Miután kiszálltam a mester mellől, máris beülhettem egy Corsába. Ezúttal Manuel Reuteren volt a sor. A két éve még a DTM-ben versenyző pilóta a Vectra volánjánál mutogatta az íveket, mi meg megpróbáltuk tartani a tempót, ami nem is volt annyira nehéz, a kis Corsa ugyanis gyorsabb volt a kanyarokban, mint a méretes limuzin. A teszt mindössze nyolc körig tartott, de ennyi idő is elég, hogy kiderüljön, a Corsa motorja erős és nyomatékos, a futómű feszes és gyors, és a fékek is hatékonyak.

Az OPC Corsa, mint a rövid tengelytávú autók általában, izgága, hirtelen, féktávon hajlamos csóválni a fenekét, és kanyarban sem rest elfordulni a középpontja körül. A progressive-variable steering nevű rendszer miatt szűkebb kanyarokban érzékenyebben reagál a kormány, hogy kevesebbet kelljen vele birkózni. A progressive-variable steeringgel nincs is semmi baj, de feedback, vagyis visszajelzés lehetne több.

A versenypályán eltöltött nyolc rövidke kör élvezetes és tanulságos volt. Ezután a navigáció elveszejtett minket, és olyan utakon kóvályogtunk, ahol már nem igazán lehetett feszegetni a Corsa határait. A hátralévő időben annyi derült ki, hogy a tesztautó élhető. Autópályatempónál is elég csöndes, nem rángat, nem ideges, ha a sofőr nem akarja. Normális használat közben csak akkor mutatja meg sportos oldalát, ha rossz az út. Ilyenkor egyértelműen érződik, hogy a sportfutómű nem úgy csillapít, ahogy megszoktuk, de egyébként minden olyan, mint bármelyik mezei autóban. A kuplung könnyen jár, a hatsebességes váltó a végletekig precíz.

Végezetül essen még néhány szó a dizájnról: a Corsa, sőt az Opel is megérdemli, hogy néhány sor erejéig méltassuk az érdemeit. A sajtótájékoztatón nem győzték hangsúlyozni, hogy az OPC brand a megújulás, a megfiatalodás jelképe, és lássuk be, a rossz PR-duma mögött ezúttal tényleg van valami. A kilencvenes évek legunalmasabb autógyára napjainkban tényleg izgalmas modelleket gyárt. Az Opelek, különös tekintettel az OPC-változatokra, manapság kifejezetten jól néznek ki.

A Corsának a mezei változata is sportos, az OPC viszont egyenesen agresszív. A fekete hűtőrácson megtalálható háromszögek a ködlámpákon és a kipufogón is visszaköszönnek, úgy látszik, a tervezők megunták a többi OPC modellen megtalálható trapézalakot. A Corsa OPC változatának hatalmas szoknyái vannak, a cápakopoltyúk az első és a hátsó lökhárítón egyaránt megtalálhatóak. A mokány kis vadállat fenekén hatalmas hátsó szárny virít büszkén; ha esetleg valakinek kétségei lennének az autó teljesítménye felől, ez biztosan eloszlatja.

Az utastérben is megtalálhatjuk az összes sportos kiegészítőt. Vaskos, csapott aljú bőr sportkormány, alupedálok, krómkeretes műszeregység, satöbbi. A tökéletes Recaro sportülések miatt külön piros pont jár az Opelnek, és a metálkék szellőzőnyílások is jól állnak a bébicápának. A Corsa OPC belső kialakítása igényes és sportos.

A Corsa OPC mind külsejét, mind belvilágát tekintve telitalálat. Biztosan vonzani fogja a sportos kisautók - vagy magyarul hot hatch-ek - szerelmeseit. A teljesítményével, agilitásával sincs baj. Lehetne valamivel több visszajelzés a kormányon, ez a jelenség azonban korunk betegsége. Napjaink félig digitális autóitól nem várhatunk el olyan közvetlen gázreakciót, mint a nyolcvanas, kilencvenes években gyártott modellektől, ahogy azt sem várhatjuk el, hogy a kormány olyan beszédes legyen, mint egykor.

A nagyobb piacokon már március végén megkezdődik a forgalmazás, nálunk még várni kell júniusig. Az autó áráról egyelőre mit sem tudni, nem hivatalos becslések szerint nagyjából öt és fél, hatmillió forintba fog kerülni. Ahogy az értelmetlennek tűnő Meriva OPC tesztje után azon morfondíroztam, fogok-e valaha ilyen autót látni az utakon, most nincs kétségem. Csak az a kérdés, mikor.