A Sport csomag belül zseniálisan formázott bőr kormányt, fehér számlapú műszereket és bőr váltógombot jelent. A sportos kagylóülés az alap Civicben is széria, nagyon jól tart, még egy rázópadon se esnénk ki belőle, ugyanakkor puha, kényelmes, és ezzel a piros fekete szövetkárpittal elegánsan szép is - nálam egyelőre ez az év ülése. A biztonság kedvéért belestem egy Civic Type-R-be is: abban majdnem ugyanez az ülés, csak a racsing szellemében egyben van a hát-és fejtámla.
Elöl-hátul kényelmes, amennyire csak egy ilyen alsó-középkategóriás kényelmes lehet hátul. A csomagtartó 370 liter, ami az átlagnál kicsit jobb, és a hátsó ülések támlái nagyon könnyen dönthetők. Ami nagyobb meglepetésként ért, a beltér összeszerelési minősége. Illetve, bocsánat, az önmagában nem volt meglepetés, mert japán autót kívül-belül jól szerel össze. A hozzánk kerülő Civiceket viszont Angliában, a Honda swindoni gyárában készítik, és így is kifogástalan. Persze eddig is tudtuk, hogy angol munkás igenis képes egyenletesen jó teljesítményre az autóiparban, feltéve, hogy a japán tulajdonos nem engedi szakszervezetet alapítani. Minden szépen össze van rakva, ahogy kell, még a hegesztéseknél is alig találni csúnyaságokat.
Namármost ez az 1.4-es, ami a Honda-világörökség szintjén inkább
a gazdaságos kisautóságra, mint a sportosságra emlékeztet, össze-vissza
90 lóerős (@5800). 16 szelep, de semmi változó szelepvezérlés, úgyhogy
ezt aztán taposhatjuk, gyötörhetjük, kínozhatjuk, pörgethetjük, akkor
sem kezd rendesen húzni sehol. Egyenletes, lankás nyomaték- és
teljesítménygörbe, lelkesítő motorhangot csak akkor hallunk, ha nagyon
élénk a fantáziánk - ez még csak nem is a Jazz 1.4-es ikergyertyása, de
legalább takarékos motrocska. Városban 8!
Az előző ugyanilyenhez képest - mint a Honda állítja -
fejlesztettek rajta, a teljesítmény és a nyomték (130 Nm@4300)
ugyanannyi maradt, de mindkettő alacsonyabb fordulaton kerül elő. Hát
jó, részemről hurrá.
A váltót azóta nem értem, hogy bemutatták a Civic 7. generációját. Rémlik, hogy beszéltek valamit az ergonómiáról, lehetett valami maszatolás a helykihasználásról is, de hiába, engem nem etetnek meg: személyautóban felesleges ilyen holmit a műszerfalra rakni. Furgonban, ott egész más, oda beülnek hárman, vagy beraknak lábhoz egy rekesz sört, tudomisén, szóval furgonban biztos van értelme. De itt?
Ha értelme nincs is, legalább jól működik, így tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy már önmagában a technikai bravúrért megérte. Kicsit mintha marionett-báboznánk, legalábbis ahogy én elképzelem, hiszen a zsinórok odafent futnak össze a kezünkben, az előadás meg srégen lent-elöl történik, de átkozottul patent a működés. Persze az 1.4-es 90 lova sem fogja szétszaggatni az istrángot egy kiforgatott egyes utáni kettesben, de a szerkezet valószínűleg egyébként is jó. És persze a helye se rossz, mert hosszú úton a hartámasz hiányában a váltógombra is tehénkedhetünk - csak éppen nekem a padlón is tökéletesen megfelel a váltó.
Hogy olyan kellemes emlékem legyenek az autóról, dacára az 1.4-es motornak, arról a különlegesen jól sikerült futómű gondoskodik. Kipróbálnám kisebb kerekekkel is, úgy is ilyen nagy legény-e, de valószínűleg maga a konstrukció is nagyszerű. Annyira jól kanyarodik, mint egy... Focus? Jó lenne egy párhuzamos teszt, mert így csak azt mondhatom, eszelős módon igyekszik bevenni a kanyart. Még szinte az orrmotoros-elsőkerék-hajtású alapbetegség, az alulkormányozottság sem jellemzi, amikor hiába tekerjük a kormányt, az autó látatóan inkább egyenesen menne tovább. Ez bezzeg irtózatosan szedi a csülköcskéit, és mintha végső kétségbeesésében betámasztana; nem is tudom, mikor tapasztaltam ilyen elszánt kanyarvételt elsőkerekes autótól. Mondjuk az Alfa 147 GTA, csak hát az más ár- és futómű kategória.
Ha vásárási tanácsot kértek tőlem az alsó közép kategóriában, eddig mindig a Focust javasoltam - csúnya, illetve idejétmúlt a formavilága, de vezetni magasan a legjobb. És a minősége megkérdőjelezhetetlen. Na, a Civic ugyanezt tudja, leszámítva, hogy kívül-belül friss, szép, és még talán vezetni is jobb.
|
 |
<
>
