2007.10.04. 08:35

Adatlap Honda Civic 1.5i - 1985

  • 1488 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 101 LE @ 5750 rpm
  • 130 Nm @ 4500 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.9 másodperc
  • Végsebesség:
    182 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
Az ember kétszázezer forinttal a zsebében ne legyen túl igényes. Ha ennyiből akar sportos autót venni, a legfontosabb, hogy az új családtag lehetőleg tényleg csak annyiba kerüljön, mint a vételára.

Ha egy kínai robogó árából szeretnénk autót venni, bizony minden józanságunkra szükségünk lesz. Ha nem számolunk további kiadásokkal, tehát nem hobbiautó-felújításról, hanem használati tárgy megvásárlásáról van szó, azt is végig kell gondolni, mennyi lesz az autó fenntartási költsége. Ha nem akarjuk, hogy szegényke pénzhiány miatt idő előtt valami eldugott műhely udvarán végezze kerti törpeként, tilos az álmodozás. Sok száz, sőt, sok ezer régi rom várja, hogy hazavigyük, van sportos, van lenyitható tetejű, van turbómotoros, sőt V8-as autó is ezen az áron, de aki elcsábul, idővel egészen biztosan ráfizet.

Miután mindezt végiggondoltuk, és szomorúan letettünk a szétrohadt kabriókról, meg az ezeréves Pontiacokról, elkezdhetjük nyálazni az újságokat régi VW-k, Opelek, Toyoták után. Kicsit azért elléphetünk az álmodozás felé, van ennyiért Honda is, megbízható, de a lehetőségek közül valószínűleg a legrozsdásabb.

De legalább biztos nem lesz lomha. Kézenfekvő megoldás lehet például a harmadik generációs Civic, amelyet '84-től '87-ig gyártottak. Nem ritka jelenség: az utakon is sok szaladgál még, és az újságban is hirdetnek jó párat, áruk egy- és háromszázezer forint között mozog. Van belőle 1,3-as, meg kétféle 1,5-ös, közülük mi az erősebbik, 101 lovas változatot próbáltuk ki.

Ennek a nyolcszáz kilós kisautónak a motor az erőssége, szó szerint és képletesen. A kipróbált példányt a tulajdonos, Ferenc, 1992-ben vásárolta 130 ezer kilométerrel, azóta ment vele közel 160-at anélkül, hogy a motorhoz hozzá kellett volna nyúlni. A kis ezerötös olajcserén kívül soha semmit nem igényelt, még a generátor, az önindító is gyári, és ez nagy dolog, hiszen nem holmi benzinspórolós, végtelenségig butított konstrukcióról beszélünk, hanem egy pörgős, a maga idejében kifejezetten sportosnak számító 101 lovas motorról.

A kis Civic még mai szemmel is elég jól megy. Alul normálisan húz, 4000-es fordulattól pedig kifejezetten élénk. Nagyjából hét liter benzint kér 100 kilométerenként, függetlenül attól, hogy városban, autóúton, vagy autópályán használjuk. Ferenc azt mondja, még akkor sem sikerült 9,5 liter fölé vinni a fogyasztást, amikor huzamosabb ideig trepniig nyomott gázpedállal közlekedett. A Civic városban fürge, autópályán gond nélkül utazhatunk vele 150-160-nal, és alig kér inni. Kívánatosabb gépezetről ennyiért nem is álmodhatnánk.

Kompromisszum azonban minden autóval jár, természetesen a Civickel is lehetnek problémák. Műszakilag tökéletesen megbízható - majdnem. A majdnem a nyelestengely-csapágy miatt került a mondatba. Ferenc 160 ezer kilométer alatt háromszor cserélte ki a váltót az apró alkatrész miatt. A Civicben az említett csapágyból kettő van, darabja több mint tízezer forint. Ha a váltót szétszedik, az további sok ezer forintba kerül, arról nem is beszélve, hogy ha már darabokban van, a szerelők elkezdik kihajigálni a kopott alkatrészeket, így a javítás összege gyorsan felkúszhat százezer forint fölé. Ebben az esetben ez az autó vételárának egyharmada, vagy még annál is több.