Összességében kicsit perverz ötletnek tűnik, terep-Alfa, de ha
egy kompakt, sportos Range Rovert kéne elképzelni, tulajdonképpen
lehetne ilyesmi. Első pillantásra egy kombi 156-os, vagyis Sportwagon,
megemelve, alapban 17 collos felnivel és nagy, ballonos gumikkal, amik
egyébként is igen csinosak a legtöbb Alfán. Van még tetősín, ami
optikailag magasít, elöl-hátul egy-egy nem túl komoly védőlemez, az
első egyébként tényleg jól jöhet, ha valaki elkezd egy ilyen autóval a
terepen túrni.
De nem árt az óvatosság, maga a lemez nemhogy nem trepni, de
igen vékonyka, és a nem látható részen műanyag lapként folytatódik. És
azt hiszem, ennyi. Tán elég is lenne, hiszen azt mondják, itt egy
elegáns, emelt hasú olasz SUV, sokaknak nem is kéne több. Akkor viszont
a szaksajtó rögtön lesajnálná, akiket meg mindig megkérdeznek a
laikusok, milyen autót vegyenek, állandóan a szaksajtót bújják. Úgyhogy
raktak alá egy kegyetlenül jó összkerékhajtást.
Alfa 155 Q4
Volt már Alfában összkerékhajtás, a 155-ös Q4 az autósportban is
szépen szerepelt, de ez még 1993-ban történt, és a rajongókon kívül el
is felejtette mindenki, akárcsak a 164-es összkerekes Q4-változatát.
Mechanikailag kevésbé rokon a két konstrukció, a lényeg azonban
hasonló: folyamatosan kap hajtást mind a négy kerék, tehát nem csak
akkor, amikor kipörög a hajtott kettő. És az új Alfában is a hátsó
kerék a domináns-alap esetben ide jut a nyomaték 60 százaléka.
|
J.F. raliszakírónk megjegyzése
|
|
Nemcsak a
155-ben, de már a 33-asban is volt
négykerékhajtás. A 155 hajtása
pedig egy az egyben a Lancia
Integrale hajtása. Az 155-öt
leváltó 156-osok még a mai napig
sorra verik a BMW-ket, meg mindenki
mást. Szóval lehet, hogy a 155-öt
elfelejtették, de csak azért, hogy
a 156-ot tartsák észben.
|
|
|
Az Audi Quattrókból is ismert Torsen központi differenciál
folyamatosan ellenőrzi a nyomatékelosztást, és az önzáró differenciálok
közül a leggyorsabban reagál. A C típusú, tehát 3.generációs Torsent
egyébként az Alfa kapta meg először. A gyors reakció egy-két
tizedmásodpercet jelent, ennyi idő alatt zúg át a nyomaték a kipörgő
kerekekről a tapadókra. Ha például a hátsó kerekekkel jégen állunk, az
elsőkkel aszfalton, és nyomunk egy térdelőrajtot, csak a lassított
felvételen látjuk, milyen keveset pörögnek ki a hátsó kerekek. Az ilyen
szituációk persze inkább a szélsőséges alapesetek.
A mindennapi használatban inkább csak a nagy stabilitást érezzük. A jó
összkerék-rendszer és a hagyományosan finom, átdolgozott 156-os futómű
együtt nagy élménnyé teszi a Crosswagonozást. Aszfalton ugyanazt a
határozott úttartást kapjuk, mint a rendes 156-osban, finom, de
emberfeletti képességek nélkül is fogható jelzésket az autó és a fizika
törvényeinek aktuális kapcsolatáról. Az első futómű maradt a kettős
keresztlengőkaros, a magasításnak megfelelően átdolgozva.
A hátsó futómű MacPherson-konstrukcióját a gyár a súlycsökkentéssel
indokolja, ami szép cél,
de a Crosswagon így is egy kicsit orrnehéz. Ez akkor derül ki,
ha megcsináljuk kedvenc pánikmanőverünket: fékezés kanyarban. Ilyenkor
egy kicsit eldobja a hátulját, de mindez csak a Crosswagon általános
stabilitáshoz képest ijesztő egy kicsit, és érdemes észrevenni, milyen
könnyű úrrá lenni a billegésen. Azt kell hogy mondjam, ezzel majdnem
olyan jó kanyarodni, mint egy
Subaru Forester S Turbóval . Az Alfa menetbiztonsági elektronikája, a VDC nem
kikapcsolható, csak a kipörgésgátlót lőhetjük ki, jó összkerékhajtással
egyébként se könnyű kipörögni.
Az Alfa mérnökei hangsúlyozták, hogy az elektronikát kifejezetten
vezetési élmény-orientáltan programozták. Az ilyen kijelentés általában
nem felel meg a valóságnak, mert a vezetési élmény általában azt
jelenti, hogy a megvadult vezető csúszkálni szeretne, az ilyen
programok lényege viszont éppen az, hogy a stabilitás érdekében
írmagjában fojtsa el az ilyesmit. De a Crosswagon VDC-je itt most egész
jó, enged egy kicsit farolgatni, de ha abból indulok ki, hogy ez most
az én drága pénzen vett autóm, magam sem engednék több játéklehetőséget
a csúszkálásnak. Kellemes kompromisszum, no.
Crosswagon egyféle motorral, az 1.9-es, 16 szelepes Multijet dízellel
létezik, nemcsak nálunk, de Európában is. Mint dizájn,
számomra újdonság ez a teljesen körbeposztózott koncepció, hogy
tényleg csak a szelepfedelet fedő műanyagburkolatot látni, a többi mind
fekete posztó. 150 lóerejével nem lenne rossz, de kell egy kis
elszántság, hogy őszintén szeressük. Jó a hangja, nekem legalábbis
bejön ez a nazális gargarizálás. Jó lenne a teljesítmény- és
nyomatékkarakteriztika is, de az életben nem muzsikál olyan szépen.
Az Audi 1.9-es PD TDI-je papíron jóval gyengébb volt, 130, ugyanúgy le
lehetett vele fulladni, mint ezzel, de ha egyszer elindult vele az
ember, már igazi, bika dízel módjára tolt.
A Crosswagon Multijetjével lehet valami gond, vagy a súly, vagy
az összkerékhajtás nyűge, vagy a kézi váltó fokozatainak kiosztása, de
már 80-100-as tempón se olyan jó vele előzni. Rendben van, majdnem
5000-ig pörgethetjük, de ha váltunk, azt várnánk, hogy jó dízel módjára
rendeset lök rajtunk, és nem az lesz belőle, hogy a következő
fokozatban kifogy a szufla, és taposhatjuk, míg magához nem tér.
Barátságos, elegáns,
minőségi és sportos beltérben nálam régóta az Alfa az etalon. A
Crosswagoné is tökéletes, de mivel nem igazán találtam eltérést a
korábbi Sportwagonhoz képest, részletekbe menően nem lelkendeznék. Szép
és jó fogású kormány, a kombinak már mintha korábban is jobban
kitüremkedtek volna a csőműszerei, a levegőbeömlőket azonkán az
autóknál is sokat dicsértük, amiknél csak lopták az Alfától. A
bőrkárpitok is szépek, egyedül a klasszikus Alfa betegség bosszant,
hogy még mindig olyan magasan van a vezetőülés, mintha a bakon
foglalnánk helyet, bal kezünkben gyeplővel, jobban az ostorral.
A Fiat konszern rákfenéje ezennel meggyógyult, eddig épp az egyik
legdinamikusabban bővölő piaci szegmensből hiányoztak: nem volt szép
hobbiterepjárójuk.
Most már nekik is van ütőképes szereplőjük, szép is, jó is,
olasz induló ára 33 900 euró, ez olyan 8.5 millió forint, ami a magyar
árakra nézve nem szentírás, de a miheztartás végett nem árt tudni.
Toyota RAV-4 dízellel,
ötajtós kivitelben félmillióval olcsóbban is van. Ezzel kapcsolatban a
kötelező ellenérv-pár:
1.: Jó, de az nem Alfa!
1.: Jó, de az Toyota!
Tehát inkább nem foglalok állást. Az biztos, hogy a Crosswagon
összkerék-megoldása kifinomultabb, az autót rengeteget tesztelték sarki
körülmények között, a Toyota viszont Toyota.
Éves viszonylatban világszerte 15 ezret terveznek eladni, Crosswagont
és összkerekes Sportwagont összesen. Kíváncsi lennék, mennyit
piackutatott az Alfa, mielőtt kitalálták volna a SUV-ozást, de a cég
imidzséhez abszolút illik, hiába nem csináltak még ilyet.
|
Értékelés: 4 - A motor és a kis csomagtér miatt fél-fél
csillag levonás, egyébként tökéletes. |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Műszaki adatok
|
motor: soros
négyhengeres, 16 szelepes Multijet
turbódízel
hengerűrtartalom: 1910 ccm
teljesítmény: 150 LE @4000
nyomaték: 305 Nm@2000
gumik: 205/50 R17
végsebesség: 200 Km/h
gyorsulás 0-100: 10.2
fogyasztás (gyári adatok):
8.9/5.6/6.8 l/100 km
hosszúság: 4441 mm
magasság: 1458 mm
szélesség: 1743 mm
tengelytáv: 2595 mm
saját tömeg: 1510 mm
csomagtér: 360/1180 l
|
|
|