Japánt vagy németet?

Összehasonlító teszt: Honda Civic VTi - 1996 és BMW 323 - 1998

2006. október 2., hétfő 07:46
Honda és BMW, tűz és víz, müzli és szalonna, Macskanő és Batman. Két csaknem egyforma méretű, egyformán erős, egyforma idős, de gyökeresen más karakterű autót hasonlítunk most össze.

A három legvérmesebb, legöntudatosabb autórajongó tábor szíve csücskei közül eresztünk egymásnak kettőt: egy enegyvenhatot meg egy vítekhondát. Az Alfa nem azért maradt ki, mert nem kedvelnénk, hanem mert a bodméri autószerelő műhely (ahova hordom a család autóit) tulajdonosának csak két fia van. Rögtön megmagyarázom.

A minap a szervizben a szakik nemrég vásárolt BMW-m elkorhadt akkutartó lemezét - 24 év nagy idő - hegesztették vissza, közben a műhelyben dolgozó két legkisebbik fiú egyikével beszélgettem mindenféléről, konkrétan valahogy épp nem mondjuk az agy temporoparietális átmenetéről , hanem véletlenül épp autókról. Az én öreg kedvencemet kitárgyaltuk, aztán az ő büszkeségére terelődött a szó.

Megkérdezte, nincs-e kedvem írni 160 lóerős, 1,6 literes VTEC-motoros Civicjéről. Dehogy nincs, mondtam, hiánypótló anyag lenne használtteszt-rovatunkban. Hátrasétáltunk az udvar végébe, megnéztük az autót, közben feltűnt a közelben egy 323-as BMW. Az kié? Tesómé. Milyen motor is van benne? 2,5 literes, 170 lovas. Na, mondom, akkor kérdezzük csak meg, mit szólna a gazdája, ha ezt is odaállítanám a Civic mellé. Azt szólta, hogy rendben.

Négy-négy ajtó, klasszikus szedánforma, nagyon hasonló méret, nagyon hasonló teljesítmény, teljesen más jellem. A BMW nagy, nehéz, vaskos, masszív, karakteres, látványosan drága és német. A Honda kecses, könnyed, légies, simulékony, láthatóan távol-keleti és egyértelműen nem presztízsautó. A BMW hátsókerék-hajtású, két és fél literes, hathengeres, konzervatív, klasszikus. A Honda fronthajtású, 1,6-os, négyhengeres, pörgős kis blokk van benne, a modern, vállalkozó kedvű mérnöki munka gyümölcse. Egész máshonnan közelítik meg a 160-170 lóerőt, az azonos végsebességet, a hasonló gyorsulást. Méltóságteljes cirkáló áll szemben egy izgága rizsrakétával, tagbaszakadt sörhasú bajor egy apró, vékony, sportos szamurájjal. Melyik jobb? Melyik gyorsabb? Sőt, melyik KÉNE?

Műszaki adatok összevetése

     Honda Civic VTi - 1996   BMW E46 323i - 1998
Hosszúság (mm): 4460 4470
Szélesség (mm): 1695 1740
Magasság (mm): 1390 1415
Tengelytáv (mm): 2620 2725
Motor: 1595 cm 3, sor 4, változó
szívószelep-vezérlés
2494 cm 3, sor 6, szívó, 24 szelep
Teljesítmény (LE 1/min-nél): 160/7600 172/5500
Nyomaték (Nm 1/min-nél): 153/7000 245/3500
Saját tömeg (kg): 1165 1430
Csomagtér (l): 410 440
Gyorsulás (s, 0-100 km/h): 8,0 8,0
Végsebesség (km/h): 207 206
Átlagfogy. (l/100 km): 8,2 8,6
Új ára 1998-ban: 4 260 000 9 359 000

A Civic

Először a Hondát jártam körbe. Hatodik generációs Civic, 1996 és 2000 között gyártották a modellt, így '96 decemberében készült tesztautónk fajtájának egyik korai példánya. Az autó nem egészen a korabeli katalógusfotók háromdimenziós megtestesülése, eleve elöl nyolc (!), hátul hat centivel alacsonyabban ül bizonyos rugócseréknek köszönhetően. Fényszóróit is kicserélték, a vetítőlencsés lámpák az E-Bayről származnak. Valami húsz euróba került a kettő, hibásan. Sokat kellett forrasztgatni, gyógyítgatni őket, amíg beépülhettek a Civic arcába. A légbeömlő nyílások burkolata sem egészen gyári, hátul pedig a 60 mm átmérőjű kipufogórendszer öblös vége hivalkodik.

A motortérben mindössze egy sportlégszűrő a változtatás. Az alapállapothoz, a 160 lóhoz képest érdemi változást, irdatlan teljesítménynövekedést nem tapasztalni a könnyebb légzés dacára sem, viszont a hang, az derék. És 5500-nál még derekabb lesz, de erről majd később.

Odabent a kabinban ásításra ingerlő unalom fogad. Átlagos japán autóbelső a kilencvenes évekből, alig nívósabb, mint az első Mi Autónk valamely jobban felszerelt példánya. Plüssülések, tipikus tömeggyártott japán bajszok, kormány, kilincsek, kapcsolók, műszerek, és persze a Civicben is akad még tolókar a fűtés-szellőzés kapcsolótömbjében, pedig ez '96-ban már nagyon nem számított divatos megoldásnak. A passzív biztonság, ahogy egy tízéves Hondától elvárható, kimerül két légzsákban és két hátsó fejtámlában.

Különben nincs vele baj, elöl kifejezetten kényelmes, minden elérhető, könnyen kezelhető, ergonomikus, és az egyenjapán extrák is praktikusak. Négy elektromos ablak, villanytükör van benne, utastérből nyitható a tanksapka és a csomagtartó. No meg persze ott a Szent Japán Kvarcóra is a középkonzolon. Hátul már rosszabb a helyzet, magam mögé épp csak befértem, de ujjamat már csak az üléstámlába nyomva tudtam beerőltetni a térdem elé.

A 410 literes csomagtér java részét egy mélynyomó ládája foglalja el: nem is értem, hogy sikerült beerőltetni a rettentő keskeny nyíláson. Tán a ledöntött hátsó támlák feltárta résen át. Vagy odabent szerelték össze. Nincs burkolat, kárpit sem a motorháztető, sem a csomagtérajtó belsején, előbbit karral, kézzel kell kitámasztanunk, utóbbit primitív rugós mechanika tartja nyitva.

A Hármas

1998-as autó, az E46-os széria egyik első darabja. Míg a Honda a kortárs sorozat óta már két generációt lépett előre, ezt a Hármast még csak tavaly váltotta le az új nemzedék, az E90-es. Sokkal modernebb, divatosabb hatású, láthatóan újabb autó (kis csalás: a gyári sárga indexburákat a tulaj átlátszóra cserélte), pedig ugye évekig gyártották egymás mellett is őket. De nem csak ennyi a különbség köztük

A BMW egész más tészta. A dizájn csak egy dolog, van, akinek ez komolyabb, súlyosabb, masszívabb megjelenés sokat jelent, van, aki előnyben részesíti a Honda sportos könnyedségét. De a BMW minden részletében, hogy is mondjam, előkelőbb. Már a kilincsek fogása is más. Az ajtók döndülnek, nem csattannak. Fabetétek, krómok, és persze védjegyek mindenfelé: vese, Hofmeisterknick, emblémák tömkelege. Sokkal-sokkal márkaöntudatosabb autó, mint a Civic, de az is igaz, hogy a maga idejében csaknem kétszer annyiba is került.

Az ülés kényelmesebb, mégis jobban tart. A kormány, a fagombos váltókar fogása is a Honda fölé emeli társadalmilag, a dizájn is sokkal szebb, egységesebb, kiforrottabb. Kicsivel több a hely is benne, hátul magam mögött egész normálisan elfértem, kétujjnyi rés volt a térdem és a támla között. A csomagtér azonban - bár 30 literrel nagyobb, és kárpitozott fedelét teleszkópok tartják - éppoly nehezen pakolható, mint a Hondáé.

A motorháztető nyitókarjának megrántására egy kis műanyag kar ugrik át a hűtőrácson, a felnyíló hatalmas lemezt teleszkópok tartják fenn. A felhajtott krómvese mögött műanyagvese bukkan elő, hogy addig se feledjük, mivel is van dolgunk, amíg itt vájkálunk a gépházban. Mondjuk azért sem nehéz megjegyezni, mert a propelleres motívum is számtalanszor felbukkan, például két kis logó közé szorították be még az alvázszámot is.

És persze van itt még egy védjegy: a hosszában elhelyezett motor. Klasszikus hajtás, elvégre a BMW álláspontja szerint hajtott kereket kormányozni, mint tudjuk, hülyeség. Elvileg valóban sportosabb, elegánsabb, nemesebb, viszont gyakran veszélyesebb megoldás - nem feltétlenül jobb; más.

Tesztautónk kapott egy-két apró finomítást: 45 milliméterrel ültették lejjebb, AC Schnitzer rugók kerültek alá. A kipufogót G-Power tuningrendszerre cserélték, amitől talán egy leheletnyit hangosabb és egy hajszálnyit erősebb lett.

Melyik jobb?

1998 júniusában egy korabeli Autó Magazin szerint a BMW 323i-ért 9 359 000 forintot kellett fizetni, a Civic VTi 4 260 000 forintba került. Jelenlegi tulajdonosaik egyszerre vették meg az immár nyolc és tízéves autókat idén júniusban, 1 650 000 forintot kellett adni a Civicért, a BMW 2 650 000 forintba fájt. 182 ezer kilométert mutatott a BMW órája, 165 ezret a Hondáé. Az adatok megbízhatóak, mindkét autót, mindkét tulajdonost korábbról ismerték a fiúk. A Civic előtt egy másik Civic, egy 125 lovas ESi, a BMW előtt egy Carina szolgált. Nem jó vételt kerestek, hanem kifejezetten VTEC-Hondát, illetve szép, erős Bimmert. Meg is találták.

Azóta a Hondába úgy tízezer, a BMW-be hétezer kilométer került, semmi baj nem volt velük, hibátlanul teszik dolgukat. Nem ülnének át egymás autójába, a hondás srác nem adna plusz egymilliót a BMW kényelméért, a BMW-s viszont nem adná fel a komfortot a Honda nyers erejéért. A Honda jár találkozókra, gyorsulgatni, a BMW kevésbé, de a tulajdonosban azért néha felüti fejét a kék-fehér kisördög. Egymás ellen viszont mentek persze néhányszor, mentünk most is egyet.

A BMW simán elrajtol, még kikapcsolt kipörgésgátlóval sem kezd füstölni a kerék, hiszen az elrugaszkodásnál hátrabillen a kasztni, a 14 mázsa jelentős része terheli a gumikat. Szépen, nyomatékból dolgozva gyorsul a BMW, 6000 körül lehet váltani, teljesítménylépcső, lökésszerű meglódulás sehol nem érezhető, a hang is visszafogott. 3500 körül érkezik a maximális nyomaték, 5500 körül jön a teljesítménycsúcs. Erős limuzin, szép nagy, nem kihegyezett hathengeres motorral. Ez ilyen.

Az alul gyenge, nyomatékszegény Honda rajt után hagyja elmenni a bajort, idő kell, amíg összeszedi magát, míg lecsitulnak a kezdeti erős hajtási befolyások, míg felpörög a motor. Aztán elkezdi behozni a hátrányt. 5500-nál, 40-50-es tempónál vált a vezérlés, az addig békés, normális, átlagos 1,6-os blokkot mintha hirtelen kicserélnék egy kétliteresre. Váltás közben sem esik vissza a fordulat a bűvös határ alá, ha egyszer megvolt az 5500, már mindig meglesz.

Akinek nem elég a VTEC

A BMW nem sokáig kap majd egérutat a Hondától. Ottjártamkor épp egy ördögi szerkentyűt, egy úgynevezett VTEC-kontrollert forrasztgatott a Honda motorvezérlő számítógépéhez a tulajdonos. Az E-Bayről 15 ezer forint körüli összegért beszerzett kütyü szinte korlátlan szabadságot ad a pilótának a vezérlés állításában. Ha kell a lóerő, a teljesítményre kihegyezett, ám benzinzabáló üzemmód már egész alacsony fordulattól, szinte alapjáratnál kapcsolható lesz. Ha viszont tartósan akar gyorsan autózni a tulaj, a váltási határ feljebb tolható. A Civic most 160 körül éri el ötödikben az 5500-at, ekkor érkezik a rettentő hang és az erő, de a jövőben már akár 200-zal is puhán, finoman, csendesen suhanhat tartósan. Németországban, persze, hol másutt.

A VTEC munkáját rettentő, üvöltő hangrobbanás is kíséri, a beszélgetés csaknem lehetetlenné válik, a motor viszont vidáman forog tovább és tovább, akár 8300-ig, a Honda lassan kezdi megfogni a bajort. Kettes végén, száz körül találkoznak, a katalógus szerint a BMW és a Honda valóban egyaránt nyolc-nyolc másodperc alatt éri el álló helyzetből a száz km/h sebességet. Innen viszont a Honda bizony lelépi a BMW-t. A végsebesség mindkét autónál jócskán 200 felett alakul, a Hondában ilyenkor örvénylő, elmosódó világ reszket körülöttünk a dübörgő hangorkánban, a BMW-ben kicsit fel kell hangosítani a BUSINESS rádiómagnót. Más világ.

Japánt vagy németet?

A BMW igényesen öltözött középkorú operaénekes, ruházata makulátlan, testes, de ez kell is, egy girhes tenort ki venne komolyan? A Civic ellenben egy lógó seggű farmergatyában vigyorgó vidám rappergyerek. Mindkettő remek zenész a saját műfajában, hangerőre többet tud a Civic, viszont a BMW jobban intonál. Tessék választani!





Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Megszületett a legszebb BMW?

Megszületett a legszebb BMW?
Nem akármilyen világpremier ez. Ilyen az, ha
a németek visszafogottsága találkozik az olasz formatervezők temperamentumával.

Itt az új holland sportautó

Az új csúcs sportautó-márka megérkezett. Hosszú fejlesztés után megmutatták végre a Sarthét.

Teszt MZ-vel csak király lehetsz

A banántankos tárcsafékes, Istenem, hány motoros álma volt! Használható az MZ a mai forgalomban?

Technika Mitől döglik a turbó?

Jéggolyók is okozhatnak turbóhalált, de általában
a kenés hiánya öli meg az érzékeny szerkezetet.
Mit tegyünk, hogy ez velünk ne történjen meg?

Robogóval is lehet tetű napod

Ez nagyon szarul kezdődik: Kőbajker elindult
a Mopedrallyra a Fossal.

Formula–1-es kiadás a Twingóhoz