Mindannyiszor becsületesen megjárta a garanciális átvizsgálásokat és egyéb okokból a szervizeket, de szervizkönyve többnyire üresen tátong. A szervizek sajátossága, hogy minden esetben felmerül a komputeres átvizsgálás. Érdekes és egyben gerapppppaaaaa. Az utolsó érdekesség rakoncátlankodás ügyben, hogy gyertyákat kellett soron kívül cserélni, mert valakik valahol elfelejtették.

Médiasztár is volt a kocsi, mert az Egressy úton rászakadt a troli vezetéke, a tűzoltóság fotósa megörökítette, de a képeket annak ellenére sem sikerült beszereznem, hogy egy kései órán a lánglovagok.hu négy percen belül válaszolt levelemre. Gyakorlatilag az összes elem és a szélvédő karcolódott a vastag rézvezeték rászakadásakor. Aztán amikor a szakemberek végighúzták a környező autókon a leszakadt pár száz méter vezetéket. Ügyes húzás volt. Ennek az ügynek a biztosítós (saját casco természetesen) rendezése egy külön cikket is megérne, hál'isten, az elektromos rendszerben semmi sem sérült, csak a kasztni jajveszékelt néhány ponton.

Az első ülések kényelme kifogásolhatatlan, a hátsóké már nem ennyire, ülőlapjuk rövid, a dönthető támla túl meredek, a tetőből érkező és mágnessel rögzülő biztonsági öv maga a csoda. Érthetetlen, hogy a hátsó, amúgy nagy ablakok miért nem nyithatók pillangó módon, mint sok más típusban. Klausztrofóbiások csak elöl üljenek, mert a lábtér sem bőséges. A tetőablakos verziókon a tetőablak zörög, ezt a Renault eladói is megerősítették. Kellemetlen, hogy a hipergazdaságos üzem miatt télen kb. 15 kilométer megtétele kell, hogy emberi hőmérsékleti viszonyok alakuljanak ki.

Az első ködlámpák megmaradtak, pedig kelendőek ezeken a modelleken - egy csavarhúzó és egyetlen perc elég az eltávolításukhoz. Hja a lámpák: a tompított izzók általában 6-8 havonta, néhány nap eltéréssel adják meg magukat, ami misztikus. Szépíti a helyzetet, hogy nőgyógyász legyen a talpán, aki a jobb oldalit kicseréli ujjtörés és égési sérülések nélkül, mert ott mennek a hűtő és légkondi forró gumicsövei.

Indulás után amerikai módra ránk zárja az összes ajtót, ami paranoiás tulajdonosoknak jó érzés, nekem viszont azt juttatja eszembe, hogy egy baleset után a tűzoltók nem tudnak kimenteni az égő roncsból. De a szatyor legalább megmarad a pirosnál. A funkció a zárógomb hosszú nyomva tartásával kiiktatható. A beltér borzalmasan kék, mind az ajtókon, mind a plüsskárpiton, mind a műszerfalon a kék és a szürke leghátborzongatóbb árnyalatait találták meg a Renault mérnökei. Talán a sportülés oldalának a plüsse, amit meg tudtam szokni négy év alatt.

A rakoncátlankodásokat hajlamos vagyok megbocsátani a Cliónak, mert amúgy remek kis kocsi, némi GTI-érzéssel a pattogóssága miatt és a középmezőnyből felfelé kilógó teljesítményével. Sztrádán is használhatóan rugalmas, a gyors kanyarokat is jól tűri és tolerálja a futómű. A hátsó dobfékért szerintem kár, bekerülhetett volna egy tárcsa is, gondolom ezen spóroltak a legnagyobbat a hátsó ablakok mellett, mert minden más teljesen rendben van. Négy év budapesti használat és 64 ezer kilométer után sem kísérik utunkat zörgő hangok, ami nagy pozitívum egy francia autóban. A szerviztapasztalatokat hagyjuk.

Most épp egy Twingót hajtok.