A japánok nem arról híresek, hogy hagynák megvénülni gyártásban lévő modelljeiket. A Civic Európában is a hetedik generáció felé jár, a mindenféle távol-keleti változatokat is beleszámolva jóval nagyobb szám adódna. Szóval ez egy fenetudjahányadik generációs Civic, Ázsiából.
Abból is a négyajtós limuzin, ami akár számottevő népszerűségnek is
örvendhetne Magyarországon, ha nem lenne jobbkormányos. A fűtés
teljes hiánya bizonyosan nem rettentené el a nagyon takarékos
honfitársainkat, ha jó árral párosulna, de sajnos nem párosul. Egy
ilyen - 1993-as, 175ezret futott - járműért itt nagyjából 1,1 millió
forintnak megfelelő összeget kérnek, amiért uniós berkekben lehet venni
mondjuk 2-3 évvel fiatalabb, fele ennyit futott Mondeót, vagy hasonló
batárt. Az ordenáré árakról viszont nem az autó, hanem a közterhek
helyi rendje tehet, ne is firtassuk.
Ez a Civic a japánok lámpanövelő korszakából származik, ennek
megfelelően az első fényszórók mindenféle márka-identitást nélkülözve
magasra futnak a motorháztetőn. Elszánt kutató biztos találna valami
dizájncsemegét az autón, én viszont akkor szoktam nézegetni, ha nem
tudok elaludni.
A négyajtós kivitel csomagtartót sejtetne, de az alapban járó
185/65R14-es pótkerék (ez is alufelni!) is olyan széles, hogy megemeli
az eltakarására hivatott pozdorjalapot, elrabolva bő 5 értékes centit a
belmagasságból. A néhai farostlemez már csak pozdorja, cipősdoboznál
kisebb tárgyakat jó eséllyel valahonnét a mélyből tudunk csak
elővakarni utunk végén. A fedél ordenáré lengőpántokon lóg, formátlan
karok nyomják laposra a betárolt kevéske holmit is.
Kicsit előbbre csúszva a térben a hátsó ülésekre láthatunk.
A hátsó ajtók talán ha 70 fokot nyílnak, nem egyszerű a bejutás.
A gyerekülésben vigyorgó egyéves lányom vígan rugdalja a vezetőülés
hátát, vagyis sudár testalkatúaknak a hátsó ülés ellenjavallt.
Tulajdonképpen az első is, én (190cm) a koppanásig hátra tolt első
ülésen is csak gubbasztok, az "ül" ige a köznyelvben más testhelyzetet
jelöl. Van viszont első könyöktámasz (dobozos), ami kegyelemért
könyörög, ha ránehézkedem, de a listán ki lehet pipálni, megvan.
Akárcsak a magasságában állítható kormány, ami sehol nem kényelmes, de
felhúzva legalább valahogy ki tudok mászni mögüle.
A műszerfal japánosan unalmas, van sebességmérő, fordulatszámmérő,
benzinszintjelző, ami gyújtás nélkül is mutatja a viccesen kicsi
(nagyon kicentizve egyszer tankoltam 38 litert) tank tartalmát.
És van egy hőmérő, ami valószerűtlenül hamar, egy kilométeren belül
mászik fel üzemi hőmérsékletre, de dugóban araszolva, vagy
szerpentinen taposva mindig odacövekel a helyére.
A pedálrend európai (gáz jobbra), a legelső sarkon bekapcsolt
ablaktörlő viszont rávezetett, hogy az irányjelző az otthonival
ellentétesen került a bajuszkapcsolóra. A váltó megint csak európai
kiosztás, vagyis az egyes balra fent van, ami miatt a B1 utasülésen
ücsörgő feleségem is segíthet a gépészkedésben.
A VTI jelölésnek semmi köze az otthoni Type-R és hasonló
kamikaze-vasakhoz, ezen a piacon csak a VTEC vezérlésre utal. Az
egyhatos, egy vezérműtengelyes szerkezet távol áll egy Alfa nyers
őszinteségétől, de jó a gázreakciója és viszonylag jól érzi magát 4000
rpm felett is.
Nagy durranás feljebb sincs, a VTEC-váltás ebben a darabban vagy nem
működik, vagy a kollégák estek valami placebo-hatás áldozatául, amikor
"vtec-váltás után húdemegy"-eket írtak. Viszont fogyasztani azt tud. Az
eddig megtett tízezer kilométer nagy átlaga 9 liter feletti, ami a 20
kilométeres autópályamenetek és ugyanekkora távú városi etapok fényében
nem a "takarékos" szót juttatja eszembe.
Felszereltsége a kor színvonalán kimondottan jó volt, ma már
csak átlagos a az ABS, a 4 villanyablak és a motoros tükör. Ki ne
felejtsem a manuális klímát, ami próbál hideget fújni, de hővédő
üvegezés hiányában az a kellemetlen helyzet áll elő, hogy az ember
ujjai elkékülnek a kormányon, az alkarján meg lángra kap a szőrzet,
annyira égeti a nap. Semmiképp nem kellemes, és talán az így
gerjesztett napsütés okolható a kárpitozás állapotáért is. Vagy a japán
technokol. Mert az autón az összes ajtó- és tetőkárpit textilburkolata
lobog, mint a győzelmi zászló.
A futómű jó, sima úton meglepően sokáig semleges, ha nagyon sok
vagyunk, picit tolja az orrát, gázelvételre jóindulatúan visszatalál a
keresett ívre. Kanyarban zökkenőn áthajtva viszont úgy recseg-ropog az
egész kasztni,
mintha minden erejét a hegesztőrobotok munkájának lerombolására
akarná fordítani. Jót kanyarodni nem csak emiatt nehéz, a két vége
között majdnem négyt forduló kormány inkább egy Ikarusba volna való,
mint sportosnak hirdetett személyautóba. Az egyáltalán nem merev
karosszéria, a nyúlós fékek, a pontatlan kormányzás együttese pedig
egyáltalán nem hozza azt az összképet, amit a márka nevével párosítani
szokás.
Szeretném ha a nagyközönség nem könyvelné el a Honda Civic-et
általánosítva rossz autónak, mint ahogy azt a cikk sugallja. A cikkben
úgy gondolom nincs megfelelően hangsúlyozva a tesztelt autó állapota a
róla írtakhoz mérten.
Egy széthajtott, elhanyagolt gépről kevés jót lehet írni és ez így
van rendjén. De a Civic megfelelő állapotban Magyarországon nagyon jó
vétel. Saját magam is egy ilyen (vagy nagyon hasonló) típussal
rendelkezem, ezért személyes tapasztalatomat szeretném megosztani a
kedves olvasóval.
Honda Civic 1.5i LS 1996 4D 6.gen
Az én Honda Civic-em 1996-os évjárat, japánban gyártott és európai
piacra szánt 4 ajtós változat. Helyileg hivatalosan a 6. generációhoz
tartozik. Egy éve van nálam, mentem vele több mint 21.000 km-t és most
van benne 115.000 km óra szerint. A fogyasztása eddig legtöbb 8.2 liter
volt, de országúton 5.5, városban 6.5-7 literből eljárok vele. Gyakran
átlépem a 45 literes tankkal a 700 kilométert. A motor 1493 ccm, 114 LE
és szintén VTEC, azaz változó szelepvezérlésű... VTEC váltást valóban
nem nagyon érezni gyorsításkor, csak azt, hogy egyre jobban húz.
Végülis ez nem a sport változata a Civicnek, viszont nem rossz egy 10
éves konstrukciótól, 1.5 literes motortól 115 lóerőt kihozva belőle. A
nyomatéka lehet nem nagy (138 Nm), de elég és 10,5 másodperc alatt
100-ra érhetünk vele. Vezetni nagyon jó, az úttartás szuper, a
kormányzás közvetlen és pontos, részben köszönhetően a feszes
futóműveknek, amelyek nem kifejezetten kedvelik a magyar útviszonyokat.
Hely átlagosan van benne, de egyáltalán nem kevés. Magam mögött (178
cm) hézagosan (bőven) elférek. 190 cm magas kollégám egy Audi A4-eshez
képest dícsérte az autóm helykínálatát :). / Aki nagyobb darab ember,
az vegyen Accordot :) /
Fenntartása olcsó, keveset eszik, az olcsóbb biztosítási
kategóriában van, bár az alkatrész nem olcsó bele, de nem is nagyon
kell cserélni semmit - ha mégis kis utánajárással kapható megfelelő
minőségű utángyártott is. Ami még nagyon fontos, hogy ha rendszeresen
szervizelve van, akkor roppant megbízható és időt álló.
A műanyagok ma már valóban apróbb/percegő hangot adnak zötyögős
utakon, de minden elektronika és mechanika tőkéletesen működik. A klíma
fóliázás előtt is rendes hideget fújt, persze fóliával még hatékonyabb.
A belső "design" gyér és idétlen, de a célnak megfelel és nagyjából
minden kézreáll. A kipufogórendszer kezd most rozsdásodni, de más
problémám nem volt még vele.
Hansúlyoznám, hogy a véleményem a 5-8 évvel ezelőtti viszonylatokhoz
képest értendő! Egy ilyen idős autó ebben a kategóriában véleményem
szerint kiváló választás.
Kedves Totalcar, Mérnökur!
A Honda Civic-röl írt cikkük szerintem nagyon elüt az általános
valóságtól, ezt a szavazás eredménye is alátámasztja. Ilyen jellegü
tesztnél nagyon fontos lenne feltüntetni az autó pontos életútját,
hiszen látszólag nem egy hétköznapi esetröl van szó. Én is egy Civic-et
nyúzok, engedjétek meg, hogy ismertessem a tapasztalataimat.
Honda Civic 1.5i 1992
A Hondám 92-es évjáratú, Japánban gyártott, amerikai piacra szánt, 4
ajtós típus. Hét hónapja van nálam, ezalatt 29300 km-t mentem vele, az
autó összesen kb. 243000 km-t futott. A motor 1.5 literes benzin motor,
105 lóerovel. Eddigi átlagfogyasztása 6.1 liter (autópályán, tartós
140-es tempónál 7.2 liter). Egy 35 literes tankolással általában kb.
600 km-t megyek.
A vezetési élmény szerintem kiváló, az autó stabil, könnyen
kormányozható és 4-5000-es fordulaton nagyon húz, igen kényelmes
elozni, dombot mászni vele. Bár a nagyon rossz minoségu utakat valóban
nem szereti, a megengedett sebesség mellett az úttartás jó marad. Az
autó a legnagyobb hidegekben is másodperc alatt indul, és a cikkben
említett romhalmazzal szemben van futés is. (Klíma nincs, de 150e
forintért beszerelnék, mivel a helye megvan. Nekem egészségügyi okokból
nem kell klíma.) A hellyel nekem sosem volt gondom, a fél szobám
belefér az autóba. Én 187 centi magas vagyok, és egyáltalán nem súrolja
a hajam a plafont. 4 emberrel az autó kényelmes, az 5 személy valóban
túlzás.
Sok az apró figyelmesség, ami ma már természetes, de 12 éve kevésbé
volt az, pl. belülrol nyitható a csomagtartó és a benzintartály-ajtó (a
nyítókarokat kulccsal le lehet zárni), van pohártartó, könyöktámasz
(ami egyben doboz is), világítás a kesztyutartóban és a csomagtartóban,
hátsó biztonsági övek, a hátsó ülések lehajthatóak. Bár a muszerfal
valóban nem egy matyó hímzés, minden nagyon kézreáll. A háttérfény
fehér, erossége szabályozható. A Japán autókban szokásos óra sem maradt
ki, ami sokaknak nem tetszik, de én hasznosnak tartom.
Az elektronika hibátlanul muködik, beleértve az elektromos vezérlésu
szelloztetést és a hátsó ablakfutést is (ami egyébként nagyon
hatékony). Ami akkor extrának számított: elektromos ablakok elöl, hátul
(vezetooldali ajtóról is vezérelheto mind), elektromos tükrök, szervó
kormány, vezetooldali légzsák, tempomat.
Az autót rendszeresen szervizeltetem, ami általában kimerül az olaj,
olajszuro, légszuro cserében. Kopó alkatrész a magyar útviszonyok
mellett a gömbcsukló, ezt 1 alkalommal kellett cserélnem, 8500 Ft-ért.
A biztosítása negyedévente kb. ugyanennyi, az olajcsere
tizenötezrenként dettó.
Nos, ez ugye már nem is hangzik olyan szörnyen, 930e forintért új
téligumikkal együtt.. Egyébként elozoleg egy 1 éves Peugeot 306-osom
volt. Nem cserélném vissza soha!
A levelem megjelenhet a cikk alatt, ha gondoljátok. Talán kicsit
segítene a valóság jobb megítélésében.
Üdv
István
További cikkeink
