. Ha a márka fanatikusainak és a szakújságíróknak hinni lehet, egyvalamiben biztos lehet a leendő vásárló: még a végsebességnél kavargó brutális orkán sem fogja tudni soha letörölni az arcáról az első percben fültől fülig kiülő boldog vigyort.