Karalábétól a családig mindent

2009.01.27. 01:59

Adatlap Citroën Berlingo Sx - 1998

  • 1868 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 69 LE @ 4600 rpm
  • 125 Nm @ 2500 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    16.9 másodperc
  • Végsebesség:
    142 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.7 l/100km
Erőltetett vidámsággal próbálja feledtetni a tényt: emberek helyett inkább krumpli szállítására tervezték. Ezzel együtt egy megkímélt példány remek választás lehet egy csóró magyar család számára.

Már egész olcsón egész újat kapni. Egy Citroen-kereskedésben találtuk ezt a 2001-es Multispace-t, hiteles 110 ezer kilométerrel, szervizkönyvvel, 1,6 millió forintért. Itt vették valaha, most ide hozták vissza beszámíttatni, közben végig itt szervizelték – van-e ennél csodálatosabb filemiledal, amit az autóvásárló hallhat?

(Jó tudni: a Citroennél nagyon jól működik az alvázszám alapján történő szervizháttér-lekérdezés. Én azért nem vettem meg egy Xantia kombit, mert a 160 ezer kilométerrel kínált, ’97-es kocsi ’99-ben járt egy német szervizben, ahol egyebek mellett komplett automata váltót, hidraulikát cseréltek benne. Ha garanciaidőben ennyi baja van, mi lesz vele később?)

Kívülről kifejezetten kellemes a szemnek, főleg ebben a vidám metálfényű aranysárgában. Barátságos arc, nagy, zöld ablakok, haszonjárműhöz képest egész dinamikus arányok. Bent jóval szomorúbb látványt nyújt. Tesztautónk, a kisgyermekes családoknak szánt Multispace zöld biztonsági övekkel, tiritarka üléskárpitokkal, zöld óraszámlapokkal, a középkonzolon konyhai munkalap-szerű, szintén zöld műanyagfelületekkel próbálja oldani a hangulatot. Ki tudja, újkorában talán még jól is állt neki, de így, kissé megkopva, elkoszosodva csak hangsúlyozza az érzést: nem személyautóban, csak annak pótlékában ülünk.

És még sok minden más is emlékeztet rá: ez egy teherautó. Nagy gombok, lapos kormány, lefelé taposandó pedálok, hatalmas, meredek szélvédő, billenőablakok hátul, burkolatlan lemezek a csomagtérben, kemény hátsó futómű. Jóval kulturálatlanabb, mint egy személykocsi, ugyanakkor azt is sugallja: üsd-vágd, úgyis kibírja. Kisgyermekes apának pedig ez igen pozitív üzenet. És IKEA-bútorokat, kerti kapát, hordó cefrét is szívesebben fuvaroz az ember egy ilyen puttonyossal, mint egy plüssbe burkolt kombi rakterében.

Különben tágas, praktikus, jól pakolható autó, a hasonló külméretű Xsara Picasso közel nem kínál ennyi teret. A hátsó üléssorban meglepően nagy a lábtér, a gyerekülések jó messze kerülnek az első ülésektől, a kis drágák nem tudják szétrúgni apuci és anyuci gerincét. Aki egynél több gyereket szeretne rendszeresen fuvarozni, mindenképp két tolóajtós példányt vegyen, különben küzdelmes dolog a belső oldalra szíjazni a porontyot. Egyébként ez a tolóajtó a Berlingo legnagyobb előnye a kombikkal szemben: szűk helyen beszállni, gyereket berakni csodálatosan egyszerű.

A mi autónknak egy nagy baja van: 1.9 D jelzésű szívódízel szerencsétlenkedik benne. Szó se róla, a PSA 1868 köbcentis blokkja tartós, megbízható, és takarékos szerkezet, de annyira lomha vele ez a viszonylag nehéz, magas kasztni, hogy ha a gyermekzsivajtól nem is, az idegtépően sokáig tartó kigyorsításoktól biztosan megőszülnék, míg eljutnék vele, mondjuk a tenger partjára egy családi nyaralás során.

Alul nagyon gyenge, felül viszont rendkívül erőtlen. Azért igyekszik szegény. Elindulásnál ugyan hajlamos lefulladni, de ha mégis sikerült mozgásba lendíteni, vérmes morajlással pörög fel a motor újra és újra. Rövidek a fokozatok, az egyes, kettes, hármas, hamar elfogy, jön a négyes, ekkor lenézünk az órára, és uramfia: máris ötvennel száguldunk! Tankolni viszont tényleg ritkán kell bele, az 55 literes gázolajtartály ráérősen 900 kilométerre is elegendő lehet. A 110 ezer kilométeres futásteljesítmény tesztautónknál teljesen korrektnek tűnt. Az a pár dolog, amit lehetett benne kapcsolgatni, működött, a kormánymű, futómű sem volt elhasználódva, csupán a jobb első féltengely kopogott figyelmeztetően a szűk kanyarokban.

A szívódízelnél sokkal kellemesebb útitárs a kétliteres HDI – csak azzal több lehet a baj. Az már ízig-vérig új motor, a fogyasztói társadalom számára. Egy darabig minden rendben, aztán jön az első típushiba, a leszakadó ékszíjtárcsa. Aztán az üzemanyag-ellátó rendszer, a turbó, és rájövünk, hogy az új, erős, takarékos, dinamikus motort már nem fogja tízezerér’ helyrehozni Józsi bácsi az utca végéből, mint a régi szívódízelt.

Olvasóink írták

Igénytelenségét és megbízhatóságát én is csodálom, mivel féltem a francia minőségtől ...mert előtte Renaultom is volt

Írjon ön is ítéletet !

Általánosságban nincs olyan, hogy Berlingo. Az új, nagylámpás széria jóval megbízhatatlanabb, változatos hibák sorát képes produkálni, a motorral, az elektronikával, a futóművel is bármikor lehet gond – állítja róla a profi szerelő A régiek tartósabbak voltak, ott főként a HDI-motorral akadtak bajok – erősíti meg saját tapasztalataival az általunk hallott mendemondákat. 160-170 ezer kilométerig általában nincs gond, de onnantól minden tönkremegy, és csak több százezer forint befektetésével lehet újra rendbehozni.

Egy megoldás van: keveset futottat kell venni, nyűni kell pár évig, aztán 130-140 ezer kilométerrel újra eladni. Álmaim Berlingóját, a két tolóajtós, klímás, százezer alatt futott kislámpás HDI-t (a nagyszemű új szériával állítólag sokkal több a gond) 1,7-1,8 millió forint körül kínálják a használtpiacon.

Tágas, a HDI-vel erős, nem is nagyon lopják – a Berlingo, vagy klónja, a Peugeot Partner tökéletesen érthető választás lehet családi autónak. Mellőzi ugyan a puha komfortot, de nem is sajnálja az ember, ha lefagyizódik az ülés.