Vaze, nem sevrolé, JÓ!?

Próba: Corvette Z06 - 2006

2006. február 7., kedd 08:12
Örülne, ha 512 lóerős szupersportkocsiját, amellyel 3,9 másodperc alatt éri el a 100 km/h-s sebességet egy lapon említenék holmi Tacumákkal és Aveókkal? Én sem.

A Corvette-legendához méltatlan, tudom, mégis ezzel kezdem. A Daewoo Chevrolet-vé alakult át, és nyert, de a hírnevet nem adják ingyen. A koreai autók óriási presztízsre, ismertségre tettek szert, de mivel a Chevrolet népautó, tömegcikk, a Corvette pedig fényűző sportautó, nem véletlen, hogy a GM tudatosan lespórolja az egykor jól csengő márkanevet. Sajnálni azért senkit sem kell, a Corvette név magában is elég, hogy felkeltse az érdeklődést.

Én legalábbis roppant kíváncsi voltam, milyen a hatodik generációs Corvette-ek legkülönbbike, a Z06. Először azonban be kellett érnem a Coupéval, a szemfüles hiéna kollégák ugyanis gyorsan elragadták az erősebb modelleket, így mi szerényen meghúztuk magunkat a 404 lóerős, automata Coupéban, és szinte azonnal eltévedtünk Marseille-ben, ami egyáltalán nem is rossz dolog.

Egyrészt Marseille szép, kellemes hangulatú város, szűk utcácskákkal, szép kikötővel és mindenféle-fajta emberekkel, másrészt egy Corvette-tel furikázni még akkor is roppant szórakoztató, ha az embernek halvány fogalma sincs, hogy hol van, ráadásul időre oda kéne érnie valami fiktív helyre, valahol a végtelenben.

A kóválygás sok hasznos tapasztalatot hozott. Kiderült, hogy az elődeinél tudatosan kisebbre épített, az európai piac igényeihez igazított C6 még így is iszonyúan széles. A Corvette-ekben már jó ideje független hátsó felfüggesztés van a hajdan volt merev tengely helyett, a laprugóhoz viszont valamiért változatlanul ragaszkodik a gyár.

A Coupe hátsó futóművét természetesen össze sem lehet hasonlítani más, terepjárókban, haszongépjárművekben látott laprugós megoldásokkal, remekül csillapítja az útegyenetlenségeket, nem ráz, nem pattog, és pontos is. A hasmagasság sem jelent gondot, ha a sofőr lelassít, az autó minden különösebb megrázkódtatás nélkül kel át a fekvőrendőrökön.

A beltér nagyon kellemes. Van hely bőven, a bőrülések szépek, kényelmesek, jó mélyen ülünk. A kormány szintén tökéletes, a műszerfal nagy kijelzőiről könnyedén leolvashatjuk a fontosabb információkat, de ha a sűrű akciók közben nincs időnk levenni szemünket az útról, a szélvédőre vetítve megkapjuk ugyanazokat az információkat, digitálisan. A V8-ast nem érdemes kétezres fordulat fölé pörgetni, még így is sokkal gyorsabbak leszünk a többieknél. Az új, kormány mellől is vezérelhető automata váltó meg úgy jó, ahogy van, nem is nagyon használtam a füleket.

Mikor már végképp elveszítettük a fonalat, néhány barátságos kamionsofőr igazított útba, miután magukhoz tértek az autó külseje okozota sokkból. A Corvette ugyanis gyönyörű! A fenekén lévő kerek lámpák miatt hátulról még a laikusok is felismerik, oldalról és elölről azonban akár olasz sportkocsinak is nézhetnénk. A lámpái mandulavágásúak, a kerékjárati ívek olyan izmokban domborodnak ki a motorháztető mellett, hogy könnyes lett a szemem, amikor megláttam.

Az ötágú felnik dízájnja nem korszakalkotó, az elöl 18, hátul 19-es kerekek látványa mégis több, mint megkapó. Bár még nem tartunk ott, mégsem tudom megállni, hogy ne tudassam a kedves olvasóval a Z06 hátsó gumijainak paramétereit. Kapaszkodjon meg a karfában, és készítsen maga mellé egy pohár vizet, mielőtt továbbolvas!

A Z06-ot gyárilag Goodyear Eagle F-1, P325/30ZR-19-es gumikkal szerelik fel, szélesebbek, mint a 42-es tornacipőm hossza, és majdnem 240 000 forint az áruk; erősen meggondolandó tehát, hogy megéri-e álló helyzetben elfüstölni őket, bármilyen jó mókának tűnik. Rövid intermezzónk után üljünk vissza a Coupéba, és folytassuk utunkat a Paul Ricard tesztpálya felé, immár céltudatosan.

A francia autópályán nagy a fegyelem. Sok helyen mérik a sebességet, senki sem mer száguldozni, mi sem tettük. 130-as tempóval gurultunk, ami a Corvette lapossága, közvetlensége ellenére is maximum 80-nak tűnt. Ennél a sebességnél a hatliteres V8-as motor körülbelül 1700-at forgott percenként, zajtalanul és gazdaságosan működött, a Coupé inkább tűnt luxusautónak, mint szupersportkocsinak.

Ha megtapostam a gázpedált, természetesen bődületesen megindult, és magas fordulatszámon a motor hangja is megjött, mégis úgy gondolom, a Coupét inkább azoknak találták ki, akiknek fontosabb a legenda, mint a vezetési élmény. Nem azt akarom mondani, hogy hiányzik a közvetlenség, a brutalitás, sőt. A Coupé még a hatsebességes automata váltóval is 4,8 másodperc alatt éri el a 100 km/h-s sebességet, és csodálatos sporteszköz, de a Z06 sokkal-sokkal nyersebb, még sportautósabb.

Egy kis corvette-ológia

53 éve gyártották az első Corvette-et, rögtön egy évre rá, 1954-ben úgy tűnt, nem is készül több. Az első modell bukás volt, sem praktikus, sem érzelmi oldalról nem nyújtott eleget, és a reklámstratégiája is egy csőd volt. Igen, 1953-ban, Amerikában már komoly reklámhadjáratra volt szükség, hogy egy autót el lehessen adni.

Az 1955-ös Corvette V8 és egy médiateam mégis megmentette a menthetetlent, és az eladások lassan elindultak felfelé. Ezt a kétülésest egy 195 lóerős, 4,3 literes motor 7,3 másodperc alatt gyorsította fel százra, végsebessége 200 km/h volt.

A Corvette Sting Ray-t 1962-ben indították útjára. Az új dizájn falakat döntött le akkor, és valljuk meg, a mai napig keveset vesztett fényéből. A média és a vásárlók tetszését azonnal elnyerte az új modell. A sikereken felbuzdulva a GM 1965-ben piacra dobta a Big-blockot, egy erősebb, nehezebb V8-ast. A több mint 400 lóerős, 6,5 literes óriás hangosabb volt, mint a Small-block, és magas fordulaton szétrázta a kasztnit, viszont még harmadik és negyedik fokozatban is hihetetlen gyorsításra volt képes.

A cápa, a C3, 1967-ben készült el. Sok kritika érte a sajtótól, de az autóbuzik egyáltalán nem panaszkodtak az új kinézet miatt. A Corvette-nek addigra már neve volt, mindenki tudta, mire képes, és a cápa túlélte a támadásokat. A C3 kisebb nagyobb módosításokkal hosszú utat futott be, mígnem 1982-ben nyugdíjazták. A technika sokat fejlődött, az utolsó modellek motorja már injektoros volt, de a felszökő olajárak miatt mindössze 200 lóerős maximális teljesítmény leadására hangolták.

1984-ben a C4-gyel új korszak kezdődött, vagyis egy évig nem történt semmi, ami elég szokatlan az autógyártásban. Megérte várni, a sajtó az új Corvette-et a valaha gyártott legizgalmasabb amerikai sportautónak titulálta. A futóművet alaposan átalakították, teljesen új volt a fékrendszer, megjelent az alumínium, könnyebb és merevebb lett a kasztni. A legnagyobb változás mégis a külalakban volt.

A C4 egyszerre gömbölyded és szögletes, a nyolcvanas évek buta, de futurisztikus világához igazodó karosszériáját világok választották el a C3-tól. Lassan a motorba is visszatért az élet, és az eredetileg mindössze 205 lóerős blokkal rendelhető sportkocsi teljesítménye 1995-re újra meghaladta a 400 lóerőt.

Az ötödik generációs Corvette-et - akárcsak elődjét - nem kapkodták el. A bevezetés 93-tól 97-ig csúszott. A GM sem volt túl jó passzban, ráadásul a Japánok ontották a jobbnál jobb olcsó modelleket, nehéz volt lépést tartani a 300ZX-szel, a Suprával, az RX-7-tel. A C5 ismét merevebb kasztnival büszkélkedhetett, precízebb volt, és a csomagtartója is nőtt, mégsem kellett igazán a népnek. Aztán a Convertible és a háromszoros Le Mans-i győztes C5-R versenyautó lassan mégis megdobta az eladásokat. 2003-ban érkezett meg a C6, a legújabb, legkifinomultabb Corvette, amiről cikkünk is szól.

Mire odaértünk a tesztpályára, már javában esett, aminek rajtam kívül kevesen örültek, de én szeretem a kihívásokat. A kanyarokat már ismertem, hiszen múlt év végén már jártam itt a Ford Focus ST bemutatóján, az esővel és az 512 lóerővel meg majd csak megbirkózom valahogy - gondoltam. Tévedtem. Az első három körben úgy leizzadtam, mint egy igazán kemény versenyen. A hatalmas, száraz úton kiváló tapadást biztosító gumik a csúszós, vizes felületen inkább hátrányt jelentettek, és a brutális motorerő - a hétliteres motor maximális nyomatéka 637 Nm - igencsak megkavarta a dolgokat.

A Z06-ot egyébként könnyű vezetni. A kezelőszervek finoman járnak, még a kuplung sem különösebben kemény. A váltó az egyetlen férfiasabb darab, de ahhoz sem kell olyan izomerő, mint a régi sportautókban, csak egy kicsit határozottabban kell vele bánni, mint megszoktuk. Elöl hat-, hátul négydugattyús fékek lépnek akcióba, ha baj van.

A HANG

Elöl

Hátul

Középen

Az egész felállás azonban rögtön megváltozott, mihelyst versenytempóra kapcsoltam. A vizes pályán a Z06 minden apró, más autókban, más helyzetekben jelentéktelennek tűnő hibámat megtorolta. Nemcsak a kormányt, a féket és a gázt kellett úgy kezelni, mintha újszülöttet tennék tisztába, a kuplunggal is hasonló volt a helyzet. Visszaváltásnál a gázfröccs kötelező, de még utána sem ugorhattam le a kuplungról. Minden hirtelen mozdulatra azonnal kitört a Corvette feneke, pedig a menetstabilizáló a legteljesebb mértékben be volt kapcsolva.

Meg nem pördültem, de minden alázatom és óvatosságom ellenére bőven kellett ellenkormányoznom. Az anyósülésen okoskodó utasokra rendszerint ideges pillantásokat szoktam vetni, most azonban instruktorom minden jótanácsának úgy örültem, mintha Vágó István segített volna a húszmilliós kérdésnél. Soha életemben nem éreztem magam ilyen butának és elesettnek egy autó volánjánál, ugyanakkor nem is szórakoztam még ilyen jól. Elképzeltem, ahogy egy Formula-1-es autóban remegve várom az esőverseny rajtját, de még a zöld jelzés előtt összehányom magam, és sírva hazaszaladok.

A második felmenetel már jobban sikerült, de a feszült figyelem, hogy minden apró mozdulatom tökéletesen sikerüljön, rengeteg energiámat fölemésztette. Nem értettem, hogy azok az újságírók, akiknek egyáltalán nincs versenytapasztalatuk, hogyan tartották úton a bestiát, csak vacsoránál tudtam meg, hogy sehogy. Cseh kollégáim boldogan mesélték, hogy az instruktorok tanácsai és kormányrángatásai ellenére is folyamatosan megpördültek.

A Z06 igazi szupersportkocsi. Az ember azt hinné, hogy a 400 lóerős Coupe és az 500 lóerős Z06 között már nem lehet olyan nagy a különbség, pedig de. A Z06-on szinte mindent átalakítottak, sok benne a versenysportból átvett alkatrész. Az autó könnyebb, mint a Coupe, tele van alumíniummal, magnéziummal, titánnal és szénszálas műanyaggal. A Z06 tömege mindössze 1418 kilogramm, és a hétliteres motor nemcsak a Coupe hatliteresénél könnyebb, henem a BMW M5 V10-es blokkjánál is.

A nap végén volt szerencsém beülni a gyár tesztpilótája mellé, hogy kitapasztaljam a defekttűrő abroncs képességeit. Az eső rendületlenül esett, és ő rögtön az első kanyarban rendesen elfékezte magát, de nem jött zavarba. Nevetve közölte: milyen jó, hogy van ABS-ünk, majd elfordult. Sem féktávon, sem a jobb kanyarban nem éreztem semmi különöset, kizárásos alapon rákérdeztem hát a jobb hátsó gumira, de kiderült, hogy egyelőre minden abroncs ép. Mivel a sajtótájékoztató alatt fotózgattam, fogalmam sem volt, mi fog történni.

A kör végén a célegyenesben egyszercsak megláttam egy keresztbe lefektetett deszkát tele szögekkel, olyan 140 körüli tempóval zúztunk át rajta. Az ütés után a pilóta rám nézett, és kaján vigyorral az arcán közölte, hogy most már minden gumink lukas. A teszt meggyőző volt, az autó nagy tempónál és kanyarban is kiszámítható maradt, igaz, a gumik elég hangossá váltak, bár ez tulajdonképpen nem is baj, legalább mindenki észreveszi, ha defektet kap.

A második napon nem volt vizes a pálya. Némi nedvesség maradt ugyan az aszfalton, de a tapadás sokkal jobb volt. Ezúttal több mint egy órát tudtam menni megállás nélkül, sokkal kevesebb bizonytalansággal és csúszkálással. A Z06-ot most is rengeteg energiámba került versenytempóban úton tartani, de már sokkal jobban szórakoztam, mint féltem. Sikerült a vezetésen kívül az autóra is figyelni, és elégedetten konstatáltam, hogy pontos, gyors a kanyarokban, és nagyon merev a kasztnija. Mivel sohasem vezettem régi Corvette-et, nem tapasztaltam a különbséget, de az angol szaksajtó szerint az új Z06 minden idők legjobb Corvette-je. Elhiszem nekik.

A reptérre is a Z06-tal mentünk, és megállapítottuk, hogy szokványos körülmények között is nyersebb, hangosabb, mint a kistestvér. Ez természetesen nem a véletlen műve. A gyári szakemberek állítása szerint a Corvette C6.R versenyautóval párhuzamosan fejlesztett autóba annyi alkatrészt tettek át a versenysportból, amennyit csak bírtak. Ez jó hír a vásárlóknak, hiszen saját kategóriájában a 2005-ben kiírt 11 ALMS (American Le Mans Series) versenyből tízet ez az autó nyert meg.

A Corvette ősi ellensége a Porsche. Az európai offenzívával ez a harc a következő években nyilván élesebb lesz, mint valaha. A 404 lóerős Corvette Coupe alapára 19 382 460 Ft; alig drágább, mint a jóval gyengébb, 280 lóerős Porsche Boxster S, az 18 840 000 Ft-ba kerül. Az 512 lovas Corvette Z06 hihetetlen, 23 965 380 forintos árával a 28 milliós, 355 lóerős Porsche 911 Carrera S Coupe eladását nehezítheti meg. Vagy nem, kiderül. Végül még két ötszáz lóerős autó ára, csak miheztartás végett: Lamborghini Gallardo SE, 42 400 000 Ft, Ferrari F430, 41 257 000 Ft.

Sajtógaléria

Aki további részletekre kíváncsi, ne hagyja ki sajtófotó-galériánkat.
Kattintson ide!

Chevrolet Usa Corvette 2005 Z06 Chevrolet Usa Corvette 2005 Z06

A Totalcar értékelése:

Ezt az autót a Totalcar még nem értékelte.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette