Méhsejt alakú adrenalin

Teszt: Seat Leon Cupra R

2003. június 10., kedd 12:41
A teszt előtt tettem egy kirándulást a www.seat.hu-n. Nem is bántam meg. Az elhibázott "olyan erős, amilyennek látszik" szlogent elfeledtetni igyekvő importőr a Leonoknál általában a "Legalább olyan jó is, mint ahogy kinéz" és "Nézze meg saját maga is, hogy mennyire jól néz ki!" szösszenetekkel, a Cupra R alsite-ján pedig "Az R a Radikálisan Rengető Racing versenygép ..." mondatfoszlánnyal és "az erőtől duzzadó izgalom szikrázó üstököse" képzavarral örvendeztetett meg. Pedig amúgy jó autó lenne.
 
 

Tekintsünk hát el attól, hogy a Seat reklámszövegírója nyilvánvalóan ellenérdekelt a Leon image-ének erősítésében, és fókuszáljunk magára a Cupra R-re. Aki ilyen autót vásárol, kap egy fronthajtású, 210 lóerős, ötajtós alsó-középkategóriás autót, a teljesítményhez finomított fékekkel és futóművel. Megkapja mégpedig ezt az autót 9.230.000 forintért, ami annak tükrében, hogy az ugyanilyen, csak kevésbé kihegyezett motorral és szintén a nagy teljesítményhez igazított futóművel szerelt 180 lovas Octavia RS 6.500.000 forintért, a Leon szintén 180 lovas verziója 5.660.000-ért elvihető, kissé, nem, nagyon soknak tűnik. Persze azért ez az 1.8T és ez a Leon más, mint a többi.

 
   
   

Az autó már kívülről is erőt, dinamizmust sugall: persze 18 colos, 2x5 küllős magnéziumötvözet-felnikkel, a mögéjük dugott vörös féknyergekkel és 225/40-es Pirelli Zerókkal ez már nem kunszt. Azért a Seat mérnökei kicsit alakítottak a kasztnin is: jócskán leengedett kötény, küszöbspoiler és számtalan rajtzászlóra festett vörös "R"-embléma jelzi: ezzel az autóval jó lesz vigyázni! A tesztautón az összhatást sikerült először kicsit eltúlozni a sárga "adrenaline"-matricával, majd végképp nevetségessé tenni "a versengés a vérünkben van" című újabb alliteratív reklámszlogennel. Ha a gép nálam maradna, ezt az ízlésficamot tíz körömmel vakarnám le róla. A legváratlanabb helyekről kacsintanak vissza időnként a méhsejt alakú kis Seat-arculatjegyek: a hangszórórácsok mögül, a hűtőrácsból - ez viszont tetszik.

A belteret szintén jelentős átalakításokkal tették Rengető Racinggé. Vörös cérnával varrt bőrborítás a kormányon, a kézifékkaron, a váltószoknyán, szintén vörössel szegett Recaro-ülések elöl-hátul, fehér számlapok és fémpedálok - a Seatnak ebben a témában is sikerült újat alkotni, ugyanis a "negyedik pedál", a doblemezen kialakított balláb-tartó is fémburkolatot kapott. Az összhatás valóban nagyon sportosra sikeredett, az autón belülről is érezni, hogy piros.

 
   
 

A sportosítás mind kívül, mind belül fokozza a már az alap-Leon által is kibocsátott agresszív, lendületes érzeteket, és nem is nagyon megy a használhatóság rovására - csak egy kicsit. A fehér számlapokon a vörös fénnyel jelzett értékek csak a műszerfal-világítás leggyengébb állásánál láthatók tisztán. A túl mélyre engedett frontspoilerre nagyon kell vigyázni, felakad járdaszegélyeken, leér kátyúk szélén és meghemperget olyan döglött rókákat, melyeket az alap-Leonnal simán megközölnénk - ez mind tapasztalat. A hátul is sportosra alakított ülésekben pedig három felnőtt már végképp sehogy, de kettő is csak láb nélkül fér el. Ezt a Seatnál is érezték, hát kivették a középső fejtámlát.

 
   
   

Persze egy sportosított, mit sportosított, egy sportautónál az ember vállal ilyesfajta kompromisszumokat, ha amúgy minden rendben van. Hát kérem szépen - amúgy minden rendben van! A VW-konszern már alapértelmezésben, 150 lóerősen is nagyon-nagyon jó turbómotorja elkápráztatott minket az Octavia Combi 1.8T-ben, 180 lovas mutációja megakasztotta a lélegzetünket az Octavia RS-ben és a Leon összkerékhajtásújában, így 210 lóval a belsejében pedig végképp bebizonyította: nemigen van a piacon olyan benzinmotor, ami hasonló áron, hasonló étvágy mellett hasonló menetteljesítményeket kölcsönözhetne a köré épített utcai autónak.

 
   
 

Kezdjük egy sportautónál talán legérdektelenebb paraméterrel: az autó étvágya akár egy madáré. 10,3 literes tesztfogyasztás száz kilométerenként egy 1,8 literes, kihegyezett turbómotortól nem sok. És még ennyi se lenne, ha nem lenne Magyarországnak irdatlan vízfeje. 120-150-es utazó mellett, lendületes gyorsítgatásokkal-előzgetésekkel nagy örömmel konstatáltam, hogy a pillanatnyi fogyasztásmérő legyökerezik a 8,3 literes értéknél. Aztán beértem Budapestre, beálltam a sor végére és a mosoly az arcomról csak fagyott, csak fagyott lefelé, ahogy szép lassan elértünk a 11-es számig. Aztán délután a városból kifelé ismét javult a helyzet, de hiába, 1/4-3/4 pesti, illetve országúti üzemben a 8,7-8,8 literes gyári átlagérték csak szigorúbban betartott sebességkorlátozással, kihúzatós előzések nélkül és hosszú kigurulásokkal érhető el.

 
   
   

A Leon Cupra R katalógus szerint 237 km/h végsebességet tud, amit sajnos én is megerősíthetek - hiába, a felelőtlenség visz egyszer a sírba. Ami viszont a legszebb, hogy már alapjárattól gyönyörűen húz, 3000 1/min alatti váltásokkal is használható, nem hajlamos a lefulladásra, rángatásra. 3000-3500 körül megváltozik a Leon karaktere, innentől veszedelmes sportautó, ami kikapcsolt menetstabilizációs rendszerrel kettesben-hármasban lazán elpörgeti a kerekeket - így okozva kanyarokban izgalmas perceket az önjelölt kamikazénak. A teljesítménymaximumot 5800-as fordulaton adja le a motor. Szimpatikus, hogy a Leon meghagyja az önrendelkezés jogát a pilótának és nagy sebességnél sem kapcsolja vissza automatikusan az ESP-t. Te tudod, mire vagy képes - mondja nekünk a Leon.

 
   
 

Ezzel a kocsival sok mindenre. A borzasztó erő a fronthajtással elég kezelhető módon juttatható az útra, és hála a kifinomult, precíz, de ruganyos futóműnek (elöl McPherson, hátul félfüggetlen tengely hosszlengőkarokkal, jól felkeményítve) ott is tartható. A 7,2 másodperces gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra nem probléma, a hatsebességes váltó fokozatkiosztása ehhez az értékhez van hangolva, a Leon kettesben "véletlenül" pont 101-nél szabályoz le. A váltogatás mindig öröm egy sportautóban, bár ennél a motornál nem feltétlenül kell a hat sebesség: a 2100 és 5000 1/min között mindig rendelkezésre álló 270 Nm-rel öt fokozatból is megtalálnánk a megfelelőt és a kocsinak sosem okoz gondot az 1247 kilogramm saját tömeg mozgatása.

 
   
   

A Cupra R úttartása, egyenesfutása mintaszerű, az Octavia RS se kutya, de ezt megirigyelheti. A fékek számára - elöl négydugattyús Brembo, hátul kétdugattyús Lucas, hűtött tárcsákkal - nem probléma felemészteni a mozgási energiát, kezelésük kis pedálerőt igényel, a Leon fékjei az Octaviához hasonlóan hirtelen harapnak. Gyors kanyarban kikapcsolt ESP-vel a Cupra R a már említett módon erősen alulkormányzottá válik, a széles gumik tűrése viszont általában a sofőr idegrendszere felett van. Ha mégis kitolja az autó az orrát, gázelvételre szép nyugisan visszatér az ívre. Farkitörési hajlamot a Leonnál gyakorlatilag fékezésre sem tapasztaltam, ezt majd télen, kézifékkel pótolom.

 
   
 

A Cupra R a bennülők számára mindezt kiváló gyári hifi nyújtotta zenével, a Passat és Octavia Klima-Tronicjánál durvább, de a kategóriában azért elfogadhatóan finom működésű, csendes klímával, kényelmes, jó kis polgári autóként tudja produkálni. Egyszerűen és széles tartományban állíthatók az első ülések, a könyöktámasz kialakítása tökéletes, négy légzsák, ABS+TCS+ESP óvja a bennülőket, 340, vagy lehajtott ülésekkel 656 liter csomagtérbe pakolgathatunk, van pohártartónk, tolltartónk és számtalan polcunk, rekeszünk.

 
   
   

A Leonban is elrejtettek egy-két hibát. A külső tükrök nagyon picik, járdaszegély mellé tolatásnál pedig lebillentés nélkül használhatatlanok. Már említettem a hátsó tér szűkösségét, de erre már minden rutinos autóslap-olvasó csak reflexből bólint: a Golf IV 2513 mm-es tengelytávú padlólemezére épült autóknál bizony ez így van. Ember fel nem foghatja, hogy ha már átemelték a VW-kből a csillapított kapaszkodókat, ami a VAG minőség(érzet)-politikájának már-már védjegye, akkor az Octaviánál oly jól bevált középső, a belső tükör feletti kis napellenzőt miért nem alkalmazzák a Leonban?

 
   
 

Pozitív kis "nahát, még erre is gondoltak?"-érzetek is vannak azért bőven: teljes értékű pótkerék, a tükörállító pöcök elforgatásával behajtható visszapillantók, utastérből nyitható tanksapka, automata első ablakemelők és zárásnál maguktól feltekeredő ablakok. Minden igazán karakteres autó rejt valami egyedi csodát, ilyen a Leon számomra legszeretetreméltóbb extrája; a kalaptartó emelőzsinórjai. Amikor autónkat hűtőszállításra használjuk - és erre a Leon 1/3-2/3 arányban dönthető hátsó üléstámlája révén nagyon is alkalmas, mi több, ez eddig a leggyorsabb hűtőszállító, amit valaha láttam -, mindig felmerül a probléma: megússzuk-e a kalaptartó kivételét-betételét, hurcibálását a tartózsinórok leszakadása, vagy valamibe beakadása nélkül. Nos, a Seat tervezőmérnökei éjt nappallá téve dolgoztak, és megalkották az Önműködően Felcsévélődő Kalaptartó Emelőzsinórt. Ez az igazi teljesítmény, 210 lóerős autót bárki tud gyártani, de ez unikum. Le a kalaptartóval előtte!

  Értékelés: 4,5 - Azért nem öt, mert állandóan leért a spoilere és mert nem fértem el hátul. Ha a Seat ezeket korrigálja, bátran jelentkezhet a hiányzó 0,5 csillagért!          
 
 

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.