Hozott isten, meg nem is

Teszt: Mitsubishi Colt CZT - 2006

2006. március 24., péntek 07:04

A kis Colt az ezerötös turbómotorjával különleges darab, riválisai ugyanis egytől-egyig feltöltés nélkül kénytelenek élni hétköznapjaikat. Ebben a kategóriában rég nem divat a turbó. Láttunk ugyan érdekes kísérleteket a V.A.G-tól, de a két turbódízelsportautó, az Ibiza Cupra és a Fabia RS nem kényszerítette térdre a vetélytársakat. A Mitsubishinek ennek ellenére volt mersze, hogy eltérjen a megszokottól, igaz, a kis turbómotor nem újdonság, komoly hagyományai vannak.

A százötven lóerő és a kasztni tűzpiros színe pont elég volt, hogy előítéletek nélkül, nyílt szívvel szálljak be a tesztautóba, és az első gyorsításnál gondolatban máris megelőlegezzem az öt csillagot. Addig azonban hosszú út vezet, és a CZT rögtön az elején hibázott egy nagyot. Közeledett a macisajttábla, én lelassítottam, kinéztem oldalra, de az A-oszloptól és a kamu pillangóablak másik szárától nem láttam valami jól az utat. A két elem nagyon sokat kitakar a látótérből, ami nem probléma, ha teherautó az ellenfél, de egy kisebb tereptárgyat, amilyen például egy zebrán átkelő néni cekkerrel, nehezebb észrevenni. Márpedig az baj!

Egy szelet a turbólegendából

A 70-es évek végétől bő tíz éven át tombolt a Formula–1 talán legérdekesebb periódusa, a turbókorszak. Többek között Niki Lauda, Nelson Piquet, Keke Rosberg, Gilles Villeneuve és René Arnoux gyilkolták egymást a versenypályán, de Prost, Mansell és Senna is sokat versenyzett turbóautóval. Az ezerötös motorokat az időmérő edzésekre állítólag 1200–1400 lóerősre húzták fel.

A Formula–1 ezen eseménydús korszaka természetesen komoly hatást gyakorolt az autógyártásra. Divatba jött a turbó, az F1-es fejlesztések gyümölcsét az utca embere is élvezhette.

Renault R5 Turbo

A Formula–1-ben sikeres gyártó a turbófeltöltők terén tett előrelépéseit a raliban is kamatoztatni akarta, de mivel csak olyan versenyautó nevezhetett, amelyikből készült bizonyos darabszám sorozatgyártásban is, az utcára is került jó pár R5 Turbo, és halhatatlanná tette ezt a szériát. Az 1980–86-ig gyártott bestia 1,4 literes, középen elhelyezkedő motorjából jövő 160 lóerő a hátsó kerekeket hajtotta. Az autó 6,4 másodperc alatt gyorsult fel százra, végsebessége 210 km/h volt!

FIAT Uno Turbo

Az 1983-as születésű Uno – maga Giorgio Giugiaro tervezte – két évig csak az átlagemberek szívét dobogtatta meg, de 85-ben végre elkészült az olasz kisautó sportváltozata is, nyolc évig gyártották ezután. Az Uno Turbo 1,3 literes motorjának teljesítménye a feltöltéstől 70 lóerőről 105-re ugrott, segítségével az autó 8,3 másodperc alatt gyorsult fel 0-ról 100-ra, végsebessége kereken 200 km/h lett. 1989-ben az 1,3-as blokkot egy 1,4-es váltotta fel, a nagyobb lökettérfogatú motor már 118 lóerőt tudott, és az új Uno Turbo 7,7 másodperc alatt érte el a 100 km/h-t.

Daihatsu Charade GTti

A japán kisautó valamivel később, 1987-ben született. Legendásnak éppenséggel nem mondható, de 993 köbcentis, háromhengeres turbómotorjával meg nem értett művészként igazán érdekes tagja az autók világának. A miniblokk 101 lóerős volt, majdnem, mint a FIAT 1,3-asa, és 8,2 másodperc alatt gyorsította a mindössze nyolcmázsás autót százra . '91-től már katalizátorral forgalmazták, de nem sokáig: 93-ban nyugdíjba vonult.

Jövő a jelenben

Az Opel Meriva OPC már kész modell, március végén mi is kipróbálhatjuk, mit tud a szentgotthárdi üzemben készülő 1,6 literes turbómotor a mini egyterűben. Érdekesnek ígérkezik az új, 170 lóerősre pumpált 1,4 literes Volkswagen-motor is, ebben kompresszor is, turbófeltöltő is van. Az ötlet nem új, de megbízhatóan működő kompresszoros turbómotort még sohasem láthattunk. Izgalmasnak ígérkezik továbbá a Peugeot 207 GTI, melybe a MINI 1,6-os motorját szerelik, de nem kompresszorral, hanem turbófeltöltővel.

Az első út rövidke volt, nem is csodálkoztam, hogy azon a néhány kilométeren nem sikerült hozzászoknom az üléspozícióhoz. Jó mélyen elbújtam a kasztniban, és ez a legfontosabb, gondoltam. Aztán mentem 100, majd 200 kilométert, de a helyzet csak nem változott. Valahogy képtelen voltam megszokni, hogy kicsit hanyatt dőlve szemlélem az utat úgy, hogy közben a térdem sokkal magasabban van, mint a tomporom. Nemcsak a pozíció, az ülés is kényelmetlennek bizonyult, pedig jól néz ki, szép a kárpit, és az oldaltartása is remek.

Minden egyes alkalommal, amikor elfordítottam a kulcsot, olyan érzésem volt, mintha akkor ülnék először az autóban. Minden beszállásnál újra meg újra ugyanaz az élmény, ami egy autóval normális esetben csak egyszer történhet meg. Mindegy, ez végül is szubjektív, a végítéletnél nem veszem majd figyelembe.

Mielőtt sugárban okádni kezd a kedves olvasó, mert elege van mostanság az erőszakos rosszhangulat-keltésből, nézzük a pozitívumokat is. Az ötajtós Colt sem csúnya, de a háromajtós sokkal szebb, a CZT meg még annál is szebb. Pontosabban fogalmazva inkább dögös. Csajos, de dögös.

Oldalról emlékeztet a 206-os Peugeot-ra, de tömzsibb, mokányabb, hátulról pedig vidáman mosolyog, ahogy rendes, jól nevelt kisautóhoz illik. Egyedül a tömpe orra néz ki egy kicsit furán, de ha nem teljesen szemből nézzük, nem annyira feltűnő. A CZT a sportosság jegyében egyedi első lökhárítót kapott, de természetesen a hátsó ütközőt is színre fújták. A kipufogó kisautós viszonylatban vaskos, szép nagy hátsó szárny virít a harmadik ajtó felett, az impozáns 16-os alufelniken 205/45-ös gumik feszítenek.

A belső tér nem teljesen egységes. Az ülések szépek, a bőrkormány pazar, sportos. A műszerfalon lévő műszerek fémszínű keretet kaptak, számlapjuk sportos fehér. A világoskék ufóműanyagok egy hétköznapi modellt feldobnak - legalábbis nekem tetszett ez a megoldás az 1,1 literes Coltban -, de egy sportmodellben furcsán néz ki a sok bugyikék betét. 65 éves édesapám kérdésére, "mi ez a randa szar?", így válaszoltam: "a fűtés kapcsolója". Ez így is van rendjén, a Colt CZT nem a nyugdíjasokat célozza meg, sértődés nélkül el is engedte a cizelláltságtól mentes kritikát a füle mellett.

Ismét szőrözni fogok, gyengébb idegzetűek elégedjenek meg annyival, hogy a CZT élvezetes autó, és ugorjanak. Fura, hogy a féken és a motoron kívül mindenben találtam némi kivetnivalót, mégis szerettem a Colttal közlekedni. Hiába, a dolgok érzelmi oldalát még egy ilyen egyszerű témakörben is nehéz megmagyarázni.

A motor tehát jó erős, persze ahhoz, hogy megmutathassa igazi énjét, forgatni kell. Már kétezres fordulatnál sem vészesen gyenge, de az igazi téboly 3000-nél kezdődik. Itt megjön a hangja is, és nagyon kellemes hátbizsergetés közepette a kevesebb mint 1,1 tonnás kisautó meglepő elevenséggel indul meg. Nem tölt akkorát a turbó, hogy hátba rúgja az embert, de nagyon határozottan lép akcióba. Sajnos a kipufogó hangja kissé modoros lett, mély is, meg sportos is, de kicsit visszafogott.

A váltóval több baj is volt. A kar viszonylag rövid utakon jár, és milliószor pontosabb az 1,1 literes modellben levőnél, de így is csak közepes, mert akad, és emiatt nem elég gyors. A másik probléma a fokozatok elosztásával van. Igaz, egy turbómotort nem kell teljesen leforgatni, de a harmadikban elérhető 150 km/h-s sebesség egy kis motoros sportautóban akkor is túlzás. Ugyanezzel a motorral és egy jóval rövidebb áttételezésű váltóval a CZT gyorsabb és élvezetesebb lenne.

Az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű a klasszikus spórolós megoldás, a modern, multilink rendszerű futóművek sokkal pontosabbak, de a dolog élvezeti része nem ezen múlik. A kis Colt elég szélesen terpeszkedik, és remekül fogja az utat, amikor azonban megkezdenénk a kigyorsítást, kiderül, hogy az első futóművel valami nincs rendjén. A CZT nehezen viszi át az erejét az útra, hajlamos kipörgetni az ívbelső kereket. Ez a jelenség természetesen minden autónál fennáll, de nem mindegy, milyen mértékben. Talán ezért nem lehet kikapcsolni a kipörgésgátlót.

A menetbiztonsági elektronika szerencsére a jobbak közül való, hagyja, hadd játsszon a sofőr, és ha be kell avatkoznia, visszafogottan lép akcióba. Az ABS és az EBD (fékerőelosztó) alapáron jár a CZT-hez - milyen szép mondat! -, a fékhatással nincs is semmi baj. A kormányzás közvetlen, a kuplung meg jó kemény. Nem elviselhetetlenül, csak sportautósan.

A hétköznapi használathoz az autó futóműve nem elég toleráns. Bizonyos fajta útegyenetlenségeket egészen jól elvisel, de néha, főleg kátyúk miatt, olyat üt, hogy ha nem lett volna egy még ennél is sokkal keményebb Opel Astra GSI-m, többször kiszálltam volna ellenőrizni, nem történt-e nagyobb baj. Meglepett, hogy egyszer sem ért le, pedig az első légterelő nagyon közel ül az aszfalthoz.

Mitsubishi Colt CZT - 2006

És most jöjjön az érzelmi oldal, magyarázatok nélkül. Szerettem ezt a kedves, jópofa autót. Minden hibáját feledve, élvezetesen lehet vele közlekedni, jó erős a motorja, és a kanyarsebességével sincs semmi baj. Vérmes amazonoknak vagy egzaltált fiatalembereknek remek játszópajtás, és erőltetett menetben sem fogyaszt többet 11,3 liternél.

A szerző értékelése ertekeles

Ha egy kicsit jobban odafigyelnek rá, a Colt CZT a kategória legjobb autója lehetett volna, de sajnos nem lett az. Nagyon jó a motorja és jól is fogyaszt, tökéletlenségével együtt is élvezetes a futóműve, jót lehet vele autózni, de nem elég kifinomult. Nem lehet kikapcsolni a kipörgésgátlót, és rosszul tolerálja a kátyúkat. Reméljük, dolgoznak még rajta egy keveset. Addig is kap három és fél csillagot.

Mitsubishi Colt 2004 Czt Mitsubishi Colt 2004 Czt

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.