A gazdaságos ámokfutó

2003.08.04. 10:57
Miért ráz ez ennyire? - kérdezte édesanyám a próbaút második percében. Próbáltam gyors választ összehozni a keményebb futóműről, a családi autónknál rövidebb tengelytávról, az élményautózással együtt járó kompromisszumokról, de sokáig tartott volna. Ehelyett 2000-ig pörgettem a motort, kettesbe váltottam, és gázt adtam.
-Ezért - válaszoltam.

 
 

Édesanyám rövid szempillarebbentéssel értékelte a turbódízelesen vehemens gyorsulást, kicsit jobban megragadta az ajtón a kapaszkodót, és magában tudatosította, hogy az élményautózás számára valami mást jelent, na meg hogy fiacskája veszélyes munkát űz.

 
   
   

Amikor Csepelre zarándokoltam a tesztautóért, én sem gondoltam, hogy ennyire meg tud lepni az általam már többször, több változatban próbált Toyota Corolla. Mielőtt elindultam a tesztautóért, megnéztem a forgalmazó oldalát, mit lehet várni a D4D dízelmotortól. Hát sok meglepetést:

 
  D4D=Közvetlen-befecskendezésű egyenletes dízel motor
 
    A Toyota közvetlen-befecskendezésű egyenletes dízel motorával beköszöntött a tiszta, intelligens dízelek új és izgalmas korszaka. A D4D egy magas-nyomású pumpát és egy közös csövet használ az összes henger mahas-nyomsáú dízel ellátására. A magasfokú nyomás még jobban lebontja az üzemanyagot a teljes elégés és maximalizált erőkiadás érdekében, de egyben az üzermanyagfelhasználást is optimalizálja. Továbbá, a komputer vezérlés egy kis mennyiségű üzemanyagot a hengerbe mielőtt a főüzemanyag belobbanna. Ez a pilóta égés csükkenti a dízel motorok hírhedt robbanékonyságát a főelégési folyamatban, ill. csökkenti a zajt és a vibrációt.

Egyenletes dízel motor. Ilyenről még nem hallottam. Szó se róla, a pilótaégés is egészen új technikának tűnik a motortervezésben. A szöveg további részében kijavítva a helyesírási hibákat, valamint elhelyezve néhány hiányzó állítmányt, leszűrhetjük, hogy korszerű, nagynyomású közös nyomócsöves dízelmotorról van szó.

 
   
 

A hátsó láb- és fejtér bőven elég. Az első ülések nagyon kényelmesek, kellő oldaltartással bírnak egy közepesen vad szlalomozás közben is. Ami elgondolkoztatott, az a vezetőülés, és vele együtt a kormány állítási lehetőségeinek szűkössége. Az ülőlap magassága pumpálós módszerrel állítható, de semmi több. Deréktámasz nincs. A kormány is csak le-fel mozgatható.

A 186 centimmel pillanatok alatt megtaláltam az ideális testhelyzetet a vezetéshez, és ekkor a középső tárolódoboz is remekül funkcionált, mint könyöklő. Megkértem hát nálam jó húsz centivel alacsonyabbra nőtt barátomat, próbálna már elhelyezkedni kényelmesen a vezetőülésben. Legnagyobb meglepetésemre neki sem okozott gondot a mutatvány.

 
   
    Sötét, de finom

A belső tér pont annyira izgalmas, mint négy ásszal a kézben várni a pókerparti végét. Minden egyszínű és kerekded. Alaposabban szétnézve észrevehetjük, hogy a Toyota még mindig igen jól álcázza olcsó műanyagnak az igényes, puha, és drága műszerfalelemeket. Kicsit félve nyúl az ember a műszereket árnyékoló domborulathoz és meglepődve tapasztalja, mennyire kellemes a tapintása. Ezek után már bátran simítja végig az egész belső teret, és csak két helyen jelez az ujja: ide valami más kéne.

 
   
 

Nevezetesen a szellőzés tekerőgombjainak rémesen kiábrándító recés tekerőgombjai, valamint a kormánykerék. Ez utóbbi remek fogású, egy kicsit talán a Momo-ra hasonlít a formája és a mutatóujjnak kitalált rejtett kis domborulata, mégsem zártam maradéktalanul a szívembe. Mert műanyag. Nem izzaszt, nem csúszik, de egy bőrt hosszabb távon sokkal kellemesebb markolászni.

A sebességváltó remek. Rövid úton, pontosan kapcsol. A japán sebességváltó géniusz ezúttal sem mondott csődöt. Nagyon picit a vezető felé van döntve a kar, amitől még sokkal kézreállóbb a szerkezet.

 
   
   

A többi kezelőszerv pont ott van, ahol keresnénk, pont annyi erővel működnek, amennyi kellemes. Semmi meglepetés, kifinomult japán rutin köszön vissza a Corollában. A légkondicionáló azért megérdemli a külön elismerést. Semmi digitális vezérlés, semmi extra, viszont feltűnés nélkül végzi a dolgát, orkán erejű szél nélkül tudja átszellőztetni a pesti kánikulában pokolian felforrósodott utasteret, meglepően rövid idő alatt.

 
   
 

A kormányra szerelt hifi távirányító az egyetlen kezelőszerv, ami némi tanulmányozásra szorul, de ez is pillanatok alatt megszokható. A legnagyobb meglepetést azzal okozza, hogy a CD mennyivel jobban szól, mint a rádióadók. Amúgy egész tisztességes a hifi rendszer hangja, a kicserélése meg majdnem lehetetlen, mert a kijelzője és a kezelőszervei közösek a fedélzeti számítógépével. Sajnos ez az egység nem illeszkedett tökéletesen a műszerfalba, a jókora illesztési hézagnál kajánul be tudtam fényképezni. A Toyota összeszerelésének javára legyen mondva, hogy így sem nyöszörgött, vagy zörgött semmi odabenn, még kegyetlenül rázós úton sem.

 
   
    Illesztési hézag gonoszul fényképezve

A beltér megbízható semmitmondása után a külcsín dicséretet érdemel. A Corolla mindenkinek tetszett. Talán csak tuningkipufogók szerelésével foglakozó barátom keseredett el egy kicsit, meglátva a szép, öblös hátsó lökhárítót. Itt ugyanis nyoma sem volt semmiféle hátrameredező csőnek. - Hja, dízel - legyintett lemondóan.

 
   
  Kipufogótuning kizárva

A nagy többséget ez nem zavarta. A nem csak a marketingosztályok, hanem szinte minden nagykorú férfiember számára rendkívül fontos csoportot képviselő 25-35 közötti diplomás szinglik közül többen is kijelentették, hogy ez bizony csajozós autó (??? - a szerk.). Ebben nagy szerepe lehetett az ezüst színnek, ami remekül mutatja a Cor formáját, nem is piszkolódik túl hamar, ám rendkívül érzékeny a bevásárló központok előtt könnyen előforduló szatyorral-kosárral-bevásárlókocsival elkövetett apró sérülésekre. Ennek orvoslására a Toyota kesztyűtartójában az orvosság: apró, a kocsi színével egyező kis matricadarabok, amik tökéletesen el tudják fedni az ilyen sérüléseket. Zseniális megoldás.

A motortérbe pillantva megállapíthatjuk, hogy a Toyota mérnökei minden létező négyzetcentimétert kihasználtak a kétliteres dízel beépítésére. Szerencsére odabenn nem fed mindent műanyag, így egy kis kukucskálással megleshetjük a turbófeltöltőt, na meg jól szemügyre vehetjük a Bosch gyártmányú befecskendező egységet.

 
   
   

A motort beindítva az egy pillanatra sem tagadja meg, hogy dízel. Barátságos kerregéssel indul a jelzésszerűen rövid izzítás után. Amint eléri az üzemi hőfokot, kellemesen elcsendesedik, és tónusa egy öblös hangú benzines négyhengeresre kezd emlékeztetni. A karakterisztikája nem. 2000-es fordulatig pont annyira erős, hogy a városi araszolásra kényelmesen használhassuk. E felett megindul. Vehemensen elindulni sok autóval lehet. Ennyire finoman adagolni ezt a nyomatékot viszont ritkaság. Talán ezt jelentené az egyenletes dízel motor?

 
   
 

Kifejezetten alantas vezetési stílusra inspirálja a Corolla sofőrjét. Pofátlan besorolás az utolsó pillanatban, motoros ledudálása a lassú indulás miatt a piros lámpa után, permanens gyorshajtás mellett - mindezt elkövettem a Corollával. Szörnyen élvezetes a könnyed latinos ámokfutás. És szörnyen költségkímélő is. Városban, a légkondicionáló állandó használata mellett, gyakran utasokkal az üléseken 6,4 liternél egyszerűen képtelenség volt több gázolajat elégetni 100 kilométeren. Az egyetlen gond, hogy a városban, a hírhedetten pocsék budapesti utakon a kemény futóműnek köszönhetően az autó, nincs rá jobb szó, ráz.

 
   
   

Az esti autópálya a Corollában is unalmas. Ilyenkor csak annak lehet örülni, hogy a fogyasztás több mint egy literrel csökken. Az igazi formáját a Toyota Corolla azonban az országutakon hozza. Az autó ilyenkor selymes lágysággal tapad az aszfaltra. A rázásnak vége. Az ember alig várja a következő kanyart, hogy finoman ívre fordíthassa az autót, esetleg egy picit eljátsszon a gázpedállal is. Ilyenkor tökéletesen egybe lehet forrni a Corollával. (Ahogy emlékezetembe idéztem ezt az élményt, a Corolla helyett Celica-t kopogtam be a billentyűzeten. Ez lenne a freudi elírás?), az előzések nem okoznak gondot, hála a jókora teljesítménytartaléknak. Este talán még élvezetesebb a kanyargás. A Toyota lámpái nappali világosságot varázsolnak ilyenkor is. Egy tájékozatlanabb utasom rá is kérdezett: - Ez már xenon? Nem, nem xenon, de így is nagyon jó.

 
   
  Majdnem xenon

Az egész autó úgy nagyon jó, ahogy van. Elvégre mi más is lehetne egy vezetési élménnyel bőven megáldott és másodállásban rémesen gazdaságosan fenntartható családi autó nagyjából ötmillió forintért? Ráadásul a Corolla is rendelkezik a Toyoták azon remek tulajdonságával, hogy a rend szigorú, és újabban UV-zöld mellénybe öltözött őrei nem figyelnek rá különösebben. Az ukrán határ mellé tett túrám alatt vagy fél tucatnyi helyen igazoltattak, de a Corollát sehol sem tartották érdemesnek arra, hogy megállítsák.

  Értékelés: Nálam józan megfontolások alapján négy és fél csillag, de mivel felidézte kezdeti GTI-s élményeimet, ezért ötöt adok neki.