Porladó színezüst
Teszt: Fiat Argenta 120i
A szögletes autók általában szépek, a doboz nagyszerű forma, én legalábbis mindig felizgulok, ha a boltban megállok egy pillanatra a kockacukros pult elõtt. Az Argentával épp az az érdekes, hogy bár születésekor (1981) épp divat volt a szögletesség (Fiat Panda: 1980, VW Golf I: 1974) de ez a kocka még egy majd' két évtizeddel korábbi autódizájn-kocka, és sokkal közelebb van a 124-es Fiathoz (Zsiguli, 1967), mint bármelyik szögletes kortársához.
Az anakronisztikus formához társul néhány hasonlóan divatjamúlt mûszaki megoldás. Ilyen a sztenderd meghajtás (orrmotor+hátsókerék meghajtás). A futómû elöl független felfüggesztés, hátul merev tengely - ekkoriban azért már hátsókerék-meghajtású autóknál is elég általánosnak volt mondható a független kerékfelfüggesztés.
Jó, tulajdonképpen tényleg apróság, amit a menetkomfort alapján csakaz vesz észre, aki ért hozzá, meg direkt odafigyel rá.
Argenta olaszul ezüstöt jelent, a Fiat tartotta is magát a névhez: a legtöbb Argenta ezüstmetál színben került piacra. A képeken látható autó színét a tulajdonos felesége választotta - végsõsoron nem rossz, és jóval olcsóbb megoldás volt, mint az eredeti szín helyreállítása.
Az Argenta név, mint ezüst, csak igen korlátozott mértékben mondható találónak, hiszen az ezüst oxidálódik ugyan, de távolról sem olyan hevesen, mint az Argenta karosszériája. A típus megszűnésekor, 1985-ben már szinte küszöbön állt a Tipo megjelenése, és mint tudjuk, a Tipo óta a rohadás lekerült az olasz autók nyavalyáinak listájáról, de az Argenta még a klasszikus kor gyermeke.
Vannak (voltak) nem rohadó Argenták, de a nagy többséget szinte gyorsított felvételen tette magáévá az enyészet. Még csak a szélsőséges körülményekre sem fogható a gyors pusztulás; egy igazi Argenta még egy fűtött, páramentes garázsban is képes elporladni. És ezen az alapos felületkezelés sem segít: hiába a homokfúvás, a szórógitt, a fényezés, valami lehet az acélban, ami nem bírja a bezártságot, és ellenállhatatlanul tör a napfény felé. Először a statikailag terhelt helyeken, ajtók, motorházfedél zsanérjai körül, aztán ahol megülhet a víz, a pára, a sárvédőívek, küszöbök táján, végül pedig szinte bárhol.
< >
A Totalcar címlapjáról ajánljuk
Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
