Japán segg, olasz segg, melyik szebb?

2007.12.11. 01:31

Adatlap Fiat Linea Emotion - 2009

  • 1248 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 90 LE @ 4000 rpm
  • 200 Nm @ 1750 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    13.8 másodperc
  • Végsebesség:
    170 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    6.5 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.0 l/100km
  • 4 570 000 Ft

Adatlap Honda Civic 1.6 Es - 2007

  • 1598 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 125 LE @ 6500 rpm
  • 152 Nm @ 4000 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.5 másodperc
  • Végsebesség:
    197 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    9.1 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.4 l/100km
  • 4 599 000 Ft
Milyen fura! Amennyire ugyanazon szívekhez szól a Grande Punto és a ferdehátú Civic, annyira különbözőkre hajt a két lépcsős verzió. Aztán ha beülünk, rájövünk, hogy mégse.

Az történt, hogy a Honda felvett a Civic motorválasztékába egy 1,6 literes benzinest. Na azért ez önmagában nem akkora szenzáció, hogy rácsodálkozó tesztet szenteljük neki. Inkább arra gondoltunk, összevetjük egy kategóriatárssal.

A triviális megoldás valami kommersz egy-hatos, egy Focus, egy Astra lett volna, de végül az egzotikumra szavaztunk: egy dízel Linea lett az ellenfél. Mindkét autó a legmagasabb felszereltségi szintet képviseli, vagyis a Honda ES, a Fiat Emotion.

A csapott hátú alapváltozatok, a három/ötajtós Civic és a Grande Punto egész hasonló lelkű autók. Mindkettő a formával akar hódítani, az egyik szamurájkard- és űrhajó-motívumokkal, a másik a varázslatos olasz formavilág szabad áramoltatásával. Odabent is különleges trükkökkel élnek, a Fiat egyes felszereltségekben nagy gumirücsköket tesz az ülésre, a Honda felkínálja a sofőrnek egy X-szárnyú műszerfalát, és mindkét autóban számítógépes játékokhoz kifejlesztett kormánykereket találunk.

A lépcsőshátú verziók viszont - küllemre mindenképp - nagyon különböző jellemek. A Honda delfinesen áramvonalas, semmi hivalkodás nincs benne, ellenben kicsit idegenszerű. Túl lapos az orra, túl kifejezéstelen az arca, túl nagyok a hátsó lámpatestek. És éppen ettől az idegenszerűségtől lesz kívánatos, érdekes jelenség, kicsit olyan, mint a Díva az Ötödik elemből. A Fiat ellenben klasszikus, konzervatív értékekre alapoz, amikor jókora krómozott hűtőmaszkot tesz a kocsi orrára, jómódot sugallóan testesre, hasasra formázza a kasztnit. Hátul kitolták a lámpákat szélre, lerakták a rendszámot a lökhárítóra, hogy maradjon egy jókora, meredek lemezfelület, ami szélesebbnek, nagyobbnak mutatja az autót.

Lehet vitatkozni, kategóriatársak vagy sem. Hiszen a Civic mindig is alsó-középkategóriás autó volt, míg a Punto csak mostani, harmadik generációjára hízta fel magát odáig, hogy felmerüljön: a lépcsős Civic és a lépcsős Punto bizony összemérhető. A számok mindenesetre azt igazolják, hogy ez a két kocsi bizony jól megvan egy kalap alatt. 4560/1730/1493 milliméter (Linea) áll szemben 4545/1750/1430 milliméterrel (Civic). A tengelytáv 2,603 méter az olasznál, 2,7 a japánnál. És ha már a két kocsiban úgyis a far a lényeg, eláruljuk azt is, hogy a Lineába 500, a Civicbe 375 liter miegymás fér a hátsó üléstámlák mögé, azaz az elvileg kisebb Punto röhögve túlnőtte farban a Golf-kategória öregjét.

Időzzünk egy kicsit még hátul. A Honda már a bejutást is akadályozni próbálja egy barátságtalan hiányossággal: a csomagtérfedél kívülről csak kulccsal nyitható, kilinccsel, távirányítóval nem. És még bentről, bowdennel. És az se jó, hogy a zsanérok mélyen belógnak a poggyásztérbe. Kis vigaszként két extraszolgáltatást nyújt az autó. Egyrészt a nyitókallantyú a slusszkulccsal reteszelhető, így ha nem akarjuk, avatatlan személyek nem férhetnek a bezsákolt holttesthez. Ha viszont a holttest még feldarabolva sem fér be rendesen a puttonyba, egy másik figyelmességnek örülhetünk. A kalaptartó alatt találunk két kallantyút, melyeket meghúzva a háttámlák előredőlnek.

A Linea fél köbméteres puttonya a középkonzolra helyezett gombbal, vagy hátulról kulccsal nyitható fel. Hatalmas az üreg, nincs belógó zsanér, ráadásul két igényes, teleszkópos kis szerkezet emeli fel és tartja fent a fedelet. Lehet, hogy a Civic feneke szebb látványt nyújt, de a Lineáé használat közben sokkal több örömöt okoz.

A Honda csodás vezetői környezettel kompenzál. Sofőr köré épített belvilággal, fantasztikus műszerfallal, jó fogású váltókarral és még annál is jobb kapcsolási érzést nyújtó, hihetetlenül pontos és könnyed váltószerkezettel. És a Civicben található minden idők legigézőbb kézifékkarja. Gyönyörű a formája, jó a fogása és kellemesen közel van a kormányhoz-váltókarhoz.

Civicek a valóságban

A Honda összerakott, tartós autónak tűnt. Egészen míg a bal első ablak egyszerre csak nem kezdett az ajtókeret mellé záródni. A Népítéletben 94 Civic szerepel, és ezekben is felmerülnek aggasztó, a Honda legendás megbízhatóságát megkérdőjelező problémák. Számos tulaj számol be párezer kilométer után idegesítően zörögni kezdő műszerfalról, kárpitelemekről. Úgy tűnik, az angol üzemben (Swindon) még van mit kaizenelni. Bár az sem kizárt, hogy a jó ötleteknek akkor mondtak búcsút az illetékesek, amikor már negyed órája keringtek a Magic Roundaboutban (De mit is beszélünk! Mint olvasóink rávilágítottak, a lépcsős 1,6-os nem is Angliában, hanem a Honda törökországi üzemében készül. Köszönjük a kiigazítást! A szerző).

No de melyik az olcsóbb, melyik a drágább? Lapozzon, kiderül!

Totalcar értékelés - Fiat Linea Emotion - 2009

Eredeti célján és kategóriáján (olcsó tucatautó) átlépve a Linea remek autó. Kicsit drágább, mint a Thalia vagy a Logan, de jobb, és fõleg vonzóbb.

Totalcar értékelés - Honda Civic 1.6 Es - 2007

Sunyi, lapos, kicsit veszélyes kinézetű autó, pihepuha belsővel, rendkívül izgalmas vezetői környezettel, jó minőségű anyagokkal, buta bakikkal. És egy jó, de élvezhetetlen motorral.